Adventi hangverseny Bach szellemében - A Petró János bérlet 4. hangversenye

Műsor:

C-dúr szvit BWV 1066
Kantáta "Wachet, Betet" BWV 70
-
h-moll Szvit BWV 1067
Kantáta "Nun komm, der heiden Heiland" BWV 62

Közreműködnek:

Énekes szólisták: Bódi Zsófia-szoprán, Krokovay Johanna - alt, Csapó József - tenor, Krokovay Marcell - basszus
Joó Nikoletta - fuvola
Capella Cantorum, kórusvezető: Paulik Ákos

Vezényel: Kővári Péter

Helyszín: Bartók Terem

Fotóink illusztráció

A művekről:

Johann Sebastian Bach (1685-1750) első zenekari szvitjében a vonóskar mellett fafúvós trió, két oboa és egy fagott szerepel. A szvit táncai: 1.Courante; 2. Gavotte I-II (a másodikban a fúvósok szólójával); 3. Forlane 4. Menüett I-II (a második táncot itt a vonósok játsszák); 5. Bourrée I-II (a második bourrée ismét csak a fúvósokon hangzik fel); 6. Passepied I-II

A Wachet! Betet! - Virraszatok és imádkozzatok! - kantátát Bach eredetileg Weimarban 1716 advent második vasárnapjára komponálta, majd 1723-ban Lipcsében kibővítette egy két részből álló alkotásra, a Szentháromság utáni 26. vasárnapra.

A h-moll szvit feltehetően 1721 táján, Köthenben íródott - de lehetséges, hogy a kései lipcsei évek termése -, continuóval ellátott vonós együttesre, szólófuvolával. A Nyitány a francia Ouverture formáját követi: ünnepélyes, pontozott ritmusú kezdő- és zárószakasz, közötte pregnáns ritmikájú, élénk lejtésű ellenpontos téma. A tánctételek sorából kiemelkedik a lengyel stílusú Polonaise, amely egzotikus színt képvisel a ciklusban, valamint a záró Badinerie (jelentése: tréfálkozás), amely a h-moll szvit legismertebb, leghatásosabb tétele.

Bach 1724-ben Lipcsében, advent első vasárnapjára komponálta a „Most jöjjön a pogányok megváltója" című korálkantátáját, mely Luther Márton himnuszán alapul. Ezt idézi a nyitó tétel instrumentális ritornellója, mely később háromszor, már rövidítve jelenik meg. Az első, siciliano ritmusú ária azzal a misztériummal foglalkozik, hogy „a Legfelsőbb Uralkodó megjelenik a világnak, ... a tisztaság teljesen hibátlan lesz". A második ária a harcot hangsúlyozza: „Harcolj, hódíts meg, hatalmas hős!", a duett pedig a köszönetet fejezi ki: „Tiszteljük ezt a dicsőséget". A művet egy négyversszakos korál zárja.