Miért érdekelnek a régi épületek, mikor kezdtél el vonzódni hozzájuk?

Gyermekkorom óta csodálattal adóztam a gyönyörű épületek iránt, könyveim között már ekkor voltak építészeti albumok, és a stilisztika is hamar az érdeklődésem középpontjába került. Az achitektonikus rend, az elrendezettség, a szimmetria és az arányok már kisgyermekként lenyűgöztek. Diákként építészeti stúdiumokat végeztem, az iskola mellett minden délutánra volt programom, valamilyen tanfolyam, vagy közismereti kör rendszeres látogatója voltam. Ekkor végeztem el Iszak Gábor építészmérnöknek, a Vasiterv első igazgatójának építészeti magániskoláját, és az összes vizsgát le is tettem ebből a tárgykörből. Elmondhatom, hogy már gyerekfejjel megismerkedtem mindennel, ami az építészettel kapcsolatban fontos ismeretek körébe tartozik.

Melyik építészeti stílust/stílusokat kedveled a legjobban?

Mivel a rend, az elrendezettség és a pompa áll az ízlésemhez a legközelebb, az antikvitás építészete, és az ezt alapul vevő reneszánsz, barokk, majd neoklasszicista formavilágban találom meg azt az ideált, amely ízlésemet alakította, és ma is meghatározza. Utóbbi éppen Szily János püspökünk korának stílusa, és Melchior Hefele, (Hefele Menyhért) bécsi építőművésznek kedvelt formavilága. Hefele a Császári Képzőművészeti Akadémia tagjaként 17 esztendőn át dolgozott városunk, egyházmegyei központunk kiépítésén. Életműve példaadó számomra.

Szerinted mennyire érdeklődnek manapság az emberek  a saját épített környezetük iránt?

Ebben van bőven igénytelenség is, főleg az előző évszázadok építőművészetéhez való viszonyulásban. Sajnos az építési gondolatnak gyakorta ad szerény keretet a pénzhiány. Tudok 30-40 éves utcákról, amelyek teljes komfort kiépítettsége a mai napig nem megoldott, és akkor még nem is beszéltem városesztétikáról.

A város polgárainak sokkal határozottabban lenne igénye a lakókörnyezet színvonalas megjelentetése iránt, ha ehhez bármilyen segítséget kapna. Ám a külvárosi utcákra nem terjed ki a figyelem, így többnyire visszás képet alkotnak ezek a területek. A belvárosban pedig a fejlesztés, amint a közelmúltban megjelent új könyvem kihangsúlyozza, a korábbi korszakok értékeinek lerombolása árán szépítkezik, sok esetben nem igazán városképi értékekben mérve az építészeti teljesítményeket.

Hogyan fogtál hozzá a Neves házak - Szombathelyi etűdök című könyv megírásához?

Számtalan, szülővárosom építéstörténetével kapcsolatos gondolat kavargott a fejemben, amelyeknek már régen keretet akartam adni. E könyv megírásának mottója a régi házak elnevezése építtetőjükről, avagy egy híres lakójukról. Ezek a nevek mára kikoptak a használatból, sőt, lassan az emlékezetből is el fognak tűnni. Ez ellen is igyekeztem tenni, amikor bemutattam a könyv lapjain a belváros utcáinak 17-18-19. századi képét, igyekeztem felidézni a régi fényképek és a postaforgalmi képeslapok segítségével azokat a szépséges és építőművészetileg értékes házakat, amelyek mára eltűntek az utcaképből. Sőt, hozzá kell tennem: sajnos egész utcák, egész városrészek semmisültek meg a városfejlesztés menetében.

Hogyan gyűjtöttél anyagot?

A régi képanyag összeállításában nagyon komoly segítséget kaptam Molnár József, majd Spiegler Tibor barátomtól, az utóbbi időkben pedig a Szombathely régen és a Szülővárosom, Szombathely Facebook csoport vezetői és tagjai nyújtottak önzetlen baráti segítséget. A régi házak mai állapotát bemutató fényképeket Tátrainé Kulcsár Irén készítette a kötet számára.  A különféle megközelítésű elemzéseket és következtetéseket saját ismereteimből állítottam össze, és mindvégig saját megfigyeléseimnek és állásfoglalásaimnak adok teret a kötetben.

Melyek Szombathely ma is létező legfigyelemreméltóbb épületei?

Városunk legrangosabb építőművésze a bécsi Melchior Hefele (Hefele Menyhért), az ő épületei nagyon szép számmal fennmaradtak, és az egyházmegye példás gondossággal kezeli őket. Második nagy építőmesterünk Hauszmann Alajos a budai királyi palota dunai főhomlokzatának megalkotója. Szombathelyen az azóta megsemmisült színház és városháza épületét tervezte. Emlékét a Szily János utca északkeleti saroképülete őrzi, a volt Osztrák-Magyar Bank épülete, mára sajnos a pusztulás határán áll a használaton kívülre jutott csodálatos kis palotája. Megmentése elodázhatatlan immár. Hasonlóképpen fontos a Brenner villa, a Práteri, és a Hotel Kovács Nagyszálloda épületének megmentése. Ez az épület szinte városunk emblémája, a volt villamos után talán a szívünkhöz legközelebb álló jelensége, emléke a száz év előtti Szombathely varázsának. Legfigyelemreméltóbbak tehát azok az építészeti értékek, amelyek ma pusztulófélben, de még megmenthető állapotban vannak.

Azok közül a régi épületek közül, melyeket az idők során lebontottak vagy megsemmisültek, melyik a kedvenced, melyiket sajnálod a legjobban?

Ez egy telek igazából, a mai Fő tér 36. számú ingatlana. 1786 körül Hefele saját házat épített Szombathely belvárosában, ennek ténye élő szájhagyomány volt a 19. század folyamán. Az emeletes, csinos neoklasszicista lakóházat 1903-ban lebontották. Előtte egy évvel azonban képeslap készült róla, sőt Knebel Ferenc híres fotósorozatában is láthatjuk, 1880-ból. Hefele háza helyén nem akármilyen ház épült, a Szombathelyi Általános Takarékpénztár palotája, Rauscher Miksa legszebb architektúrája. A tulajdonos azonban néhány évtized után modernizálta az épület homlokzatát, majd a világháború után tovább egyszerűsítették. Ma a Raiffeisen bankot találhatjuk benne. Az épület jellegtelenné vált, mint a belváros számos gyönyörű épülete. A Király utca 28 házából például ma mindössze hat őrzi eredeti vakolati ornamentikáját, stílusértékeit.

Hogyan jellemeznéd építészetileg a mai Szombathelyt?

Az elmúlt száz év ezernyi meggondolatlan döntése eredményéül nagyon vegyes képet alkotnak a belváros házsorai. A megmaradt kevés eredeti homlokzat erőszakkal modernizáló épületek társaságába került. Nincs az országnak még egy régi városa, amelyben ilyen kevés eredeti építészeti érték maradt volna fenn, és amelyben ilyen igénytelen megoldásokkal ennyi régi házat alakítottak volna át, mint városunkban. A tétova várostervezés a Fő téren vizuális Bábelt teremtett, amelyben az egyemeletestől a négyemeletes házig minden szerepel, a legnagyobb szervezetlenségben, néhol valóságos fűrészfogas látványt teremtve.

Mik azok a városbútorok, hogyan alakul a sorsuk városunkban?

A városbútorok az utcaképek kiegészítői, amelyek vagy a házakhoz, vagy egyéb utcaképi jelenségekhez kapcsolódnak. Gondoljunk itt kerítésekre, kisebb járulékos parkosításokra, szobrokra és azok épített környezetére, cégérekre, utcai lámpatestekre, korlátokra, és persze padokra, és számos egyéb apróságra, amelyeket a szeretetteljes gondoskodás varázsol az utcaképbe. Ezekről elmondhatjuk, hogy a régiek kihalt divat részeiként javarészt eltünedeztek, de a gondos felújítás sok esetben megidézi a régi kedves megoldásokat. Szombathely szerencsés helyzetben van, mert parkjaink átölelik az egész várost, és a parkok nagy lelőhelyei a járulékos városképi dekorációnak. Parkjaink szépek és ápoltak, de például a Jókai park részleges, domboldali beépítésével mint legújabb jelenséggel nagyon nehéz egyetérteni.

Ha lehetőséged lenne rá, hogyan változtatnád meg a városképet?

Kicsit több fiatalosságot, kicsit több vidámságot teremtő ötletet valósítanék meg, többet utalnék arra, hogy Szombathely nemcsak a mi városunk, hanem vendégeinket is szeretettel fogadjuk. A város mostani vezetése mérhetetlenül sokat tesz városunk tisztaságáért, már csak egy olyan szellemet kellene propagálni, amelynek hatására ezt a gigantikus feladatot nem kellene évről-évre ellátnia, hanem erőit egyéb feladataira fordíthatná nagyobb hatékonysággal. Kitalálnék módokat és formákat arra, hogy híres elődeink, akik sokat lendítettek városunk fejlődésén, szinte élő módon megjelenjenek utcáinkon, hogy példájuk serkentse polgártársaink igazi polgári öntudatát, és önzetlen tettre készségét közügyeinkben.

Megférnek egymás mellett a régi és az új stílusok?

Egymás közvetlen közelsége nem kifejezett előny. Az architektúra, a városképi szempontok nem szenvedhetik a kontraszt édes játékosságát. Jobban át kellene gondolni, hogy a műemléki környezetben nem lehetne-e a" trafóház" stílust kis kompromisszummal és igazi városát szerető polgárként mellőzniük az ebben illetékeseknek.

Hogyan lehetne a fiatalokkal megszerettetni a környezetüket?

Egy kis munkacsoportom már dolgozik azon, hogy megpróbáljuk elérni - elsőként hazánkban -, hogy az általános iskolában legyenek várostörténeti, stilisztikai és városszervezési ismereteket nyújtó órák kis polgártársaink és a város épülésére.

Ragyogó lehetőségnek ígérkezik az a tervem is, hogy a volt Gyermekligetet felújítva (az Ady Endre téren) a terület két oldalán álló két intézmény, az MMIK és a Weöres Sándor Színház bevonásával városunk kultúrájával kapcsolatos kis rendezvényekkel, tanórákkal gazdagítsuk az ifjú polgárok ismereteit. Ezek a műsorok mintegy illusztrációi lennének a városunk történetéről az iskolapadokból hallottaknak.

Tervezed a könyv folytatását?

Igen, már közel 90 százalékos elkészültségben van a Neves házak című kötet ikertestvére, amely városvédő cikkeimet gyűjti egybe a várospártoló Facebook oldalakon és az országos sajtóban megjelent, Szombathely városával foglalkozó cikkeimből, a mostanihoz hasonló kiállításban, terjedelemben és minőségben.