Orosz zeneszerzők nyomában - Modern klasszikusok a Bartók Teremben

Képgaléria megtekintése2021.12.04. - 01:00 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Orosz zeneszerzők nyomában - Modern klasszikusok a Bartók Teremben

Ismét különleges zenei élményben volt része a Bartók Terem közönségének a Szimfónia-Ősz bérlet 4. előadásán. Orosz zeneszerzők nyomában címmel Aram Hacsaturján és Dmitrij Sosztakovics egy-egy művét szólaltatta meg a Savaria Szimfonikus Zenekar Cser Ádám vezényletével. Közreműködött Louisa Staples hegedűn.

Aram Hacsaturján örmény származású szovjet zeneszerző, a 20. századi komolyzene egyik kiemelkedő, ünnepelt alakja. Művészete, melyre nagy hatással volt az örmény népzene, a zeneszerző sajátos tehetségéről árulkodik, művei rendkívüli egyediséget mutatnak. 1940-ben David Ojsztrah számára írta a Hegedűversenyt, a zenemű ezután szinte soha nem hiányzott a neves művész repertoárjáról.

Hegedűversenyében a klasszicista folklorizmus jól bevált receptje szerint a keleti népzenei forrás egzotikus ritmusai és melódiái a nyugati zenei tradíció formai kereteibe illeszkednek. A vérpezsdítő ritmikájú, egyes barokk concertók motorikus lüktetését is felidéző első tételt keleties színezetű, gazdag lamento (panasz-zene) követi a lassú tételben. A táncos zárótételt tematikus utalás köti a nyitótételhez. 

A darabban a péntek esti hangverseny meghívott vendégművésze, a többszörös nemzetközi díjnyertes Louisa Staples működött közre hegedűn.

A szünetet követően Dmitrij Sosztakovics V. szimfóniája hangzott el, ami egyike a leggyakrabban előadott 20. századi szimfóniáknak, valódi modern klasszikus. Drámai ereje és dallamgazdagsága rendkívül népszerűvé tette.

Sosztakovics élete legnehezebb évében írta az V. szimfóniát. 1936. január 28-án a Pravda névtelen szerkesztőségi cikke durva támadást intézett a Kisvárosi Lady Macbeth c. opera ellen, "zene helyett zagyvaság"-nak titulálva azt. A cikk hatására Sosztakovics műveit a következő évben szinte egyáltalán nem adták elő.


Lehetséges-e, hogy a zeneszerző életét az V. szimfóniának ugyanazon jellemvonásai mentették meg, amelyeket annyira csodálunk manapság? Sosztakovics kétségtelenül mindent megtett, hogy olyan "klasszikus" művet írjon, amelyet a hivatalos közegek elfogadnak majd, és amely annyira különbözik az "avantgardista" IV.-től, amennyire csak lehet. Az V. szimfónia ettől persze még nem lesz feltétlenül "egy szovjet művész válasza a jogos kritikára", mint ahogy Sosztakoviccsal mondatták akkoriban. A mű mélysége és őszintesége messze túlmutat mindenféle politikai machináción. Annyi biztos, hogy a szimfónia válasz valamire, de nem abban az értelemben, hogy egy megfélemlített iskolás gyerek jobb útra tér; inkább egy nagy művész reagál korának kegyetlenségére és őrültségére...

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás