Ha szereted a csendes, emberek által alig járt helyeket, melyeknek olyan atmoszférájuk van, hogy napok múlva is nyugalom árad szét benned, amikor felidézed, azt javaslom, mindenképpen keresd fel egyszer ezeket a romtemplomokat.

1. Középkori lovagok legendáját őrizheti

Somogyvámos határában, a somogyi lankák és gabonatáblák között, a mai Ihász-dűlőnek nevezett részen áll közel 800 éve a szakrális építmény, amely romos állapotában is gyönyörű. A kő és a föld együttese az évszakonként változó vegetációval bármely hónapban lenyűgöző látványt nyújt.

Kis szerencsével talán még megérte az utolsó Árpád-házi király, III. András uralmának végét, megszenvedte a törökök pusztító hadjáratát, túlélte a sötét középkort, a két világháborút, s az azt követő immáron több mint 70 évet. És még most is ott tornyosul egymagában a pusztában. Nyolcszáz éves falakkal, titokzatos, középkori méltósággal.

A somogyvámosi pusztatemplom éke a karcsú, téglából épített, 21 méter magas tornya, illetve annak fejéke, a gúlasisak.

Manapság a torony mellett már csak a nyugati fal áll, és jól kivehető a félköríves szentély. Írott források hiányában a szakemberek sem tudják, kik voltak a templom építői, s még a feltárások sem nyújtottak arról bizonyítékot, hogy mi volt a templomot körülvevő és a törökök által elpusztított falu neve. 

Megközelítés: Somogyvámos településről a sárga sáv jelzésű turistaúton lehet a toronyhoz sétálni. Az építmény közvetlen közelében fapadot és rönkasztalt találunk. Tipp: A somogyvámosi pusztatemplom kétségtelenül érdekes látvány, de nem tölti ki az egész napot. Érdemes összekötni a kirándulást a közelben lévő Krisna-völggyel és az ott található Indiai Kulturális Központ és Biofarmmal.

Somogyvámostól nem messze, az Ihász-dűlőn lévő szántóföldek lankái között, a semmi közepén nyújtózkodik a pusztatorony. Fotó: Joó Annamária  

2. Romantikus templomrom mesebeli vadkörtefával

Van a Bakony eldugott szegletében egy érdekes hely, amely egyszerre időtlen, megnyugtató és sejtelmes. Ahol széles legelők, mezők és hullámzó dombok ölelésében egy elpusztult falu festői romtemploma mintha évszázadok óta arra várna, hogy ezt az alig-alig ember járta helyet felfedezzék a maga gyönyörű változatosságával.

Gyepükaján község közelében található az egykori Nagykeszi település templomromja. Az első arra utaló emlékek, hogy Nagykeszi lakott hely volt, a 13. századból származnak.

Nagykeszi a környék többi településéhez hasonlóan a törökök pusztítása következtében elnéptelenedett. A 16. század közepére már puszta községként tartják számon, s csak templomának romjai maradtak fenn. Ennél többet a történeti munkákból sem nagyon tudunk kideríteni. És ami a helyszínen fogad minket, arra túlzás nélkül mondható, hogy magával ragadó. Az egykori templomhajóban hatalmas vadkörtefa magasodik. Méreteit elnézve megvan vagy 50-60 éves. Három hatalmas ága akár a szentháromságot is szimbolizálhatná a templomrom közepén.

A gyepükajániak büszkék öreg templomromjukra, gondozzák a környéket, nem engedik, hogy tovább romoljon az állapota. A község címerébe is belefoglalták az épületrom képét. A toronytól nyugatra 2000-ben egy kőkeresztet állítottak a török korban lerombolt Nagykeszi település emlékére.

Aki ide ellátogat, az kiszakad a 21. századból. Itt tágas tér van, térerő viszont alig. Az idő itt önmaga metrumát méri. Egyenletesen, egyetemesen, rendezetten. Ha igazán szépet akarunk látni, egy napfelkeltét vagy alkonyatot érdemes itt megvárni, örök élmény marad, amikor az alacsonyan járó nap aranypatinával hinti be a tájat.

Megközelítés: A nagykeszi templomrom a Sümegtől közel 10 km-re lévő Gyepükaján község határában található. Gyepükaján házait elhagyva, Káptalanfa irányába a műútról jobbra fordulunk egy murvás útra, innen közel 2,5 kilométert megtéve jutunk el a fákkal, bokrokkal ritkán benőtt legelőre, ahol már messziről látjuk a romot. Káptalanfa felől szintén egyszerűen eljuthatunk egy száraz időben jól járható földúton.

Nagykeszi „csonka toronya" a templomhajóban kinőtt hatalmas vadkörtefával - Fotó: Turista Magazin  

3. Egy úttalan templom a pusztában

A Regöly határában, mezőgazdasági földek és szántók ölelésében, a Somolyi-patak bal oldalán, egy kis dombon álló rom érdekessége a kalandos megközelítésen túl, hogy a templomot középkori oklevél nem említi, védőszentje is ismeretlen. Először írásos forrásban 1721-ben szerepel. Építési dátumát és pusztulását is csak becsülni lehet, mivel ezekről sem rendelkezünk pontos adatokkal. Csupa feledésbe merült történet ez a templomrom. Apró téglák egymáson, felfeslő vakolat, boltívek, résablak, beomlott toronytető. Szinte minden szegletéből szivárog az ismeretlen múlt.

A varlexikon.hu szerint több szakember 14. század végén építettnek tartja, de valószínűbb a 15. századi építése késő gótikus stílusban. Építtetői az Újlakiak vagy Ozorai Pipó is lehet. Az egykori Somoly (vagy Somogy) falu a török hódoltság után már nem népesedett be újra. A török megszállást követően az elhagyatott faluban a templom még bizonyára állt. A történeti források az 1820-as évektől a templomból már csak a ma is látható tornyot említik.

Megközelítés: A 65-ös főútról már jól látható a templom megmaradt tornya, és nincs is messze onnan, mégsem olyan egyszerű a megközelítése, mint ahogy elsőnek tűnik. A főúton Tamásitól Szakály felé haladva, közel félúton, balra megpillantunk egy adótornyot. Itt befordulunk a földútra, ahol le is parkolhatjuk az autónkat. A földúton továbbsétálunk addig, amíg keresztezzük a Somolyi-patakot. A patak menti fasor mellett találunk egy gazdák által használt keréknyomot, amelyen jobbra fordulunk, és kb. 800 méteres séta után megérkezünk a templomrom alá. Esős időjáráskor a földút személyautóval járhatatlan, és nem ajánlott a szántóföldekre sem bemenni, illetve a patak megduzzadása szintén nehezíti a rom megközelítését.

Kisebb dombtetőn áll a magányos templomrom, csonka tornyának magassága több mint 10 méter - Fotó: Somogyvári D. György  

4. A rejtélyes napsugár tornya

Soltszentimre és Csengőd határában, a kiskunsági szikes tavak, sztyepprétek és szélfútta homokhátak rejtekében áll a „Csonka-torony". A sík vidéken már messziről látszik a magányosan álló templomrom. Megkapó látvány, ahogy a kicsiny dombon elhelyezkedik.

Pontos építési idejét nem ismerjük, viszont ismert, hogy István király birtokán állt. Hatalmasat kell visszaugranunk az időben, hogy találkozhassunk a hely régmúltjával. A templom alapjainak építését a kutatók a 11-12. századra teszik, amihez egy hajdani római őrtornyot, avagy castrumot is felhasználhattak, ugyanis a falában ma is felfedezhetők a római téglák.

A pusztába vetett templomromnak van egy misztikus, kicsit Da Vinci-kódos vonala is, ami az utóbbi években kezdett elterjedni. A hagyomány szerint a közeli királyi vadaskertben (Vad-Kert, Soltvadkert) egy vadászat közben veszítette életét a trónörökös Imre herceg. Egyesek úgy gondolják, hogy Imre herceg halála a mai soltszentimrei romtemplom helyén következett be, és ennek emlékére épülhetett ide a róla elnevezett templom. A legenda továbbá úgy tartja, hogy a nyugati torony kettős ablakán Szent Imre halálának csillagászati napján egy bizonyos időpontban átsüt a nap, és ilyenkor a bevetülő fénysugár megmutatja a szentélyrészben az ifjú herceg halálának pontos helyét.

Megközelítés: A Csonka-torony Soltszentimre községtől kb. 5 kilométerre a Bárómajornak nevezett területen áll. A települést elhagyva tanyák, szőlőültetvények, gazdaságok között kanyarog a homokos út egészen a toronyig.

A Csonka-torony Soltszentimre községtől kb. 5 kilométerre a pusztában, a Bárómajornak nevezett területen áll - Fotó: Joó Annamária  

5. Egy elenyészett falu regényes templomromja

Herpály tipikusan az a fajta település, amelyet nem igazán érdemes a térképen keresni, mert nincs rajta. Történt ugyanis, hogy a 17. század derekán, a török háborúk idején, mint annyi más alföldi falu, elnéptelenedett. De mégsem tűnt el teljesen, emlékét ma Berettyóújfalu keleti szegletében található középkori templom romjai őrzik.

A torony a 19. század közepe óta egymagában, árván mered az égre. Akkor döntött úgy a helyi földbirtokos, hogy párja, az északi torony életveszélyessé vált, és ezért lebontatta. A még használható téglákat a berettyóújfalui református templom orgonájának alapjába építették be.

