Gyuri bácsi még gyermekkorában, nagyanyjától, illetve édesanyja barátnőjétől, egy bábaasszonytól tanulta a népi gyógyászat mesterségét. Gyógynövényeit maga gyűjtötte, termelte. Tudását, a természet patikájának ismeretét, a magyar népi gyógyászatot 2013-ban a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumának részévé nyilvánították; Gyuri bácsi ennek elismeréseként vehette át a Magyar Örökség Díjat.

Szabó György a moziban tartott előadásán, 2015-ben

A bükki füvesember a gyógyításnak és a tanításnak szentelte teljes életét: azt vallotta, hogy tudása mindannyiunké. Családtagjai és munkatársai segítségével igyekezett minél szélesebb rétegeknek elméleti és gyakorlati tudást adni az általa ismert és alkalmazott 150 gyógynövényről. Évente tavasztól őszig gyógynövény-ismereti túrákat szervezett, országszerte előadásokat tartott a gyógyító füvekről, ezen túl pedig személyes, telefonos és internetes konzultációs lehetőségeket is kínált.

"Apának is olyan volt, mint füvesembernek: türelmes, nagylelkű, segítőkész, melegszívű és határozott. Hiányát semmi nem fogja pótolni, sem az én, sem az Önök életében. Szelleme, tanításai, tudása viszont örökké fognak élni, amíg emlékezünk rá ─ és még annál is tovább. Kérem, őrizzék meg őt jó emlékezetükben" - írta közösségi oldalán leánya, Lopes-Szabó Zsuzsa.

Az Egészségügyi Világszervezet 1978-ban a népi gyógyítás hátrányos megkülönböztetését semmisnek nyilvánította. Később javasolták, hogy kezdjék el kutatni a népi gyógyításban lévő tudást, illetve kezdjék el tanítani és alkalmazni azt. Mi, magyarok szerencsések vagyunk: a népgyógyászat ősi tudása nem veszett el, őrizzük, értjük, hiszünk benne. S Gyuri bácsival volt közöttünk olyan, aki mindezt továbbadta. Mert „él(t) valahol a Bükk rejtekében egy varázslatos, öreg füvesember, aki úgy ismeri a gyógynövényeket, mint ahogy ma már kevesen..."

Isten nyugosztalja, Gyuri bácsi!