Jött egy busz – A 30Y nézte remiznek a moziaulát
Képgaléria megtekintése2010.04.12. - 13:15 | mirzatripsa - Fotók: Cseh Gábor
Mindenütt jó, de legjobb a 30Y. Mondhatnánk ezt is, miközben a sorok írója nem kis iróniával tekintve önnön magára, Red Hot Chili Peppers-ös pólóban ül a konyha közepén, és megpróbálja kivenni a hajszálat a levesből. Mert van az úgy, hogy az ember nagyon zenekedvelő, és nem utolsó sorban 30Y-kedvelő, mégis koncert után az egyik szeme sír, a másik meg szeret.
Mielőtt azért elszaladna velünk a ló, és kifejtenénk kismértékű csalódottságunk, még elmondjuk, hogy a pécsiek hoztak magukkal egy másik zenekart is, a Szimurt, akiket majd megpróbálnak ugyanúgy bekategorizálni, mert bizony anélkül nem elég átlátható az életünk. No, de róluk röviden csak annyit, hogy egy alakulóban levő, jó ötletekkel teli, kísérletező zenekar, egy színpadra termett frontemberrel. És nagyon örültünk, mert végre kikerült a búvár a zenekarból - mert egyes mendemondák még szólnak arról, hogy egyszer volt ilyen is - és így mi is visszakaphattuk végre a békatalpunk, amivel kifejezetten jó biciklizni. Nagy szerencse, hogy ők erre nem jöttek rá. Sajnos a hangosításuk elég alaposan el lett szúrva, így csak ott, a helyszínen is azt tudtuk megállapítani, hogy jó ez a zenekar, csak nem ártana hallani.
Hosszabb átszerelés következett, ezalatt az időt a kávézóban ütöttük el, ahol azért végre leszögeztük azt a tényt, hogy mialatt egy zenekar beáll, az alatt mi is nagyon be tudunk karmolni. Ez persze mára nem tűnik akkora horderejű felfedezésnek, hisz úgy szól a fáma: neked is ugyanannyi időd volt rá. Itt jöttünk rá, az este kulcsszava legyen a picsogás.
Nagy nehezen, azért csak elkezdtek a Beck Zoliék játszani, aminek az lett az eredménye, hogy a kávézó egy gitárpendítésre ürült ki, és ez mondjuk nem volt egy utolsó látvány. Így a teljesen teltházból lett az aulában egy félig teltház, jó sok lánnyal és ennél sokkal kevesebb fiúval. Ami alapvetően még mindig nem lenne zavaró, de van itt két égbekiáltó ellentét, amit elég nehéz elfogadni. Mert úgy volt, hogy sok szép lány tapsolt az első sorokban, nagyjából 16 éves átlagéletkorral, és ez a fiúzenekar, lánytömeg és nagyon tiniség szült egy olyan kombót, ami leginkább egy Jonas Brothers fellépésre emlékeztethetett, de abban az olvasatban, amit Trey Parker-ék generáltak köré. Tehát a lányok elmentek a fiújukkal koncertre, - négy lányra egy fiú - és elől ugrálnak, megizzadnak, kifulladnak, hátramennek csókolózni a fiújukhoz, - vagy épp más fiújához ez most teljesen mindegy, majd télen kibogozzák - tehát úgy, hogy elől begerjednek, hátul meg kiélik. Ami most csak azért vicces, mert korábban nem ilyen igazi jóarcokból tevődött össze a közönség, hanem érdeklődő meg többnyire érző emberekből. És itt nem tudjuk mi a titka a zenekarnak. Együttesnek, mert a beckzoli is mindig ezt csinálja, hogy azt mondja zenekar és utána kijavítja, legyen inkább együttes. Szóval a titok: valakinek, hogy nem szól egy árva szót sem és tapadnak rá a lányok, de ők itt mindenféle interakciót indítanak, tehát ez sem, szóval kész rejtély. De legalább járnak a koncertjeikre.
Mindenestre van valami, ami minden alkalommal elvarázsol minket 30Y koncerten. És itt legyen egy olyan hasonlat, ami nem stílusbelileg próbálkozik, hanem eszmerendszerileg. A hasonlat neve Paul McCartney. Mert manapság elég nehéz agyunk irattárában olyan magyar együttesek neve után kutatni, akik képesek lennének ekkora szeretetet sugározni. És teljesen egyszerű halandó emberként kiállni a színpadra. Mert tényleg tök egyszerű halandó emberek, csak ők ezt tudják is. Emlékszünk itt azokra a koncertekre, amik mondjuk még ingyenesek voltak, és előtte is, utána is csak ment a bratyizás a zenekarral, volt egy jól beállított szombathelyi közönség - feltételezhetően ez más városokban is így volt -, akiket igencsak összekovácsolt a 30Y. Az a furcsa, hogy ez a közönség olyan volt, hogy elfogadta a nyújtott szeretet és adott is egy keveset. Szóval ez a jóféle mccartney-s béke, harmónia volt, ha nem vagyunk túlontúl patetikusak. Ez mostanra megváltozott. És a színpadtól messze csak az a tapasztalat, hogy az ember minél inkább szeretettel fordul a másik felé, szinte olyan, mintha az illető fel sem tudná dolgozni, hogy nem seggbe rúgták. Vagdalkozás és szemétkedés a válasz. És ez bizony el tudja venni egy koncert bájosságát, márpedig eddig ezért szerettük a 30Y-t, de ez meg nem az ő hibájuk.
Lehet mi öregedtünk túl sokat, vagy inkább éltünk hirtelen túl sokat, de az tény: hiányzik a koncertkultúra. Az emberekből, a mostani tizenéves generációból meg főleg, és ez a fajta sekélyesség meg ott van a hétköznapokban, az ajtó mögött, a szemetes vödör mellett és a szőnyeg alatt.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Hát ez hatalmas!! :)) És ebbe össze is van sürítve a 30Y-feeling.
"Lehet mi öregedtünk túl sokat, vagy inkább éltünk hirtelen túl sokat, de az tény: hiányzik a koncertkultúra. Az emberekből, a mostani tizenéves generációból meg főleg, és ez a fajta sekélyesség meg ott van a hétköznapokban, az ajtó mögött, a szemetes vödör mellett és a szőnyeg alatt."
Eh, tökéletes korrajz! De szerintem inkább mi öregedtünk sokat, bár én inkább úgy érzem: visszafiatalít és visszalódít időben a 30Y.
Én is fiatal vagyok (17 éves),de sokak viselkedésén én is meglepődtem.Ettől függetlenül tehát nem igazán lehet azt írni,hogy a kultúra mindenkinél "az ajtó mögött, a szemetes vödör mellett és a szőnyeg alatt" van.
Tetszik az iromány, egyetértek! A képeket is elnézve (visszamenőleg is) úgy gondolom, hogy ez a „jelenség” már egy pár éve „kidomborodóban” van..a média egy ideje enyhén ráállt az alternatív megszólalásra(pl MR2 ..stb), de ezzel véleményem szerint nincs különösebb baj, sőt..a hallgatónak talán akad -hűűba.meg ilyet is adnak?- gondolata vezetés közben. A nagyobb nyilvánosság viszont (már- már törvényszerűen)magával hozta a cikk által említett ifjabb réteget, s közülük talán nem mindenki érett meg(nem általánosítok :) ) a csomagolópapír kibontására, az azonnali széttépése helyett. Persze,ha a darabkákat elteszi..esetleg később összeragasztja, nézegeti..nem csak azt látja majd rajta ,hogy „Taftot használ a Beckzoli..” - Valahol talán ez egy szocializációs folyamat, amit el kell fogadni..vagy,ha nem..hanem. Öregedni viszont nem szabad!
Hosszú voltam, nem rövid.
Hallgassatok ZENÉT!
véleményem szerint jóó volt a koncert...viszont szerintem az elsőtöl a hetedik nyolcadik sorban állókig mindenki azt hitte, hogy valami nem is tudom milyen koncerten vannak, és túlzásba vitték a pogot. Én is nagyon örültem, hogy ott lehettem, imádom ezt a zenekart, de aza véleményem hogy pár csajszi meg srác akik vége eljutnak egy ilyen koncertre az volt a lényeg, hogy jól bepijáljanak és szédölögjenek össze-vissza, és nem pedig az h mivel tényleg szeretik "normálisan" végigtáncolják, és élvezzék ezt a stílusu zenét. Én is ugráltam, sikitoztam mégsem arra ment ki az egész, hogy mindekit fellökjek és beájuljak. Fent voltam a színpadon legjobb élmény volt, de utána nem szédölögtem és nem ájultam be. Szerintem ezt a együttest még sokszor fogjuk itt látni Szombathelyen, és remélhetőleg nem olyan emberkék járnak majd rá akik azér mennek oda h valahol azt mutassák hogy mennyit birnak inni és utána hogyan lesznek rosszul;)
30Y (:
Mivel a moziban korábban cégem hangosította a koncertek egy részét, szeretném elmondani, hogy ezt most nem a MIspro Produkció csinálta.