Az 1970-es években folytatott régészeti ásatások feltárták az alapok egy részét, és e munkálatok során összeállt a kép: valószínűsíthetően a 12. század végi herpályi lakosok még láthatták az ikertornyos, háromhajós, román stílusú kolostortemplomot, mely fénykorában ezen a helyen magasodott. A történelmet kedvelő látogató ennek tudatában nyel egy nagyot, amikor először megpillantja a ma is álló, maradék falakat, és félve érinti meg annak tégláit. Tisztában van azzal, hogy ez az érintés évszázadokat hidal át. A templom építésének pontos időpontját homály fedi. Arról is vita folyik az egyháztörténészek között, valójában kik építették azt.

Egyes szakértői feltevések a johannitáknak, mások a premontreieknek, ismét mások a bencéseknek tulajdonítják a kolostormaradványokat.

Az 1241-42-es tatárjárás idején a templom súlyos károkat szenvedett, a falut feldúlták, a lakosság életben maradt része elmenekült. Ennek ellenére Herpály néhány évtized elteltével újra benépesült, és a századfordulóra helyreállították a kolostortemplomot is. A falut a 17. században érte utol a végzete. Először a török seregeket támogató krími tatárok égették fel 1658-ban a Berettyó folyó völgyét, majd két évvel később Szejdi Ahmed budai pasa bosszúhadjárata pusztította végig ugyanezt a helyszínt, s ezzel pontot tett Herpály, s vele együtt a kolostortemplom krónikájának végére. A falu nyomtalanul eltűnt a föld felszínéről, az egykori településre csupán a templomrom neve emlékeztet napjainkban.

A téglából épült, román stílusú templom megmaradt déli tornya jelenleg nem látogatható. A romok között sétálva azonban jól ki lehet venni a fő- és mellékszentélyek elhelyezkedését, a hat kőalapra rakott támpilléreket, az oltár, a sekrestyekápolna és a lebontott északi torony helyét. A herpályi Csonka-torony műemléki védettséget élvez.

Megközelítés: A kíváncsi utazónak mindössze végig kell hajtania Berettyóújfalu keleti szegélyét ölelő 42-es főúton, s a város utolsó keresztutcájában (Monostor utca) balra fordulnia. (Aki délről érkezik, annak az első keresztutca ez, és természetesen jobb kanyart muszáj tennie!). Csupán 300 méternyi, jól járható földút megtétele után, az első hajlatban váratlanul felbukkan előttünk a dombtetőt uraló torony.

A 32 méter hosszú, 15 méter széles kolostortemplom középhajója egyenes fallal záródó főszentélyben végződik, a mellékhajók kívül egyenes, belül félköríves apszissal záródnak - Fotó: Somogyvári D. György 

6. A csend szigete a homokbuckák között

A pótharaszti templomrom igazából semmi extra, csak egy magányos fal egy körablakkal. Mégis, ahogy a kis homokhalmon kiemelkedik a sejtelmes akácliget öleléséből, van benne valami fenséges egyszerűség, ahogy konokul dacol az idővel. Valami középkori méltóság, ami még most is átszivárog a templomfal repedésein. Körötte pihentető a csend és marasztaló a táj.

A történeti források szerint a rom a középkori Poltharasztya plébániatemplomának maradványa. A falut legkorábban egy 1280-as oklevél említi. Arról is vannak írott adatok, hogy az 1300-as években kifejezetten gazdag település lehetett, köszönhetően az innen nem messze futó, a középkorban már fő kereskedelmi, marhaszállító útvonalnak számító Kőrösi útnak. A történészek nem tudják megmondani, hogy pontosan mikor pusztulhatott el Pótharaszt és temploma, de a későbbi források alapján a 16. és 17. század fordulójára valószínűsítik az elkerülhetetlen véget. Az elnéptelenedett Pótharasztpuszta és romja ma Csévharaszt község határában fekszik.

A középkori templomnak ma már csak az épület 5 méter magas nyugati fala áll, melyen egy körablak található.

Érdemes körbesétálni a templomromot, és élvezni a sík vidék látványát, ahonnan a roppant tereket be lehet látni. Ez még nem az Alföld végtelen rónasága, itt a látóhatárt füves homokbuckák és -hátak, akácosok, fenyvesek és szántóföldek tarkítják.

Megközelítés: a pótharaszti templomrom Csévharaszttól 4 km-re található, és a piros rom jelzésen közelíthető meg. A közelben található a Pótharaszti-sétaerdő, ahol különböző hosszúságú sétaköröket alakítottak ki, amelyeken bejárható a terület.

A homokkőből álló középkori templomnak ma már csak a nyugati fala áll, felül egy kerek kőkeretes ablakmaradvánnyal, sarkán két átlós irányú támpillérrel - Fotó: Pálvölgyi Krisztina