18 éves szentgotthárdi diákként 1956 november 4-én - mivel tevékenyen részt vett a forradalom eseményeiben -, úgy gondolta, jobb, ha átsétál Ausztriába. Az isteni gondviselés vele volt. A kezdeti nehézségek után egyre többen segítettek neki, és ő megfogott minden segítő kezet. Filozófia-földrajz-zenetörténet szakra ugyan beiratkozott az egyetemre, de befejezni nem tudta, mert családot alapított és arra kellett koncentrálnia minden erejével. Segítette az 56-os és 80-as évek magyar menekültjeit, egy ciszterci atyával járta az ausztriai menekülttáborokat, ahol kulturális ünnepségek rendezésében működött közre.

Úgy gondolta, folytatni kell a segítő munkát régi hazájában is. Valamikor a rendszerváltás után, 1992 táján összepakolt egy bőrönd ruhát és bekopogott vele a Szombathelyi Egyházmegyei Karitászba. Itt ismerkedett meg a frissen kinevezett igazgató asszonnyal, Tuczainé Régvári Mariettával, aki örömmel fogadott minden ajándékot, amelynek már akkor "ezer helye" volt.

Már Grazban jó kapcsolatot ápolt az ottani egyházmegyei karitásszal és különböző plébániák - Szent Erzsébet, Szent Leonhard, Andritz-i - karitász csoportjaival. Elkezdték az adománygyűjtést, többek közt ruhaféléket, bútorokat, aminek Magyarországra történő szállításáról a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász gondoskodott. Lassan-lassan észrevették a jó gráciak, hogy ők gyűjtenek a szombathelyi karitásznak, és helyükbe hozták az adományaikat. Amikor meglátták a karitász kocsiját, már jöttek, hogy "jöjjenek hozzánk is, mert a szüleink bútorait odaadjuk...".

Ilyesféle kapcsolatok alakultak ki a különböző szerzetesrendekkel, ahonnét ugyancsak sok adományt kaptak. De észrevették a lehetőségeket is. Láttak például egy kidobott vaságyat az egyik kórház udvarán, megkérdezték a kórház vezetőségét, hogy van-e még ágy, amire nincs szükségük. Volt. 170 jó állapotban lévő vaságyat hoztak Szombathelyre, aminek abban az időben bizony nagyon megörültek a kórházban, mivel alapítása óta az ágyakat még nem cserélték ki, holott időszerűvé vált. A betegágy szállítás később folytatódott, ekkor már mechanikus mozgatású ágyak is kerültek Szombathelyre.

Ugri Mihály és felesége, Ingrid kapcsolatai révén a grazi rendelőintézetekből és kórházakból nagyon sok kórházi berendezést, köztük éjjeliszekrényeket, tolókocsikat, mankókat és sokféle járóeszközt is kapott ajándékba a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász. Közel 15 éven keresztül egy-egy kamionnal érkezett ilyen adomány a karitász központba, amit a jószolgálati szervezet szétosztott az egyházmegyében azoknak a családoknak, akiket baleset ért, vagy kórházi ápolás után otthon gondoztak. 

Misi bácsi számos karitász kezdeményezést és rendezvényt támogatott, mások mellett a 2000-es évek elején a Gyermeknapi Futógálát, amire rengeteg plüssjátékot gyűjtött, a Karitász boltot, ahova kapcsolatai révén Ausztriából is érkezett olcsó ruhanemű, táska, háztartási textília. A kárpátaljai árvíz idején az általa összegyűjtött pénzadományból vette meg a lisztet a viski pékség beindításához a jószolgálati szervezet. De feleségével, Ingriddel rendszeresen támogatta a karitász karácsonyi ünnepségeit, amire rengeteg ajándékot hoztak az időseknek, betegeknek.

A karitász 15 éves jubileuma alkalmából ajándékot kapott kiemelkedő karitászt támogató munkájáért dr. Veres András megyéspüspöktől.

Áldozatos, fáradhatatlan kitartással végzett jószolgálati tevékenysége igazodási pont a karitász életében.

Isten nyugtassa, Misi bácsi!