„Neki megadom magam” – helyzetjelentés a Pannónia Fesztiválról
Képgaléria megtekintése2010.05.22. - 17:00 | sum - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Hiába a nomád körülmények, hiába az időjárás felmutatott középső ujja, egyre nagyobb az „embermassza” a 4. Pannónia Fesztiválon. Sátorhely szinte már csak „egymás felett”, parkolóhely a „grófi szérűn” is alig, ellenben a koncertek minden bosszúságért kárpótolnak. A pénteki termést a Quimby, a Propeller, a Magna Cum Laude, a Firkin és A kutya vacsorája kvintett jelentette.
HIRDETÉS
A költségkímélőnek tervezett fesztivál első két napján semmi mással nem sikerült szembesülni, mint általában fesztiválok általános halálra ítélőjével, a fejetlenséggel. Ha véletlenül azzal indult volna a történet, hogy zökkenőmentes az út, a bejutás, és szívélyes a közeg, azt a következtetés vontuk volna le, hogy ez nem is egy igazi fesztivál, azonban amennyire a Pannónia Fesztivál első napján e dolgok ellentétei szemköztcsaptak, annyira fogott el minket az az érzés, hogy ez már akármilyen low budget fesztiválnak a kárára válna.
Maceradózis
Kifejezetten szórakoztató volt elővételes jeggyel kivárni azt a helyszíni jegyárusítókénál sokkal hosszabb sort, ami egyébként nem is az elővételesek konténeréhez vezetett, pláne hogy közben lement egy burleszkbe illő, keserű romantikával dramatizált egyfelvonásos kapcsolat-háború, egy punkcsata, amely törött orral végződött, és egy gettófílinges "kiakemény" kakaskodás. Persze elég nehéz jó sorba állni, ha a legkisebb szervezőegység, a szekus tanácsában bízva állunk bele, de hát szegény csak a kéz, és nem az agy, honnan is tudhatná, mi-merre-meddig.
Kaját-piát egyáltalán nem, cigit limitáltan, szúró-, vágó-, hasító-, törő-, bántalmazó-eszközöket pedig természetesen szigorú elkobzás terhe mellett lehetett csak odacipelni, ez azért is nagy találat, mert közel s távol egy benzinkúton kívül semmilyen intézményben nem biztosított ezek beszerzése, az étel-italárak pedig természetesen fesztiválra szabottak, így nincs más hátra, dönteni kell étel és ital közt. Ital! A sör ára rendben, de kérdezés nélkül ne váltsunk borra, gondolván, hogy általában a folyóbor ára kisebb, mint a söré, mert nagy meglepetések érhetnek. Pontosabban koppanhatunk akkorát, mint dózergolyó a hegy lábánál. Ízre viszont nincs panasz, annyiért meg el is várjuk, és ez a teszt étel esetében is hasonló eredményt mutatott fel.
Ellenben az érthetetlen, hogy ennyi koncerten kiizzadt hónaljat, zsíros ételektől ragadó kezet, sártól mocskos lábat, és lesörözött, lehányt mellkast hogyhogy nem lehet második napon sem a fesztivál területén valamennyire igényes keretek között felruházni egy apró szintű higiéniával, amit a toi-toi bitztosította fürdők lennének hivatottak megoldani? Nos még a toi-toi sem tud vizet fakasztani a kősziklából, a cseri erdő széléből meg végképp nem. Kérdéses, hogy meddig lesz ez az áldatlan állapot (péntek délutánra már hideg víz legalább volt), de bizonyára gőzerővel dolgoznak az ügyön. Addig meg toi-junk a higiéniára.
Azért eljutottunk a kellemes részéig is a történetnek, ha már gyomrunkban volt minden, ami kell, és ki is bosszankodtuk magunkat önnön gyarlóságunkon, és pénztárcánk elsoványodásán, kedvenceink ügyesen kipenderítették sátrukból vagy játszóterük elől gondjainkat.
Koncertleltár
A Quimby koncertje előtti röviditalokért megtett hosszú lépések (hatékony sorbanállás) megpróbáltatásait letudva „Quimbyrodalmi lépegetőként" vágódtunk be a tömegbe. Ők az egyik olyan hazai zenekar, akik élőben is olyan színvonalat hoznak, mint felvételen, és odafent a nagyfőnök szintén erre volt kíváncsi, mert hirtelen elzárta az esőcsapot. Maradt tehát a vihar utáni „Ajjajaj", kezek a magasban, lábak a sárban, a testek meg jobb esetben valahol e kettő közt. Jó pár ékes hajköltemény megörökítése után ismerős dallamok csapták arcon füleinket, minek okán e költői kérdés hagyta el ajkainkat: „Ez vajon a Magna Cum Laud-e?". Becsapós volt, így hát becsapódtunk, mert a fellépés elején kijelentettük, hogy három számnál többet nem ismerünk tőlük, aztán kiderült, hogy van az tíz is, tehát nem vitás: rajongók vagyunk. Csak eddig nem tudtunk róla. Még kérdéses, hogy a fesztivál végére hány zenekarról mondhatjuk majd el ugyanezt, de a saját magunk elől is titkolt rajongásaink száma nem várt magasságokba látszik emelkedni.
Besasoltunk a Propeller és a Jurij nagysátras koncertjére is, aztán átszteppeltük magunkat a nyers erőtől duzzadó, korlátfeszítő, „írpunk" Firkin bulijára, ahol többen érezték azt, hogy milyen a levegőben „úszva" élvezni a zene féktelen ritmusát. A stagedive-ból volt, aki „normál módban" fogott újra talajt, a pechesebbje viszont (fejjel) érkezéskor az összes padló-porzó lábat megtapasztalhatta. A Malátabáros bulin négy biztonságis kompenzálta a korlátpozíciót színpadhoz egyre közelebb toló tömeg beindulását, ami nem kis feladat volt egy komplett „kalózhajónyi" arc ellenében, akik a zenekarral üvöltötték a „What shall we do with a drunken sailor-t".
Estünk a Vodafone Nagysátorban ért véget, ahol Varga 'Quimby' Livius frontolásával A kutya vacsorája dobott zenei finomfalatot a kiéhezett rajongóknak.
Érződik egy kis lelassultság a fesztiválon szervezői részről, talán túlzott is - túl hosszú ú-val -, de a szabadság, amit adni hivatott, élvezendő, és egy kicsit rájuk is vonatkozik. Ma már jó az idő is, meg lehet dögleni a napon, azért éjszakára még kell a pokróc. Az éledező tömeg egyre aktívabb, és a kezdeti göröngyök után bátran kijelenthető: "Bocs fiúk, de itt még lehet jó buli!" Ja, ezt a bocs fiúkozást a Vodafone nagyszínpad oldalairól arcunkbanéző Sebestyén-Vadon páros kórosan sok látószögbe kerülése okozza. Az estéket pedig újult bizalommal várjuk.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás