vorinori: Graffiti

Az éj leple alatt magamat tagelem:
álruhám jelmezem,
fal a színpadom,
festék a zenekar,
karmester a kezem.

Virágok szirmaiban
kibomló absztrakt indulatot,
színeket színlelő arcokat rajzolok:
vörössel bontok ki
mindent, mi én vagyok.

Ha majd megszólítanak
a falra képzelt évszakok,
látjátok, tudjátok, érzitek,
hisz azt mondják:
hozzátok tartozok.

Nem kell szerep,
ez egy ilyen élet,
kifestem magamat magamból,
és nem hallom, ha mondják:
ez így nem művészet.