Karitászos éveim 1993-2006

Aktív dolgozó éveimben mindig végeztem valami olyan tevékenységet, amivel másokat akartam szolgálni, segíteni. Nekem az volt a természetes, hogy nem pénzért, nem tiszteletdíjért tevékenykedjek. Több évig voltam a zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánia egyházközségi képviselő-testületének a tagja és vezettem a gazdasági bizottságot. Sok évet töltöttem el a mozgáskorlátozottak megyei szervezete alapítványánál, és segítettem a mozgásukban sérült emberek társadalmi beilleszkedését. Mindezekkel szinte párhuzamosan dán mintára termelőiskolát hoztunk létre az élet perifériájára került fiatalok szakmára oktatása érdekében. Közel huszonöt évig voltam az alapítvány kuratóriumi elnöke. Kozma Imre atyához fűződő ismeretségem következtében pedig hét lelkes társammal megalapítottuk a Máltai Szeretetszolgálat zalaegerszegi csoportját, melyet nyolc évig vezettem, mely szervezet még ma is, 28 év elteltével eredményesen, példaértékűen működik.  

Ilyen háttérkörülmények között kaptam 1993. tavaszán a rendkívül megtisztelő felkérést dr. Konkoly István megyés püspök úrtól az egyházmegyei karitász alapítványi elnöki tisztségének betöltésére. Püspök úr elmondta, hogy amikor a Karitászt megalapította, tervei szerint a kuratóriumi elnöki tisztet magának gondolta. Igen ám, de a működés felett törvényességi felügyeletet gyakorló illetékes bíróság közölte, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések szerint az alapító maga ilyen tisztséget nem tölthet be, szíveskedjen tehát más személyt jelölni. Főállásomban magam is törvényességi ellenőrzéssel foglalkozó szervezet, nevezetesen - az akkori elnevezése szerint - a Köztársasági Megbízott Zala megyei Területi Hivatalának vezetője voltam. A Püspök úr felkérését csak azzal tudtam magamnak magyarázni, hogy hosszú évek óta kötött össze bennünket személyes ismeretség, nagyon sok egyházi és világi rendezvényen való közös részvétel, sok személyes találkozás, meghitt beszélgetésekkel. Az első pillanatban azt éreztem, hogy mivel ismer, jól meggondolta és nagy bizalommal választott ki engem. Tudom, hogy még csak gondolkodási időt sem kértem és - bár a szavába nem vágtam, de - azonnal igennel mondtam neki. Bizony, el kellett telnie egy időnek, hogy magamban már nem tettem fel újból és újból a kérdést, hogy az egyházmegyéből miért éppen engem, a nem szombathelyit, hanem zalaegerszegit, a nem férfit, hanem nőt választotta.

Aztán beindult a munka és feledtetett minden korábbi butácska kérdést.

Caritas - latin szó. Jelentése: adomány. Az a csapat, akivel elkezdtük a munkát, Tuczainé Régvári Marietta irányítása alatt maga volt az élő, két lábon járó adománygyűjtő, adományozó, adományra rászorulókkal napi kapcsolatot tartó, csodálatos közösség.

Nekem öröm volt minden pillanat, amit velük tölthettem. Soha nem okozott gondot, hogy odaautózzak, nem érdekelt, hogy meddig tart egy-egy kuratóriumi ülés, nem szegte a kedvemet, ha a Püspök Úrral vitatkozni kellett egy-egy dologban és kemény érvekkel meggyőzni őt, vagy éppen többedszer is bekéretőzni hozzá, hogy a be nem fejezettet sikerre tudjuk vinni nála. Ő egyébként részt vett minden kuratóriumi ülésen és mindenről tudni akart, ami a Karitász berkeiben történt.

Mariettával igen mély szövetséges kapcsolatban álltunk. Ez azért alakult ki nagyon gyorsan és tartósan közöttünk, mert rendkívüli mértékben hasonlóan ítéltünk meg élethelyzeteket, tennivalókat, továbblépési irányokat. Az is nagyon nagy mértékben segített bennünket, hogy egyházmegyei gazdasági vezetőnk, jogászunk, könyvvizsgálónk mindig ott állt mellettünk vigyázó, éber tekintettel, sok jó tanáccsal.

A dolgos évek eredményeként működött a RÉV ambulancia és a Hársfa-ház, egyre nőtt a plébániákon megalakult Karitász szervezetek száma, külföldi kapcsolatok alakultak, nyári táboroztatások szerveződtek, csodálatos ünnepségek voltak, és készültek, majd útra keltek a különböző segélyszállítmányok egyházmegyén, valamint az országhatáron belülre és túlra. Már az én elnöki éveim alatt látszódott, mennyi megvalósításra váró ötlettel, évekre előre feladatot adó ideával rendelkezik a csapat. Az eltelt 30 év mindezek megvalósításáról szól. Mindaz, amivel napjainkban a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász foglalkozik, mindaz, amivel büszkélkedhet, egy jól szervezett és irányított nagyvállalat dicsőségére válna.

Nagyon boldog és büszke vagyok arra, hogy ha csak kis mértékben is, de részese lehettem 13 éven keresztül ennek a munkának.

Konkoly István püspök úr 2006-ban nyugdíjba vonult, én pedig úgy éreztem, hogy mivel az ő megtisztelő felkérésére lehettem a kuratórium elnöke, vele együtt illik elköszönnöm. 

A Karitász azonban egy örök életre a részem marad, felejthetetlenül mély nyomokat égetve belém az emberi nagyságról és a másokért aggódó, tevő szeretetről, a feltétlen önzetlenségről, az adományozás öröméről.

Dr. Hóbor Erzsébet

Zalaegerszeg, 2020. december 2.

Fotóink a 2020. évi Szent Erzsébet Napon készültek Zalaegerszegen