Hogyan kerültél erre a pályára?
Volt egy fiú, akit Fülöp Attilának hívnak és ő mondta 1988-ban, hogy szerinte én vagyok annyira hülye, hogy abból meg lehet élni. Ezt meg is próbáltuk, volt egy humorista párosunk, aminek IQ 40 volt a neve. Vele dolgoztam sokáig, csak aztán ő belefáradt, unta a sok utazást és ezután én egyedül folytattam.

Mióta tudod, hogy humorral akarsz foglalkozni?
Örököltem egy írógépet és már régebben is írogattam. Néhány írásom megjelent itt-ott, aztán ellopkodták. Valaki a Ki mit tud?-on egész a középdöntőig jutott ezekkel az írásokkal. De azért az érezhető, hogy ez nagyon jó dolog. Az emberek nevetnek és jókedvűek, emiatt szeretnek. Szóval hálás ez a szakma. Csináltam én már mindent, fejtem tehenet is, de ez a legjobb.

Van esetleg példaképed?
Nem tudok ilyet mondani. Amikor kölyök voltam, mindig a kabarét hallgattuk és szerintem ez motivált.

Kik voltak a kedvenceid?
Mindenki kedvence volt Hofi Géza. Én még Csákányi Lászlót szerettem nagyon, ha kabaré jelenetben lehetett hallani. Bodrogi Gyulának is jó a hangja, ha megszólalt, bármit mondott, az biztos vicces volt. Kibédi Ervin szintén egy olyan figura volt, aki szinte önmagában egy karikatúra. Mondjuk maradjunk három kedvencnél.

Mennyit készülsz egy ilyen előadás előtt?
Nagyon sokat. Előző nap 3-4 órát szoktam arra szánni, hogy összeszedjem a témákat aszerint, hogy hova megyek és kiknek lépek fel. Átnézem a forgatókönyvet, hogy hol, mikor, melyik poén jön. Úgy, ahogy Beliczai kolléga is szokta. (nevet) De komolyan, kell hozzá öt év biztos, hogy már rutinból menjen. De igazából ez nem rólam szól, hanem a közönségről, hogy mennyire tudom őket megnevettetni. Mert én ezt el tudom mondani otthon egyedül is.

Műsor közben is alakítod a témáid?
Azt se tudom, amikor fölmegyek, hogy mit fogok mondani. Meséltem a kollégának, hogy miket fogok elmondani, de nem az sikerült. Több szereplős a dráma és ezért sok a variációs lehetőség, lehet alakítani. Most sajnos sok csúnya szót használtam, de ez nem jó trend. Biztos sikert hoz, egy csúnya szónak nagyon örülnek, de nem illik. Na, mindegy, majd otthon jól megdorgálom érte magam. Anyukám nem lenne büszke rám, de nem fogja megtudni, hogy milyen csúnyán beszéltem.

Mennyire befolyásolja a fellépésed az aznapi hangulatod?
Rendszerint semennyire, ez a munkám. Olyan már volt, hogy kaptam fájdalomcsillapítót és nem olvastam el a leírást, ráittam és két napig elég furcsa voltam. Nagyon alacsony volt a pulzusom és nem is emlékszem a fellépésre, csak fölraktak a színpadra, meg levettek. De ez nem maradt az emlékezetes műsoraim között.

Szerepeltél színdarabban is. Minek tartod magad inkább, színésznek vagy humoristának?
Nem vagyok színész, az egy komoly szakma. Nagyon kemény szűrés után kerülnek színpadra, tehát nem akárkikből lesznek színészek. Ahhoz képest, hogy a sikerük nem olyan zajos, mint a mienk, sokkal komolyabbnak gondolom azt a munkát.

Akár kevésbé komoly a standup műfaja a színészetnél, akár nem, az tény, hogy Hadházi László még ha akarná, sem tudná jó értelemben vett lököttségét ilyen zseniálisan kamatoztatni másban. Még sok olyan fellépést kívánunk neki, mint a 2010-es Diáknapokon, természetesen csillárról lógó és asztalok alatt ülő, nevetéstől könnyező hallgatókkal!