Üdítő, huncut, virtuóz - Kelemen Barnabás állt a szimfonikusok élén

Képgaléria megtekintése2023.02.12. - 01:15 | Ila - Fotók: Büki László

Üdítő, huncut, virtuóz - Kelemen Barnabás állt a szimfonikusok élén

Üdítő, huncut, virtuóz, elragadó - ez csak néhány jelző azok közül, amik a február 10-i Kelemen Barnabás és a Savaria Szimfonikus Zenekar koncertje kapcsán a hallgatóban felmerülhettek: hallgatni- de látnivaló is akadt bőven.

HIRDETÉS

Kelemen Barnabás hegedűművész-karmester lelkesen érkezett a koncertterembe, mozdulatai már a szolid első darab - Schubert: Nyitány olasz stílusban D. 590 - vezénylése alatt sejtetni engedték a később kibomló energiákat. Az olasz stílusú Schubert-nyitány műfajához méltóan bevezetett az estbe, majd annak finom fonalát Beethoven közismert F-dúr románca gombolyította tovább, ahol Kelemen Barnabás már kettős szerepben működött: a karmesteri pódium helyére kottatartót tettek szorgos kezek, lábpedállal váltható elektronikus kottával - a konzervatív szemlélőt meglepheti a modern technikába helyezett ily nagymértékű bizalom. A szólóhegedűjáték szüneteiben érdekes, különleges élmény volt a közönség számára a vezénylés félig-meddig szemből való átélhetősége.

Hát igen. Szólistának, karmesternek születni kell. Nemigen tanulható meg sem a képesség, sem a vágy, hogy ilyen közel engedjünk másokat, ennyit megmutassunk magunkból nyilvánosan, és az így kiváltott érdeklődést mesterien fordítsuk át élménykeltéssé, magával ragadássá, amit ráadásul mi magunk is ennyire élvezünk.


Hitelesség, bravúros technikai tudás, játszi könnyedség. Összeolvadás a zenekarral és a közönség teljes bevonása, a teremnek az apparátushoz képesti kicsit túlzott mérete ellenére is - mindez meghozta a méltó elismerést, melyért már a közbenső „pihenés" - K.B. által használt kifejezés - előtt az előzményekhez illő, könnyed kis jutalom járt: Bach G-dúr hegedű-szólószonátája Gavotte en Rondeau tétele.

Egy kis szusszanás, a NAGY DOBÁS előtti erőgyűjtés után jöhetett a második rész, melynek első darabjáról a beharangozó ezt írta: „Beethoven G-dúr románca egyszerű, megindító stílusú darab, teljesen mentes mindenféle manírtól. Dallama tetszetős, természetes". Mindez pontosan így valósult meg a hangversenyen is.

Miután visszakerült a karmesteri pult, indulhatott a Schubert szimfónia /Schubert: V. B-dúr szimfónia D. 485/. A dinamikai különbségeket kiemelkedően kezelő zenekar a karmester minden rezdülését híven követte. Kelemen Barnabás lelkesedése és temperamentuma átragadt a zenekarra, ami ezen az estén is egységesen, kiemelkedően szólt az eredendően vonóscentrikus hangversenyen. Külön említést érdemel a kisebb számú, de sok igényes feladatot megoldó fúvósok érzékeny játéka.

Ami a koncert végén történt, annak ugyebár titokban kell maradnia (kacsintás-jel), de egészen biztos, hogy minden előadó és jelenlevő nagyon élvezte a Beethoven művön elkövetett kis „magyaros stílustörést".

Talán közhely, hogy „a közönség a koncertről élményekben gazdagon távozott", az est hatását most mégis igen hűen tükrözi. Kelemen Barnabás a szó legjobb értelmében vett „nagy játékos", a zenei-színpadi követelmények sok-sok rétegében. Következő környékbeli koncertjére alighanem célszerű lesz idejekorán jegyet váltani.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás