„A sörkert is előbb hazament, mint mi!"- a Diáknapok I. napja
Képgaléria megtekintése2010.04.28. - 12:09 | Takács Lilla, vorinori, Makrai Tamás - Fotók: Makrai Tamás
A nulladik nap fáradalmait kipihenve, vidáman ugrottunk fel az Ady téri koli elől induló külön buszjáratra. A vállalkozó kedvű "kadéthallgatókat" kísértük el a keddi próbatétel helyszínére, a Söptei út melletti küzdőtérre. A paintball háború arcvonalából szurkoltunk a diákrektor csapatoknak, nyilakat röptettünk a Haladás íjászaival, végül öt kilós tálcán szervíroztuk az esti programokat - a Ki mit tud vetélkedőt és a kamionsofőrök és örömlányok találkozóját, valamint részt vehettünk az NYME Szépe sajtótájékoztatóján is, ahol kifaggattuk a döntőbe jutott lányokat.
HIRDETÉS
A tegnapi kampányfilm vetítések után, ma ténylegesen is elkezdődött a háború az egyes diákrektor csapatok között, először festékgolyókkal támadtak egymásra, ahol a finisben a BL és az Igazgatóság csapott össze. Boki kapitány csapata mind taktikázásban, mind erőnlétben jobbnak bizonyult a direktoroknál. A gálamérkőzésen a Hallgatói Önkormányzat tagjai is megcsillanthatták célzóképességüket.
A diákrektorok próbatételének második összecsapásában az erő játszotta a főszerepet. "A fájdalom ajándék" illetve „A csont nem savasodik" felkiáltásokkal bíztatva egymást mérték össze erejüket traktorgumi forgatásban, súlycipelésben, az ötkilós tárcsák kitartásában és a gumihajításban, ahol gyakorlati és tapasztalati fölényt élvező BL ismét fényesen szerepelt.
A hazafelé vezető út igen vidámra sikeredett a felcsendülő szurkolói himnuszok és szófordulatok, Kárpátia-slágerek, mulatós nóták által. A rögtönzött koncert előadói olyan sikerrel szerepeltek, hogy akár az esti Ki mit tud -on is felléphettek volna, és jéé... pár percnyi buzdítás után ezt meg is tették, roppant erotikus hangszínben, amit a zsűri külön ki is emelt.
NyME Szépe 2010 - bemutatkoztak a jelöltek
Az est folyamán a NYME Szépe szépségverseny döntős lányai mutathatták meg bájaikat, illetve fogadták a sajtó és az A-klub közönségének a kérdéseit, melyekre örömmel válaszoltak. Többek közt sikerült megtudnunk, hogy mind a 11 lány kimondottan jófej barátokkal rendelkezik, ugyanis szinte kivétel nélkül mindenkinek a barátai javasolták, hogy el kéne indulni ezen a szépségversenyen, ha már van. Kicsit sajnáltuk is, hogy nekünk nincsenek ilyen barátaink, mert mi biztosan tudtunk volna felelni a „mi a szépségverseny győztesének küldetése? Esetleg a világbéke?" aránylag egyszerű kérdésre. ( mivel nekünk csak bunyesz barátaink vannak, nem mi ültünk a színpadon, várva az újságírók hadának kérdéseit ) A lányok segítségére siető HÖK-elnök ezt az egyetem piár-tevékenységében és a rendezvénybe becsatlakozó modellügynökségek által kínált „kifutási" lehetőségekben fogalmazta meg. Ezenkívül a lányokról megtudtuk még, hogy van köztük rendszeresen modellkedő, de olyan is, akinek ez az első szépség-szárnycsapása. Fáradtak voltak a csajok, volt aznap ruhapróba meg miegymás, természetesen kivétel nélkül mindenkinek tetszik Szombathely, és tényleg kifejezetten érdekes, de az összes lány barátként tekint egymásra, már-már elfeledve azt a tényt, hogy ez egy verseny. Legalábbis ezt mondták. De ez csütörtökön változni fog, ezt is mondták. Végre egy őszinte vélemény a „púder" mögött, a csütörtök esti döntőt pedig kíváncsian várjuk.A tét nem kicsi, a győztesre mesés karrierlehetőség vár,és ő viselheti 1 éven át a NYME Szépe koronáját. A sajtótájékoztatón készült galéria itt megtekinthető.
Ki mit tud, ki mit szeretne?
A szépség és a szörnyeteg...helyett szépségek, majd sörhegyek. Ez várt ránk kedd este is a Sörkertben, ahol alig találtunk helyet, mert pont elegen voltak ahhoz, hogy minden létező padra jusson legalább egy, de extrém esetben is legfeljebb csupán harminckét fő. Úgy volt, hogy nem is lesz Ki mit tud?, hála a bátor jelentkezők elbátortalanodásának, de aztán mégis lett. A Vastag Aréna képzeletbeli falai közt dalolt nekünk mindenféle hangszeres kíséret nélkül, csak úgy simán bele a szélbe Dia, aki nem is volt annyira amatőr, hiszen a Bőgőmasina nevű ska-banda csapatát erősíti. Látszott, hogy rendelkezik előadói rutinnal, mert tapsra bíztatta a színpad előtt tolongó érdeklődőket, akiket nem tudtunk pontosan megszámolni, de egy és kettő szélsőértékek közt mozgott a számuk, ez biztos. Dia elénekelte, amit megkövetelt a haza, aztán egy bézbólsapis srác lépett a színre, akinek sajnos nem tudtuk megjegyezni a nevét, mert úgy táncolt, hogy nem a neve volt érdekes. Az arcunkba vágta a '80-as éveket, egy kis robot, egy kis Jacko és máris többen lettek a színpad előtt. Nálunk ő nyert, meg amúgy is. Hát (háttal nem kezdünk mondatot csak szemből), ekkor kezdődött a Ki mit tud? helyett a Ki mit szeretne? vetélkedő, vagy valami hasonló. Volt sörivás időre, meg három lelkes srác, akik a színvonalas fellépésük előtti 10 perc valamelyikében álltak össze, és kovácsolódtak három tenorrá, bár a kéttagú zsűri megemlítette nekik, hogy jobb lett volna, ha ők is inkább a sör minél rövidebb idő alatti gyomorba juttatására használják el energiáikat.
Ennyit a Ki mit tud?-ról, de ami ezután jött, na az tényleg jó volt. Némi alternatív rockot prezentált a Humanoid, akik amúgy az Átjáró tehetségkutató regionális döntőjén 2. helyezést értek el, és most ide nem kell a jóindulat, mert anélkül is nekik adtuk volna az ezüstérmet, vagy inkább az aranyat. Ráadásul megosztották csak ott, csak akkor, csak velünk, hogy egyik számukat Leonardo di Caprio (!) emlékére (!!!) írták, aki olyan szépen elsüllyedt a Titanic alatt, hogy öröm volt nézni. S bár az Avatar kevesebb Oscart kapott, a dal nekik is szólt, de ez lényegtelen, mert ők úgysem hallották mindezt.
Úgy tűnik, a fiatalok többsége napjainkban az alkoholt preferálja az igényes zene helyett. Ha humánusan is közelítjük meg a Humanoid előtt tomboló nép létszámát, akkor az bárhogy is nézzük, szégyen. Ide kellene a jóindulat.
Egy sörben fogadtam valakivel a Lunchbox fellépését illetően. Ő azt mondta, fel fognak lépni, én azt, hogy nem. A banda végülis színpadra lépett, így a srácnak odaadtam a megnyert bambit, de nem kellett volna ezt így elhamarkodni. A fiúk megköszönték a „fantasztikus" szervezést, elmondták, hogy „sziasztok, mi voltunk a Lunchbox", és lemásztak a színpadról. Kérem szépen, a dídzsé az dídzsé, a mulatós meg mulatós, és ez a szerencsétlen „igényes legényes" kombináció kedd este simán kiütötte a Lunchboxot a nyeregből. Fiúk, ezt hívják úgy, hogy pech. Ja, meg, hogy vesztettem egy sört, de renonc!
Az este záróakkordjaként a Giccspartyba, avagy a kamionosok és örömlányok benzin- és pálinkagőzős éjszakájába is belekóstolhattunk. Hosszú és fárasztó programsorozatot csináltunk végig a Túlélő nap keretében, s reméljük, az estét is túléljük.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás