A sorozatról:

Intézményünk a hagyományt követve 2022-ben is kiállítássorozattal lép a közönség elé. Ennek középpontjába az 1968-1975-ös évek hazai kultúrpolitikáját, a „3T" (tiltott, tűrt, támogatott) időszakát állítjuk. A sorozat a TeTT címet viseli, egyértelműen utalva a „3T" időszakára.

Szovjet mintára, már a Rákosi-korszakra is jellemző volt, hogy a tudományos és művészi életet kézi irányítással szervezték. A közvetlen politikai irányításnak a művészeti, tudományos területeken intézményes hivatali rendszere is volt. A művészeti alkotók számára „munkaelosztó bizottság" határozta meg, hogy ki milyen megrendelést kaphat. Ez volt az ún. „2T" (tiltott, támogatott) időszaka. A törvény által meghatározott zsűrizés kényszere segítette, hogy leginkább ideológiai kérdéseket szem előtt tartva válogassák ki a műveket.

A mű és alkotója elválaszthatatlan, tehát azok a művészek, akik a politikailag nemkívánatos művészeti stílusokhoz kapcsolódó műveket hoztak létre, maguk is nemkívánatosak lettek. Ők kerültek a tiltott kategóriába.

A politikailag megbízható, a rendszert kritika nélkül kiszolgáló alkotók jelentették az ellenpólust. Ők alkották a támogatott művészek csoportját, számtalan megrendelést kaptak, alkotásaikat bemutathatták külföldön, a „nyugati" országokban is.

A Kádár-rendszerben jelent meg a harmadik „T", a tűrt kategória. Sokan a tűrt és tiltott besorolás között „ingáztak", jobbára a hatalom kénye-kedve szerint. A Kádár-rendszer fokozatos „felpuhulása" következtében a három kategória bár szétfoszlani látszott, gyakorlatilag a rendszerváltozásig megmaradt.

A TeTT-sorozat három kiállítása részben az aczéli kultúrpolitikai hatását vizsgálja helyi szinten, illetve regionális és országos léptékben. A sorozat tárlatai egy-egy munkásságával, TeTTével kimagasló egyéniséget, csoportosulást, egy-egy „magyar géniuszt" választanak központi szereplővé, akiknek tevékenysége városunk, a régió, illetve Magyarország tudományos és művészeti életére, hétköznapjaira jelentős hatással volt.

SCHRAMMEL-GYŰJTEMÉNY
TeTT - Symposion '69, '70
Kiállításmegnyitó: 2022. október 15. 15.00

Az 1960-as években az iparművészethez sorolt művészeti ágak önálló megnyilvánulásra törekedtek Európában. Mindez nemcsak egy-egy tematikára épülő kiállítást, hanem hosszabb-rövidebb ideig tartó műhelymunkát is jelentett, amely során a különböző országokból érkező művészek olyan kérdéseket vitattak meg, amely az adott anyag használatára, a legújabb technikai, technológiai kihívásokra vonatkoztak. Ezekben a műhelyekben születtek az új művészetelméleti gondolatok, tézisek, amelyek az egyes szimpóziumok után termékenyítőleg hatottak az európai, szűkebb értelemben a magyar iparművészetre, általában a vizuális művészetre.

Schrammel Imre szervezőmunkájának köszönhetően 1969-ben hosszas vajúdás után megnyílt az első siklósi Kerámia Symposion, amely 1970-ben nemzetközivé vált.

A siklósi szimpózium igen mostoha körülmények között jött létre, hiszen az egykori kolostorépületet éppen csak használhatóvá tudták tenni, nyersanyagot a Zsolnay gyár biztosított, kemencéiket maguk építették, amelyekkel az akkor még nem honos égetési technikákat próbálták ki - mindezek ellenére teremtődött egy olyan új irány a magyar kerámiaművészetben, amely napjainkig érezteti hatását. A kiállításon néhány műtárgy tudatosan nem kerül restaurálásra, mivel ezzel is azokra a körülményekre szeretnénk utalni, amely a kezdet nehézségeit mutatja: a nem túl jó minőségű alapanyagokra, a szerény technikai feltételekre. Arra is szeretnénk utalni, hogy ennek a művészettörténeti jelentőségű pillanatnak az emléke lassan feledésbe merül, illetve csak egy kifejezetten szűk, szakmaspecifikus réteg emlékében él még.

A kiállításon bemutatott műveken keresztül kimerevítjük azt a pillanatot, amikor az anyag válik alapvetően fontossá, valamint azokat a hol radikális, hol mérsékelt megoldásokat, amelyeket ez az új szemlélet indukál. A kiállított műveket a pécsi Janus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Gyűjteményéből kölcsönözzük.

SZOMBATHELYI KÉPTÁR
TeTT - Velem 1975-1983
Kiállításmegnyitó: 2022. október 20. 16.00

A kerámiaművészet mellett a textilművészet volt az a művészeti ág, amely a leginnovatívabb és legradikálisabb változást mutatta az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején és ennek hatása napjainkig érzékelhető.

