A képregény pontos születése szinte behatárolhatatlan, de az irodalomtörténet szerint a 19. századtól már kialakult modern változata. A műfaj egyik magyarországi előfutára az 1850-es évektől Jankó János rajzművész volt, aki napi eseményeket, karikatúrákat, képrejtvényeket rajzolt. Jókai Mór is készített neki rajzvázlatokat egy-egy képpel kísért szöveghez, fejtette ki Thuróczy Gergely irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa a Kossuth Rádió Trend-idők című műsorában.

„Sajnos a Jókai hagyaték egy része megsemmisült, de néhány rajz megmaradt, amelyeket Jókai Mór skiccelt Jankónak, aki ezeket megrajzolta képregényként" - mondta az irodalomtörténész, hozzátéve, Jankó rajzai Jókai Nagy Tükör, valamint a későbbi Üstökös című lapjaiban jelentek meg. A képaláírásos műfajt később az úgynevezett szóbuborékos képregények váltották. Érdekesség, hogy ennek az újításnak is van magyar vonatkozása. Pulitzer József New York World című lapjában jelent meg a Yellow Kid, amelyet a modern értelemben vett szóbuborékos képregény ikonikus figurájának tartanak, mondta Thuróczy Gergely.

A műfaj igazi felfutása Magyarországon az 1960-as évekre tehető, amikor a Füles Magazin is elkezdett irodalmi műveket átültetni a képregény világába. Később pedig a '80-as években már önálló füzetekben is jelentek meg például Rejtő-regények, amelyeket Korcsmáros Pál rajzolt. A kiváló grafikus szinte belebújt egy-egy általa alkotott karakter bőrébe, hogy papírra vethesse. Sőt, helyenként a család tagjait is belecsempészte az általa rajzolt Rejtő-regényekbe - mesélte a műsorban unokája, Korcsmáros Gábor. „Úgy rajzolt, hogy közben belebújt a szereplők bőrébe. Édesapám mesélte, hogy amikor ő vagy az öccse látták dolgozni, rögtön tudták, hogy melyik alakot rajzolja éppen, hiszen látszott, a lényéből sugárzott az a karakter".

A képregénnyel, annak rövid irodalomtörténetével, valamint jeles magyar alkotóinak bemutatásával foglalkozó Trend-idők adása alább újrahallgatható: