Tóth Csaba és Lőrincz Zoltán közös könyvbemutatója az Ünnepi Könyvhéten
Képgaléria megtekintése2022.06.11. - 09:45 | vaskarika.hu - Fotók: Garas Kálmán
Június 8-án kettős könyvbemutatóra került sor a Berzsenyi Dániel Könyvtár 4. emeleti előadótermében. Tóth Csaba: A mi Sziklás Madonnánk és Lőrincz Zoltán: "Mi csak visszáját látjuk itt" című kötetét ismerhették meg az érdeklődők.
Moderátorként közreműködött prof. dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Savaria University Press Könyvkiadó vezetője, mindkét könyv szerkesztője, valamint a két szerző, prof. dr. Lőrincz Zoltán teológus, művészettörténész, egyetemi tanár és Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész, főiskolai docens.
A zenei betéteket Orosz Sándor előadóművész, a Szombathelyi Zeneiskola nyugalmazott igazgatója, a kőszegi Haydn vonósnégyes volt vezetője adta elő.
A könyvekről:
Tóth Csaba: A mi Sziklás Madonnánk
Tóth Csaba festőművész három évtizednyi, a vizuális művészeti felsőoktatásban és egy évtizednyi, a művészeti közoktatásban eltöltött pedagógiai tapasztalata és több mint negyvenévnyi művészeti alkotótevékenysége (amelyről 2020-ban jelent meg Isten és a világ című albuma) áll e kutatások mögött, és persze több száz kiállításmegnyitó, megszámlálhatatlanul sok kiállítás megrendezése. Az utóbbi időben azonban különös változások történetek a művésztanár látókörében, ugyanis az a bizonyos Google Earth nevű keresőprogram az idő mélységei felé is közelít, és a kötetben helyet kaptak az utóbbi két évben született Leonardo-tanulmányok, melyek több szempontból is új megvilágításba helyezik a földkerekség talán máig legtitokzatosabb személyiségének életművét.
A kötet címét adó tanulmány, A mi Sziklás Madonnánk a korábbi megjelenéséhez képest is tartalmaz új felfedezést, és így növeli a kutatómunka euforikus érzését. A kép mint olyan, évezredek óta a világ értelmezésének lehetőségét jelenti számunkra. Népi bölcsességünk, a „vigyázz rá, mint a szemed világára!" arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a színésznek a világot jelentő deszkák adják az élet értelmét, addig a képzőművésznek a szemünkkel látott dolgok, a látványjelenségek feldolgozása az, amiből maga a kép-fogalmunk is született. A mögöttünk hagyott évszázad képzőművészete ezt a látványt, a látott világot rombolta le, gyökerétől szakítva el a fát.
A képzőművészet azáltal, hogy a látott és megélt világot rögzítette és anyagba, anyaggá formálta át, egyben megörökítette a kort, a történelmi időt. Az időt, azt a különleges jelenséget, amely látszólag nem az képzőművészet hatáskörébe tartozik. Olyan ez egy kicsit, mint egy vonatszerelvény, amelybe beszállunk, és együtt utazunk másokkal, akik hol előttünk, hol utánunk szállnak le és föl. Ahogy távolodunk kiindulási helyünktől, az úgy alakul át, és egyre több olyan dologra tudunk visszatekinteni, amit - mivel benne éltünk, ezért -, nem láthattunk át. Távolodva tőle azonban tapasztalataink emlékekké, képpé sűrített értelmezésekké állnak össze, s ezeket immár képesek vagyunk megragadni, a jövő idő számára megörökíteni.
Ez az időutazás tehát egyben térben is történik, mert - mint a sziámi ikrek - a tér és idő szétválaszthatatlanok. Ha a közös voltukra figyelünk, éberen, szemlélődő koncentráltsággal, akkor feltárul előttünk a létezés transzcendens világa, az egyetlen világ, mert nincs másik, amiről a művészetek mindig is tudósítottak és hírt adtak. Talán ez a közös élmény fűzi egybe az itt olvasható képzőművészeti írásokat, s talán ezért érdemes kézbe venni e könyvet és időt szánni rá. /Forrás/
Lőrincz Zoltán: „Mi csak visszáját látjuk itt" - Gondolatok a Miatyánk-ábrázolásokról és Tóth Csaba Miatyánk-sorozatáról
Lőrincz Zoltán felteszi a kérdést, egyáltalán lehetséges-e a keresztények láthatatlan, bibliai istenét ábrázolni? Szinte a lehetetlenre vállalkozik az a művész, aki ma a kortárs festészetben vizuálisan akarja megjeleníteni a megjeleníthetetlent, hiszen a megfoghatatlant próbálja közvetíteni a szemlélő, a befogadó számára.
E téma, a keresztények közös imája Istenhez, a keresztények eredeti egységének legfőbb bizonyítéka. A sok jó szándékú ember által olyannyira óhajtott újraegyesítés felé az egyik legbiztosabb út rámutatni, hogy az ebben az imádságban megfogalmazott kérések, gondolatok örök emberi, mély óhajok, amelyeket főképpen a művészek nemcsak átéreznek, de meg is tudják jeleníteni. A kötet felépítése követi a Miatyánk ima mondatait. Egy-egy kéréshez a szerző több alkotást is közöl, szép színes nyomdai kivitelben, amely az olvasóban elmélyíti a tudatot, hogy milyen sokszínű a jó szándékú emberek érzésvilága, és sarkallhatja a saját szívében élő gondolat megfogalmazására. /Forrás/
Kapcsolódó írásunk:
A mi Sziklás Madonnánk - Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész előadása a Martineumban
2021.12.09. - 18:00 | Szakonyi Eszter
Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész Leonardo da Vincivel kapcsolatos korszakos felfedezéséről tartott előadást a Martineum Felnőttképző Akadémián december 8-án.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás