Július 7. (csütörtök)

SCHRAMMEL-GYŰJTEMÉNY

17.00 - Kiállítás Tóth István alkotásaiból és Garas Kálmán fotóiból - Kiállításmegnyitó

A Szombathelyen született szobrászművész, Tóth István (1861-1934) a magyar képzőművészet élvonalába tartozó mester. A Képzőművészeti Szövetség elnöke volt, magyar királyi kormányfőtanácsos, számos szakmai kitüntetés tulajdonosa. 400-nál több kiváló mű alkotója. 1882-1890 között Európa egyik legkiválóbb mesterképzőjének a bécsi szobrászati akadémiának növendéke. Az akadémia elvégzése után műtermet a tabáni Várkertbazárban bérelt, ahol élete végéig egyedül alkotott oltárokat, szobrokat, domborműveket, síremlékeket, kisszobrokat, plasztikákat, lovas szobrot. Művei az ország számos helyén megtalálhatók, például a Parlamentben, a Halászbástyán, Nagyváradon, Szentesen, Pozsonyban, Sárváron. A szegedi dóm mintegy 140 alkotásával büszkélkedhet.

A kiállításon a Savaria Múzeum Történettudományi Osztályának gyűjteményében fellelhető művei, magántulajdonban lévő munkák, valamint Garas Kálmán fotográfus Tóth István köztéri és épületeket díszítő alkotásairól készült fényképei láthatók.

A kiállítás 2022. augusztus 21-ig tekinthető meg.

Július 10. (vasárnap)

SZOMBATHELYI KÉPTÁR

14.00 - Absztrakt tájakon - Ingyenes tárlatvezetés

Bartha László több műve is helyet kapott a Képtár tavaly októberében nyílt új állandó kiállításában. Szerepelnek a Kiemelt életművek és a Neoavantgárd tematikus csoportjaiban is, hiszen az alkotó életműve sok olyan darabból áll, melyekkel Bartha méltán beírta magát a magyar képzőművészet kánonjába. Jelen vezetésünk apropóját a művész második pályaszakaszában keletkezett műve adja, melynek témája nem más, mint a Balaton. A Balaton természeti szépsége sok művészt megihletett már: Barthával egy időben Illyés Gyula, Németh László, Borsos Miklós és Vass Elemér is megfordultak e tájon, kiknek versei, szobrai idézik meg a „magyar tengert". A hatvanas évek végétől keletkezett Bartha-művek mégis másképp beszélnek róla. Az 1972-es Jeges Balaton című festmény egyszerre absztrakt és mégsem: nem natúrhű ábrázolása ez a tájnak, hanem szerkezetek, motívumok játéka, egy sajátos rendszer kiépülése és megelevenítése a vásznon. De hogyan is teszi Bartha mindezt? Milyen elgondolásból dönt végül úgy, hogy eltávolodik az ábrázoló festészettől, keresve és járva saját útját?

Tárlatvezető: Mácsadi Orsolya művészettörténés

Július 10. (vasárnap)

SCHRAMMEL-GYŰJTEMÉNY

15.30 - Állatfigurák Schrammel Imre művészetében - Ingyenes tárlatvezetés

Már a főiskolai évek alatt feltűnt mesterének, Borsos Miklósnak, hogy Schrammel Imre kivételes tehetséggel tudja megragadni az állatok karakterét. Legelső ilyen szobra az 1950-es évek közepén egy kopasz kiscsirke volt, ami az életművet bemutató kiállításban Kamaszcsirke címen szerepel. A robosztus betontömegekben tobzódó szocreál felfogás időszakában egy ilyen kis méretű (életnagyságú) szobor finoman szólva is meghökkentően hatott, és mutatja a művész saját útját járó, öntörvényű látásmódját. A tematikus csoportokba rendezett kiállításban külön szekciót kapnak az állatszobrok. Groteszk, humoros, emberi tulajdonságokkal felruházott ábrázolásai között láthatunk madárral játszadozó macskát, a házi kedvencet megformáló Cselló nevű tacskót, lemezvágó ollóból applikált csőrű varjat, melyek személyes élmények, érzelmek nyomán születtek. Schrammel Imre szavai szerint: "Nekem soha nem okozott gondot egy állat karaktere. Meg tudtam formálni. Viszont a növendékek tőlem kérdezték, hogy ezt ők hogy tudnák. Soha nem tudtam tanácsot adni, hogy ezt hogy lehet. Nem tudtam, és ma sem tudom megmondani."

Tárlatvezető: Kékesi Gábor szobrászművész

Július 10. (vasárnap)

VASI SKANZEN

15.00 - „Csizma az asztalon, cipész a kaptafánál" - Lábbelik a 18-19. században faluhelyen - Ingyenes tárlatvezetés

A 18-19. század fordulóján Európa nyugati országaiban csak egyes sportokhoz, katonai öltözetekben vagy bizonyos munkákhoz használták a csizmát. A korabeli Magyarországon viszont valamennyi társadalmi rétegben közkedvelt volt, sőt oly általánossá vált, hogy már a cselédség járandóságai között is szerepelt. A csizmadiaszakma nemhogy lehanyatlott volna, hanem módszerében még meg is újult: a 19. század elején a parasztcsizmákon megjelent a talp szögelése is. A korábbi színes csizma helyett a férfiak fekete csizmára váltottak, és a falusi emberek a 19. században végig ezt viselték. Sőt, a csizma túlélte az első világháborút is. Erről és a falvak lakóinak egyéb lábbelijeiről lesz szó a Vasi Skanzenben.

Tárlatvezető: Pospischil Barnabás gyűjteménykezelő

Július 16. (szombat)

SMIDT MÚZEUM

14.00 - Nőalakok a Smidt Múzeum állandó kiállításában - Ingyenes tárlatvezetés

Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a Smidt Múzeum termeiben mennyi érdekes, különleges és egyedi történettel rendelkező nőalak fedezhető fel. Vannak köztük ismertebbek, és olyanok is, akiknek a történetét eddig még homály fedte. Bár a kiállításban a legtöbb nőalak festményen jelenik meg, különböző típusú tárgyakon is fellelhetőek. Vajon melyek ezek a tárgyak és hol rejtőznek a kiállításban?

Tárlatvezető: Novák Fanni múzeumpedagógus

Július 16. (szombat)

J.P.I. ROMKERT

16.00 - Nimfák a medencében: a római fürdőkultúra emlékei a Romkertben - Ingyenes tárlatvezetés

Ha rómaiak, akkor fürdők: a fürdőkultúra a római civilizáció valóságos védjegye volt, mely egyes kutatók szerint még a barbár népek romanizálását is nagymértékben elősegítette. Természetesen a Romkert sem nélkülözi a római közfürdőt, melyhez - mint az a római birodalomban számos helyen megfigyelhető - itt is egy ún. nymphaeum csatlakozott. Az antikvitás irodalmából vett szemelvényekkel színesített, rövid kultúrtörténeti áttekintés keretében szó esik a mitológiából ismert nymphákról, a fürdőépítés alapelveiről, a hypocaustumos fűtésről, a római kori fürdőzési szokásokról és persze arról a sokakat nyugtalanító kérdésről, hogy vajon lehetett-e egy fürdőben strigilist kapni - apudobaliáról nem is beszélve.

Tárlatvezető: Simon Gábor

Július 23. (szombat)

ISEUM SAVARIENSE

15.00 - „Csörgésére megáradt a Nílus" - Az egyiptomi újév - Ingyenes tárlatvezetés 

Egyiptom határát július második felében érte el az a hatalmas árhullám, amely Afrika belsejéből indult, és a nyári nagy esőzések révén termékeny iszappal és az elragadott zöldnövényzetből álló lombtrágyával termékenyítette meg minden évben Egyiptom földjét. Az áradást hitük szerint Isis istennő, a Természet Anyja, az egyiptomi panteon legfontosabb női istensége idézte elő csörgőjének, a sistrumnak megrázásával. Az áradás megindulása hatalmas ünneppé vált: ez volt ugyanis az egyiptomi újév napja, amely a mai kalendárium szerint általában július 20-ra vagy a környező napokra tehető.

Tárlatvezető: Nagy Diána

A programváltozás jogát fenntartják!