A Harry Potter-regényfolyam egyes köteteinek megjelenése óta nem volt akkora kereslete könyvnek, mint Harry sussexi herceg kedden megjelent memoárjának. A „Spare" (Tartalék) című 407 oldalas műből már forgalmazása első napján közel 400 ezer példányt értékesítettek. A megjelenése előtti hetekben óriási várakozás vette körül a könyvet, amelyeknek egyes részletei idő előtt kiszivárogtak. A könyv fogadtatása finoman szólva sem pozitív, még a barátságos hangú kritikák is kiemelik, Harry öncélú módon, családját számtalan esetben besározva részletez kínos vagy számára megalázónak vélt eseteket.

A legélesebb kritikát talán az amerikai konzervatív portál, a The Daily Wire szerzője, az ismert írónő és médiaszemélyiség, Candance Owens fogalmazta meg a könyvről. Owens szerint a királyi család egészen eddig egyfajta egészséges titokzatosságba burkolózott, ami sokak szemében csodálatot keltett. Egészen addig, amíg Harry herceg „ki nem nyitotta a nagy száját".

„A könyv egy elkényeztetett, kiváltságos kölyökről, aki pár millióért eladta saját családját, valamint rasszista feleségéről szól, aki csak akkor döntött úgy, hogy fekete lesz, amikor úgy gondolta, hogy ez előnyére válhat"

- írja a kritika szerzője.

Owens azzal a céllal, hogy bebizonyítsa, a könyv egyszerűen „kicsinyes és jelentéktelen", néhány részletet is közöl belőle. Az egyik ilyen részlet az, amikor Harry a bátyjával való sérelmes viszonyát ecseteli. A herceg azt írja, amikor már felnőtt fejjel rátekintett egyszer testvérére, az a felismerés hasított belé, hogy Vilmos gyakorlatilag az ő tükörképe, bizonyos szempontból azonban az ellentéte is. „Rájöttem, hogy a szeretett bátyám az ősellenségem, mégis hogyan történhetett ez?" - fakadt ki könyve lapjain Harry.

Az írónő arra jut, hogy a herceg szinte minden családban tapasztalt, hétköznapi dolgokat akar úgy „eladni", mintha azok mély, egyedi, csak az ő életében előkerülő dolgok lennének. Ilyen például, amikor Harry azt részletezi, feszültség volt Vilmos és közte abban a tekintetben is, hogy testvére kamaszként kellemetlennek érezte a társaságát, illetve azt, hogy ugyanolyan ruhákat kellett viselniük.

Candance Owens így fogalmaz: „Ez megint úgy hangzik, mint egy normális család, tele kamaszkori szorongásokkal és veszekedésekkel, amelyek a korban egymáshoz közel álló testvérek között előfordulnak. Mi is egy iskolába jártunk a nővéreimmel. Olykor nem akartunk együtt lógni, és úgy gondoltuk, ciki, ha egyformán öltözködünk. Ez az érzés annyira gyakori, hogy még a tévés sorozatokban is visszatérő téma, épp azért, mert annyira átélhető. "

Könyvében Harry elmeséli, hogy tizenévesen gyakran nyúlt bizonyos drogokhoz, például kokainhoz. „Egy mélységesen boldogtalan tizenhét éves fiú voltam, aki hajlandó szinte bármit kipróbálni, hogy kilépjen kicsit a megszokottból" - vallja meg. Kritikusa szerint a herceg „még mindig az áldozatot játssza", azt pedig nem vallja be még könyvében sem, hogy a kábítószerezést állítólag egészen mostani feleségének megismerésééig folytatta. Majd kijelenti:

„Harry megint azt akarja elhitetni az olvasóval, hogy akármit is követett el, az sosem az ő hibája volt."

Owens szerint a herceg „nem a legélesebb kés a fiókban", mivel a mai napig nem eszmélt rá, hogy felesége, Meghan már megismerkedésük óta manipulálja őt, legalábbis ez tűnik ki abból, hogy milyen éles fordulatokat vett az életük, és hogy ez mind az amerikai nő szájíze szerint történt.

Összegzésében úgy látja, Harry több száz oldalon keresztül csak „sajnáltatja magát", úgy akarja beállítani az életét, mintha az egy nagy szerencsétlenség volna, ő pedig csak egy „tartalék", akit senki nem vett igazán soha komolyan. „Az egész könyv alapvetően arról szól, hogy az olvasók nem ítélhetik el őt, mert ő bizony fiatalon tragédiát élt át és nehéz volt az élete" - írja Owens.

Kiemelt kép: Harry herceg és felesége, az amerikai színésznő, Meghan Markle a londoni Kensington-palota kertjében. (Fotó: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga)