A Kazinczy Ferenc Emlékparkba belépve egy nagy ismeretterjesztő táblán olvashatjuk a legfontosabb információkat, amelyek között szerepel, hogy Kazinczy Ferenc 1806-ban költözött Bányácskára, amit aztán ő nevezett el Széphalomnak, ahol 25 évet élt.

A történet azonban korábban kezdődött. Kazinczy Ferenc gyermekkorában családjával Regmecen élt, amely a családi birtok központja volt. 1769-től a sárospataki kollégium tanulója volt, és Regmecről Sárospatakra az út Bányácskán át vezetett, amely település nagyon tetszett a kisdiáknak. Később édesanyjától kapta meg ezt a területet, ahol otthonát felépítette.

A szülői házban magántanulóként latinul és németül tanult egy diáktól, majd a sárospataki kollégiumban az ógörög és a francia nyelvet sajátította el. A főiskolán jogot, teológiát tanult és megismerkedett a római klasszikus írók és a kortárs magyar író, Bessenyei György műveivel.

A nagy nyelvújító életének legfontosabb állomásai és munkássága a Magyar Nyelv Múzeumának a Szokott ösvényen szokatlanul című állandó kiállításán kerültek bemutatásra.

Teremről teremre nyomon követhettük Kazinczy Ferenc életpályáját, a közigazgatásban betöltött pozíciókat, az iskolafelügyelői állást. Két irodalmi folyóirat, Magyar Muzeum és Orpheus kiadásában is jelentős szerepet vállalt.

A kiállítás egyik legmegrázóbb része a fogságban töltött időt mutatja be. Kazinczy Ferencet a Martinovics-féle összeesküvésben való részvételért bebörtönözték. 2387 napot töltött rabságban, folyamatosan változtatták a helyszíneket is. Olykor írószereit is elszedték, és ő rozsdafestékkel, néha vérével jegyzetelte le gondolatait.

Szabadulását követően 1806-ban költözött Széphalomra. Ettől kezdve a település a magyar irodalmi-politikai gondolkodás egyik központja lett. Kiterjedt levelezése folytán Kazinczy a kor valamennyi jelentős gondolkodójával kapcsolatban állt, itt futottak össze a haladó társadalmi eszmék, az irodalmi reformtörekvések és a nyelvújítási folyamatok. Mintegy 6000 levele ismert, amelyek közül néhányba - megsértve a levéltitkot - beleolvashatunk a kiállítás egyik legérdekesebb állomásán.

„Egyike volt a világirodalom legszorgalmasabb levelezőinek. Levelezésben állott mindenkivel, aki hosszú élete alatt valamelyest csak számba jött a szellemi Magyarországon, és levelezett mindenről, ami értelmes téma akkoriban felmerülhetett. A kor belső története szempontjából ezek a levelek megbecsülhetetlenek, és mint alkotások is Kazinczy legjobb művei." - írta Szerb Antal.

A nyelvújítás elvéül nem a helyességét, hanem a szépséget tűzte ki. Fontosnak tartotta, hogy az irodalmi alkotásokban használt szavak és kifejezések dallamosak, könnyedek legyenek. Arra törekedett, hogy ami szép stílussajátságokat idegen íróknál talál, azt mind meghonosítsa.

A hívatlan és vakmerő újítók ellen így nyilatkozott: „Újítani a nyelven csak annak szabad, a ki a maga nyelvét nem csak tudja, hanem tanulta is, a ki a régibb és újabb classikusok munkáival ismeretes..."

Kazinczy tényleg tanulta a magyar nyelvet is és az idegen nyelveket is. Mindemellett elmondhatjuk, hogy korának egyik polihisztora volt. Foglalkozott a növények rendszerezésével, és a képzőművészet, színjátszás is érdekelte. Érdekes volt a kiállítás keretében megismerni azt a gondolatát, hogy ha egy festővel meg akarjuk örökíteni arcképünket, akkor először az arcéleket kell megrajzoltatni egy másik személlyel. Ennek kipróbálására a múzeumban lehetősége is van a látogatónak.

Kazinczy nagyon előrelátó ember is volt, arcáról egy maszkot készíttetett, hogy majd a későbbi szoboralkotásnál fel tudja használni a művész. A maszk az emlékcsarnokban van kiállítva.

Élete utolsó éveiben is tevékeny részt vállalt a megyei közigazgatásban, továbbá Zemplén vármegye levéltárában dolgozott, a levéltári iratok rendezésével foglalkozott. Az 1828-ban megalakult Magyar Tudományos Akadémia Kazinczyt a történelmi osztályba első vidéki rendes fizetéses tagjául választotta.

1831-ben, egy kolerajárványban vesztette életét. Halála után kívánsága szerint a családi temetőkertben helyezték nyugalomra.

Kazinczy Ferenc halála után Széphalom és a Kazinczy kúria zarándokhellyé vált. A magyar irodalom legnagyobb alakjai közül járt itt Arany János és Petőfi Sándor is.

Petőfi Sándor: Széphalom című (1847) versében így foglalja össze Kazinczy Ferenc érdemeit:

„Hiszen mit tett ő a hazáért?
Miatta hét esztendeig szivá csak
A börtönök dögvészes levegőjét,
És csak fél századig
Tartá vállán, mint Atlasz az eget,
A nemzetiségnek ügyét.
Magyar nemzet, most nem volnál magyar,
Ő akkor volt az, midőn senki sem volt,
Midőn magyarnak lenni
Szégyen vala."

A Szokott ösvényen szokatlanul emlékkiállításból világossá vált, hogy Kazinczy milyen elhivatottan, állhatatosan járult hozzá "ízlésújító munkájával ahhoz, segítse a magyar nyelv ügyét". Hasonlóan elhivatott volt az a végtelenül kedves múzeumi munkatárs is, aki mindig a legjobbkor "ragadta meg a kezünket", és társult hozzánk felfedni a tárlatanyagokban rejlő érdekességeket, és "cinkoskodni" a kreatív játékok sikereiben.

A Magyar Nyelv Múzeumának kiállítása változatos, szórakoztató és interaktív. Az emlékkiállításról kilépve játékos nyelvi feladványok vártak ránk a nyelvújítás korából, érdemes őket kipróbálni, és a mesterszintig eljutni (nekünk sikerült). Kimondottan érdekes volt kitalálni mai megfelelőjét azoknak a szavaknak, amik mára már archaikussá váltak, például az evéskíváncs. Na, vajon hogy hívhatják ma? Igen, étvágy! Vagy épp az ércz-fonal (drót).

Az állandó kiállítás mellett az Aranyul - Toldi Miklós és a magyar nyelv című audiovizuális kiállítás is megtekinthető, ami Arany János születésének 200. és a Toldi megjelenésének 170. évfordulója alkalmából nyílt meg. Az időszakos kiállítás bemutatja Arany János életének legfontosabb állomásait, elhelyezve az európai történelembe és a magyar irodalom történetébe.

Nagyon érdekesen mutatja be a Toldi egyes fogalmait, amelyeket a mai kor gyermeke már nem ismerhet, például a szénás szekér megrakásának módját.

A múzeum eszünkbe juttatja a magyar nyelv sokszínűségét is több játékos feladat segítségével. Az egyik legszellemesebb a tulajdonnevekből, helységnevekből összeállított mondatok. Például: Lábatlan Csatár Mesteri Lövő.

Egy interaktív eszköz segítségével pedig végiglapoztuk az egyes évek legtöbbet használt, legkülönlegesebb szavainak katalógusát. Az évente meghirdetett pályázat során a szavazatokat az év szava, az év antiszava, az év ifjúsági szava, valamint az év költői szava kategóriában lehet leadni. A hivatalos és ünnepélyes kihirdetés hagyományosan a Múzeumok éjszakáján történik Széphalmon.

2022-ben az év szava: ársapka; antiszava: hangemberkedés; ifjúsági szava: flexel és a költői szava árnyvonat volt.

Létezik olyan adatgyűjtő kártya, amire számunkra fontos, nyelvünk szempontjából értékes, ám kevéssé ismert szavakat lehet felírni, amiket szeretnénk megőrizni az utókor számára. Az akkor épp kinn levők közül a legszellemesebb a "hosszút ülök" kifejezés volt, ami "magyarul" annyit tesz: lefekszek.

A múzeumból kilépve az egykori Kazinczy-kúria parkjában - Ybl Miklós tervei alapján - épített emlékcsarnokot csodáltuk meg, amely a magyar klasszicista építészet remekművének számít. Az 1873-ban átadott, a görög templomcsarnokokat idéző mauzóleumban Kazinczy korából származó könyveket, személyes tárgyait, kéziratokat, festményeket és szobrokat látunk. Itt található Kazinczy Ferenc márvány mellszobra is, amely Ferenczy István (1873) alkotása. Érdemes egy pillantást vetni az emlékcsarnok csodás, kazettás díszítésű mennyezetére is.

A mauzóleum emlékparkja természetvédelmi terület, így ha ide ellátogatunk, nem csak az író - és az irodalom - emléke előtt tiszteleghetünk, hanem gyönyörködhetünk az azt körülvevő kertben is, a változatos növényvilágban.

A múzeum és az emlékhely látogatása rendkívüli élményekkel gazdagított bennünket. Ezt fogalmazta meg Petőfi Sándor is a fent már idézett Széphalom című versében az alábbiak szerint

„Hálás haza,...
Ha gyermekem lesz,
Ki arra készül,
Hogy néked éljen:
Ide fogom majd őt vezetni
E sírhalomhoz... buzditásul."
Petőfi Sándor: Széphalom (1847)

Meleg szívvel ajánljuk mindenkinek, hogy látogassa meg Széphalmon a Kazinczy Ferenc Emlékparkot, benne a Magyar Nyelv Múzeumát és a Kazinczy emlékcsarnokot. Életre szóló élménnyel távozik, olyan tudással gazdagodva, amit nyelvünk páratlan szépsége és legnagyobb nyelvújítónk ad számára útravalóul.

***

1759. október 27-én született Érsemjénben Kazinczy Ferenc költő, író, műfordító, irodalomszervező, a magyar nyelvújítási mozgalom vezéralakja.

Régi, jómódú nemesi családban született, apja táblabíró volt. A sárospataki kollégiumban poétikai és retorikai tanulmányokat folytatott, jogot és teológiát is hallgatott, elsajátította a latin, a német, az ógörög és a francia nyelvet.

1775-ben közreadta első munkáját, majd lefordította Bessenyei György (1746-1811) első humoros-filozófiai regényét, amelyet németül írt, a Der Amerikanert, munkáját a szerző is megdicsérte. Az iskola elvégzése után Kassán, Eperjesen, majd Pesten folytatott joggyakorlatot, közben táncolni, fuvolázni, festeni tanult.

Sáros és Abaúj megye táblabírájává nevezték ki 1784-ben, Kassán telepedett le, és tagja lett a miskolci Erényes Világpolgárok szabadkőműves páholynak. 1786-ban elhagyta a közigazgatási pályát, amikor Kassa székhellyel tíz vármegye iskolafelügyelőjévé nevezték ki.

Íróként, fordítóként is fáradhatatlanul tevékenykedett, az irodalmi ízlés, a művészi stílus fejlesztését, a magyar nyelv gazdagítását fordításaival igyekezett elérni, 1790-ben Hamlet-fordítása is megjelent.

Megalapította a Magyar Museum című irodalmi folyóiratot

Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal 1788-ban megalapította a Magyar Museum című irodalmi folyóiratot, ám amikor Batsányival összekülönböztek, Kazinczy saját lapot hozott létre Orpheus címmel, amelyből mindössze nyolc füzet jelent meg.

I. József 1790-ben bekövetkezett halála után iskolafelügyelői állását elvesztette, s hogy pozícióját visszaszerezze, Bécsbe utazott. Itt ismerkedett meg Hajnóczy Józseffel, és tagja lett Martinovics Ignác és társai jakobinus mozgalmának.

1794-ben letartóztatták, fő- és jószágvesztésre ítélték, de ezt a király várfogságra enyhítette. Kazinczy hat és fél évig raboskodott Spielbergben, Kufsteinben, majd Munkácson, erről az időszakról a Fogságom naplója című munkájában emlékezett meg. Szabadulása után nehéz helyzetbe került, hivatalt nem kapott, a rokonaival folytatott hosszadalmas pereskedés miatt anyagi problémái állandósultak. 1804-ben feleségül vette Török Zsófiát (Sophie), anyjától megkapta a bányácskai házat és egy kis birtokot, ahol hét gyermekükkel meglehetősen szerény körülmények között éltek.

Fő törekvése a magyar nyelv megújítása volt

A következő évtizedekben azonban Bányácskából Széphalom lett, a magyar szellemi élet fellegvára, a korabeli művészeti, irodalmi élet központja. Kazinczy börtönévei alatt a klasszicizmus híve, Goethe követője lett, de fő törekvése továbbra is a magyar nyelv megújítása, gazdagítása, a költői stílus fejlesztése maradt, erőteljes harcot indított a provincializmus ellen.

A nyelvi hagyományőrzők Kazinczyt és a nyelvújítókat gúnyoló röpirata 1813-ban jelent meg Mondolat címmel, amelyre két évvel később Kölcsey Ferenc és Szemere Pál válaszolt. Az áldatlan vitát Kazinczy zárta le a két irányt összeegyeztetni óhajtó cikkében (Orthologus és neologus nálunk és más nemzeteknél).

Élénk kritikai tevékenységet is folytatott, a pályakezdő írók, költők (Berzsenyi Dániel, Szemere, Kölcsey, Fáy András) neki küldték el kézirataikat véleményezésre. Az 1807-1808-as Pályám emlékezete című kötetében a gyermekkorától az 1805-ig terjedő életút eseményei, fontosabb fordulópontjai, állomásai elevenednek meg.

Pesten 1825-től oroszlánrészt vállalt a Magyar Tudós Társaság előkészítő munkálataiban, és 1830-ban a történettudományi osztály tagja lett. 1831-ben az összes akadémiai gyűlésen részt vett, majd az év tavaszán visszaindult Széphalomra.

A környéken ekkor már kolerajárvány pusztított, ennek esett áldozatául 1831. augusztus 23-án. Széphalmi kertjében temették el. A Magyar Tudományos Akadémia 1832-es közgyűlésén József nádor jelenlétében Kölcsey Ferenc mondott fölötte emlékbeszédet.

Születésének századik évfordulóját 1859-ben országszerte megünnepelték, a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére mindenfelé irodalmi összejöveteleket tartottak, közadakozás útján megteremtették a százezer koronás Kazinczy-alapot, megvásárolták a széphalmi birtokot, sírja közelében mauzóleumot emeltek, emlékérmeket verettek, alkalmi kiadványokat tettek közzé, több helyen is Kazinczy-szobrokat állítottak fel.

Simó Ferenc festőművész Kazinczy Ferencről készített portréja (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

Négyesy László így írt róla könyvében: „Művészlélek, költői, írói szellem, neki írni kell s még inkább irodalmi életet teremtenie; alkot is személyesen, de még inkább működtet, szervez, irányít, kormányoz. Inkább író, mint költő s abban, amit ír, több a szellem, mint a költészet; viszont költői érzése és ízlése nagyobb, mint alkotó ereje; de legnagyobb izgató, terjesztő, munkáltató képessége. Az ősök kormányzó erélye az ő személyében irodalmi agitátori tehetséggé alakult át, mert tevékenységének eszköze és tárgya a nyelv, tere az irodalom volt." /Forrás: MTI/