Tóth Gyula 1958 óta foglalkozik a könyvtáros Szabó Ervin munkásságával. Három évvel ezelőtt elhatározta, hogy Litván György: A szocializmus moralistája című monográfiája után elérkezett az ideje, hogy újragondoljuk a könyvtáros Szabó Ervin tevékenységét. Szabó Ervin egész életében főfoglalkozású könyvtárosként dolgozott, azzal kereste kenyerét, nem méltó tehát, ha ezt a tevékenységét háttérbe szorítjuk.

A szerző újraolvasta Szabó Ervin könyvtárosi írásait és a róla szóló irodalmat, s arra a következtetésre jutott, hogy könyvtárosi gondolkodását és törekvéseit nem vezethetjük le marxista és mozgalmi szerepvállalásából, mert Szabó Ervin kezdettől fogva angolszász példákat követett. Ő volt az, aki a fővárosban megteremtette Magyarország első nyilvános közkönyvtárát, a korszak legkorszerűbb intézményét.

Az elmúlt fél évszázadban úgy tartották, hogy legfőbb érdeme a róla elnevezett Fővárosi Könyvtár, Tóth Gyula azonban kiemeli Szabó Ervin szakkönyvtárosi munkásságát, hiszen első önálló munkájaként 1900 és 1904 között a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárát az első hazai korszerű szakkönyvtárává fejlesztette.

A kötet részletesen bemutatja a német Walter Hofmann-nal kialakult barátságát, aki azért volt fontos Szabó Ervin számára, mert Hofmann szintén angolszász orientációját erős pedagógiai megfontolásokkal egészítette ki, így mindketten az akkori felfogással dacolva az embert helyezték a könyvtári gondolkodás középpontjába. Történelmi materialista szociológusként Szabó Ervin lerakta a hazai olvasási ismeretek alapját. Iskolát alapított, tanítványai 1945 után bemutatták és folytatták törekvéseit.

A kötet megírásának egyik célja, hogy a mai könyvtárosnemzedék is megismerje gondolkodásmódját, tanuljon a példájából, és hogy ne hagyjuk elveszni az emlékét, mint ahogy szülőfalujával, Szlanicával történt.

A szerző ezt írja a könyv előszavában:

„Nem fogadom el, hogy igazuk van azoknak, akik azzal vádolták és támadták, hogy a szocializmus eszméinek terjesztésére törekszik könyvtári munkájában... a forradalmi szocialista Szabó Ervin mint könyvtárigazgató a maga módján a közérdeket és a tudományosság szempontját tartotta szem előtt. A könyvtárat akkor sem akkor sem tekintette volna agitációs vagy propaganda központnak, ha valamely társadalmi vagy politikai szervtől kapja fizetését..." 11-12. old.

A kötet szerzőjéről:

Tóth Gyula művelődéstörténész, könyvtáros. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár könyvtárosa (1960-1961), igazgató-helyettese (1961-1973). A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola könyvtári tanszékén docens (1973-1990), főiskolai tanár (1990-), tanszékvezető (1973-1998), a Tudományos Tanács elnöke (1983-1986), főigazgatóhelyettes (1986-1988). Az Országos Könyvtárügyi Tanács tagja (1979-1984). A Könyvtári Figyelő szerkesztőbizottságának tagja (1985-1990). A MKE Vas megyei szervezetének volt elnöke. A Veszprémi Akadémiai Bizottság könyvtártudományi munkabizottságának elnöke (1990-1996). A Kovács Máté Alapítvány kuratóriumának elnöke (1998-).

A kötet a Savaria University Press könyvkiadó gondozásában, a Berzsenyi Dániel Könyvtár, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Dr. Murányi Péter, Tóth Gábor és Tóth Péter támogatásával jelent meg.