Csider Sándor: Mondod-e?

Mondod-e annak, hogy szeretlek
akinek ma még mondhatod,
aki testével takart, amikor minden megfagyott,
aki ha csendre vágytál, veled hallgatott,
aki lélekezni csak veled tudott?

Mondod-e annak, hogy szeretlek,
akinek ma még mondhatod,
aki fogja a kezed s akiét te is foghatod,
akivel játék az élet, vele minden él, forog,
akivel alkonyatkor együtt ihatod borod?

Mondod-e annak, hogy szeretlek,
akinek ma még mondhatod,
akinek nem a nem, igen az igen,
tündöklő én, de ha kell éntelen,
akivel bejárható a végtelen?

Mondod-e annak, hogy szeretlek,
akinek ma még mondhatod,
aki azért szeret, mert létezel,
aki minden kérdésre jól felel,
aki ha megbántod, sem hagy el?