„Döbbenet telepedett november 6-án, vasárnap este a rádióhallgatókra, televíziónézőkre - az ország egészére -, amikor elhangzott a hír: szombaton a késő éjszakai órákban ismeretlen tettesek betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, s hét, ott kiállított nagy értékű festményt tulajdonítottak el." - írta a Népszava napilap 1983. november kilencedikei számában.

1983. november 5-én ismeretlen tettesek felmásztak a felújítás alatt álló Szépművészeti Múzeum háta mögé felhúzott állványzatra, üvegvágóval behatoltak az épület régi képtárába (ahol a riasztó meghibásodás miatt épp nem működött, az őrök pedig épp pihentek), és elloptak hét nagy értékű festményt, többek között Raffaello Esterházy Madonnáját, az Ifjú képmásával, Tiepolo Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben alkotást és a Mária hat szenttel című festményt.

Az összkárt egymilliárd 436 millió forintra becsülték, ami akkori árfolyamon is maga volt a „csillagászati összeg". Az eseményt követő felzúdulás nem is állt meg az országhatárnál: a képrablás rögtön nagy nemzetközi figyelmet kapott, és a nyomozásba azonnal beszállt az Interpol.

A nemzetközi szervezet csatlakozásának egy fontos oka mégsem a nemzeti felzúdulás volt, hanem az, hogy az ügynek lehet egy olasz szála is, ugyanis a helyszínelés során találtak a múzeumban egy borotvapengét, valamint néhány ujjlenyomatot és lábnyomot, illetve egy olasz gyártmányú csavarhúzót és jutazsákot, és zöld-fehér-piros vezetőszálú kötelet is.

Nem sokkal később a százhalombattai hőerőmű zsilipénél pedig egy másik olasz zsákban előkerült a vízből egy vakkeret néhány darabja, az Esterházy Madonna hátlapja, valamint egy üvegvágó is. A bűncselekmény idején Magyarországon tartózkodó olaszok közül ezután gyorsan sikerült kiszűrni azt az öt embert, akiknek gyanús volt a viselkedése, az Interpol közreműködésével pedig arra is fény derült, hogy egyikük a nápolyi Camorra tagja, illetve hogy a Szépművészeti Múzeumban talált ujjlenyomatok  a büntetett előéletű G. Incertitől származnak.

Kihallgatása után megbilincselve viszik ki a rendőrség központjából Carmine PALMESE-t, akit Nápoly közelében, Avellinóban fogtak el. Palmese közreműködött az 1983 novemberében, a budapesti Szépművészeti Múzeumban történt betörésben és hét világhírű festmény Magyarországról külföldre juttatásában. (Forrás: MTI/UPI)

December 5-én a biharkeresztesi határátkelőnél elfogták a november 9-én eltűnt, és olasz tudása, valamint olasz ismerősei miatt az üggyel már korábban is kapcsolatba hozott 17 éves J. Katalint. A lány vallomásából aztán kiderült, R. Marangoni néven az ő vőlegénye is benne volt a rablásban. Ugyanakkor ráirányította a figyelmet a bűncselekményben részt vevő magyarokra, K. Gusztávra és R. Józsefre is, akiknek ő vitte az akciót irányító Maragoni üzeneteit, és akiknek alkalomadtán tolmácsolt is az olaszok felé és viszont.

A két magyar férfit december 15-én sikerült is elfogni, és a szinte azonnal megtörő Raffai vallomása alapján előkerült az egyik Raffaello-kép is.

J. Katalintól eközben a nyomozók azt is megtudták, a képlopásra a megbízás egy görög orgazdától érkezett.

A hiányzó hat képet végül egy, a rendőrségre betelefonáló személynek köszönhetően találták meg. A telefonáló elmondta, a festményeket a görögországi Panagia Tripiti kolostorban rejtették el egy zöld kofferben.

Görög rendőrtisztek ujjlenyomatokat keresnek azon a bőröndön, amely a budapesti Szépművészeti Múzeumból 1983 novemberében elrabolt hét festmény közül hatot tartalmazott, és amelyet egy névtelen bejelentő közlése nyomán találtak meg Athéntól nem messze, Patre község mellett, egy kolostorban.
(Forrás: MTI/UPI)

A viszontagságokat - a kolostorig tartó, egy Fiatban és egy Ladában abszolvált utat - komolyan megsínylő képeket repülőgépen szállították haza január 23-án.

(Forrás: Nemzeti Fotótár)

A betörés nemcsak azért okozott mély megdöbbenést, mert a Kádár-rendszer által sugallt kiemelkedő közbiztonsági helyzettel szemben mást mutatott, hanem mert ebben az ügyben látványosan összegződött a korszak valamennyi visszássága: a hivatalos jelentések dicshimnuszaival ellentétben álló motiválatlanság és fásult érdektelenség.

Az ország vezetői a rablás után újból rádöbbenhettek, a nyugati világot a vasfüggöny nem fogja megállítani.

Miután a képek előkerültek, 1945 után először 1984-ben érkezett Budapestre az olasz miniszterelnök (Bettino Craxi), és annak ellenére, hogy hivatalosan ezt soha nem erősítették meg, az egész ország a maffia szerepéről kezdett beszélni. Ezt erősíthette az is, miszerint az elkövetőket nem adták ki Magyarországnak, az esetet rekord gyorsasággal lezárták.

Gilberto Martinelli filmje az azóta is titokban tartott ügyet igyekszik felgöngyölíteni, a betöréstől a képek megtalálásáig. Nincsenek végleges válaszok, de vannak megválaszolatlan kérdések.

Az egykori résztvevők visszaemlékezései, kiegészülve azokéval, akik nem vállalták a szereplést - egyúttal látleletet is nyújt a nyolcvanas évek Magyarországáról.

A dokumentumfilm csütörtök óta látható a hazai mozikban.