A remekbeszabott buli igéretét azonban beárnyékolta prognózisunk, miszerint a létszám a várttól valamelyest elmarad. Ezt arra alapoztuk, hogy az első zenekarig a jegyszedő pultnál állva alig több, mint 5 karszalagot segítettem felrakni. Plusz a zenekarok, technikai személyzet, kb. 15-en vártuk a koncertkezdést. Szóval nem indult valami jól. Az elsőként játszó The PFL zenekarnak ez nem vette el a kedvét a mindent beleadós koncertezéstől, a gyér közönség ellenére is nagy lendülettel játszottak. A könnyed stílus feküdt is a csapatnak, a hamar szerethető, dallamos, California punkra emlékeztető - saját bevallásuk szerint powerpop - hol könnyebb, hol súlyosabb zene hamar belemászott a fülekbe. Aztán lassan szállingóztak is az emberek (úgy újabb 5), akik bár az énekes szokatlan mozgáskultúráját nem, de az alapritmus ütemét felvették. Bátortalanul, nem a színpad előtt, hanem a széleken, de valami legalább kezdődött. Tumultusra sajnos azonban már nem lehetett számítani.

Aztán a Nils pakolt fel, kezdésre a létszám elérte a maximumot, körülbelül 35 főt. Zenekarostul, Kati nénistül. Mindegy, mert a banda nem jött zavarba, zenéjüknek megfelelő lazasággal álltak neki a műsornak. Egyre-másra jöttek az ismerős dallamok, aztán rájöttem, hogy nem véletlenül, a Diszkómarci, Ott a pont és a Hello (mint utóbb kiderült a címük) számokkal az MR2 Petőfin is találkozhatunk. Kifejezetten tetszett a zene, átgondolt alternatív rockot hallhattunk feszes tempóban. Ugyanakkor nem volt különösebb taposás az első sorokba való férkőzésért - egész pontosan két önfeledt srác próbálkozott csupán egy erőtlen pogó kísérlettel - , így le kellett mondani arról, hogy komolyabb tánc beinduljon. Nilsék mindent megtettek, hogy a helyzet javuljon, ütős jó órát produkáltak. A végén pedig üzentek egy kövér hellót, majd egy pörgős Wild Thing feldolgozással lezárták az AZK tavaszi szezonját.

Egy ilyen jellegű eseményhez, - de még egy teljesen átlagos estéhez is - kevesen voltunk, az összes eladott karszalag körülbelül 30 darab (a bűvös tizedike után négy nappal), ez meglepő volt. Sajnálatos, hogy erre a rendezvényre ilyen kevés néző volt kíváncsi, különösen, hogy hangulatában is tényleg megfelelt az évszaknak, és így az esemény apropójának is. Gondolom, ez egyszerűen így alakult. Mert hát miért akarna bárki ellógni az iskolából a vakáció előtti napon? Akkor a legkötetlenebb! Reméljük, az őszi első pinceklubos bulikra már kellőképp hiányozni fog az "osztályterem", a nyári szünetet pedig majd minél többen múlatjuk a Nádasdy-vár már annyi mindent megélt udvarán, elsőként a Nyáréjfesztivál és V. Vas Megyei Blues-Rock Találkozóval július 9-10-én.

Cooper galériája a Liveimg-n >>