A Savaria Múzeum javaslatára jött létre 1975-ben a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, az első textiles alkotótelep Magyarországon. Célja kifejezetten az volt, hogy kísérleti és kutatási lehetőséget biztosítson a textilművészet számára. A megye támogatásának köszönhetően évente 10-10 művész hat hétre vonulhatott el és kísérletezhetett a műfaj adta lehetőségekkel, feszegetve azok határait. Az Alkotóműhelybe pályázat útján lehetett bejutni, melyet egy szakemberekből: művészettörténészekből és textilművészekből álló zsűri bírált el. A programba bejutott művészek, az ott létük alatt létrehozott művekből kötelesek voltak a szombathelyi Textilgyűjteménynek egy munkát leadni.

A Velemben formálódó „új textilnyelv" alkalmas volt olyan gondolatok kifejezésére, amelyeket addig csak a képzőművészeti műfajokban tartottak elképzelhetőnek. Vagyis a textil önálló gondolathordozóvá vált.

Ez alatt a nyolc év alatt 67 művész használhatta ki az Alpokalján megbújó csendes és barátságos Velem községben elhelyezkedő Alkotóműhely nyugalmát és vendégszeretetét. A művészek között voltak olyanok is, akik többször visszatértek ide alkotni. A táj szépsége, a világtól való elizoláltság, a családi gondok és problémák maguk mögött hagyása, valamint a művészi közösség nagyon inspirálóan hatott az alkotókra. A kiállítás a textilművészetben radikális változást hozó Velemi Alkotóműhely művészeinek itt készült munkáiból válogat.

SZOMBATHELYI KÉPTÁR
TeTT - Megtört progresszió (1968-1975)
Kiállításmegnyitó: 2022. november 3. 16.00

Az „új gazdasági mechanizmussal" együtt járó társadalmi nyitás az 1960-as évek végén és a '70-es évek legelején szinte felrobbantotta a magyar művészeti életet. A „helsinki békefolyamat" jegyében is nyitó hatalom rövid gyeplőn, de engedte a kibontakozó új művészetet, sőt némileg támogatta is a kezdeményezéseket. Abban a pillanatban azonban, amikor - akár tévesen, akár joggal - azt érezte, hogy a művészek ellene dolgoznak, közbelépett, és közvetlen vagy közvetett eszközökkel ellehetetlenítette a próbálkozásokat. A Megtört progresszió című kiállítás nyolc év hazai történéseit és művészeti törekvéseit tekinti át. Bemutatja azokat politikai és társadalmi folyamatokat, amelyben a magyar progresszió megszületett, végigköveti az új művészeti utak sorsát, amelyek - sajnos szinte kivétel nélkül - elhaltak, vagy alkotóik elhagyták az országot. A rövid „virágkor" azonban nem múlt el nyomtalanul, hiszen a „hivatalos" kultúra is megváltozott. A hatalom megértőbb nem, de óvatosabb lett, és számos, a progresszióban induló művészt beemelt a támogatott kultúra körébe.

2022-ben lesz 50 éve, hogy megjelenhetett Magyarországon is a Syrius zenekar Ausztráliában felvett, a műfajra és az évtized alkotóművészeire is óriási hatású Devil's Masqurade című nagylemeze. Kiállításunk a zenekar előtt is tiszteleg.

A Magyar Géniusz Programról

A Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége és a magyar vidéki muzeális intézmények a Petőfi 200 emlékév keretében eddig sosem tapasztalt kormányzati támogatáshoz jutnak a Magyar Géniusz Program révén. A pályázatot a Nemzeti Kulturális Alap ideiglenes kollégiuma hirdette meg, szakmailag a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége koordinálja.

Petőfi a magyar szellem, a magyar élni akarás és önfeláldozás örökké eleven forrása. A kreativitás, az építő gondolat, a tudás történelmünk során sokszor segítette át nemzetünket a balsorson és erősítette meg egyben a vidéki Magyarország nemzetmegtartó képességét is.

A Magyar Géniusz Programmal meghajtjuk fejünket valamennyi ismert és névtelen magyar hős és lángelme előtt. Az ország száz meg száz pontján szellemi emlékművet állítunk a magyar kreativitásnak és zsenialitásnak. Nemzeti létünket, nemzeti identitásunkat muzeális eszközökkel támogatva a Magyar Géniuszok, a magyar tehetségek, lángelmék, tudósok, hősök, hazafiak, patrióták és eredményeik példáját emeljük mindennapjainkba, közvetlen környezetünkbe, mely követésre sarkall.
A program célrendszere összetett, egymásra és egymásból építkező célkitűzések  hálózata: a nemzeti lét megújulásának múzeumi eszközökkel történő elősegítése; a patrióta szellemiség terjesztése hazánk gazdasági, demográfiai és kulturális erősítése érdekében; a vidékfejlesztési célokhoz való közvetlen kapcsolódás, a vidéki identitás definiálásának, a vidék megtartó erejének muzeológiai eszközökkel való támogatása; a jövendő generációk nemzettudatának erősítése és stabil múzeumlátogatókká válásának elősegítése. Cél egy korábban nem tapasztalt mértékű múzeum-népszerűsítés a magyar lakosság körében és a pandémia utáni vidéki múzeumi szféra megújulásának elősegítése, a járvány miatt nagy veszteséget elszenvedő turisztikai szektorral való együttműködés.

Kiemelt szempont a kormányzat vidékfejlesztési céljaival egy irányba hatva a vidék megtartó erejének, „szerethetőségének" muzeológiai eszközökkel való segítése.