A „vasember", avagy Núbia párduca - Az idősebb Wesselényi Miklós

Idősebb Wesselényi Miklóst korának legtüzesebb magyarjaként tartjuk számon. A zabolátlan vérű „vasember" bőkezű mecénása volt a szépirodalomnak és a művészetnek. Még a magyar színészet ügyét is felkarolta, sőt zenével is foglakozott. Ám igazi szenvedélye a lónevelés volt. A zsibói ménes az ország határain túl is nagy hírnévnek örvendett. Szilaj, féktelen természete abból eredt, hogy idősebb Wesselényi Miklós korán elvesztette édesapját, özvegy anyja pedig elkényeztette, szabadon engedte kifejlődni fia vehemens természetét. Feleségét, Cserey Helénát a nagyszebeni zárdából rabolta el, aki a zsibói kastély és férje védőangyala volt egyben. Idősebb Wesselényi Miklós a zsibói várkastélyban feltámasztotta a régi lovagkort, erényeivel és hibáival együtt.  Núbia párduca, ahogy Berzsenyi Dániel A felkölt nemességhez című versében nevezte az öreg Wesselényit, aki „szenvedni megtanult, de félni nem" fiát, az árvízi hajóst is úgy edzette, mint saját magát, mint az acélt.

Új legenda születik

„Csak sast nemzenek a sasok", énekelte Berzsenyi az ifjú Wesselényi Miklósról a „Vas ember" fiáról. Az árvízi hajós 1796. december 30-án született tizedik gyermekként. A tizenegy gyerek közül csak ő maradt életben, ezért apjának nagy elvárásai voltak fiával szemben. Az ifjú Wesselényit nem egészen hatéves korában szilaj lóra ültette, a gyermek belekapaszkodott a kantározatlan ló sörényébe, így ép bőrrel érkezett vissza a vad lovaglásból. Kilencéves korában pedig már nagyvadra vadászott. Apja erős sportra, hideg, meleg, szomjúság, éhség, álmatlanságtűrésére szoktatja. 1805-ben a zilahi megyei gyűlésen az apa összeszólalkozott a főispánnal, az urak mély felháborodással mentek neki. Ekkor a kilencéves Miklós kirántotta kardját, apja védelmére kelt.

Már ötéves korában nevelő segítette a gyors felfogású, eleven észjárású gyermeket. A fiú első nevelője Tőkés János volt, akit 1805-ben Pataki Mózes váltott fel, akit a tanítvány testvéreként szeretett. Wesselényi Miklós gyermek-és serdülőkora Zsibó és Kolozsvár között oszlott meg. Pataki Mózesen kívül több tanár foglalkozott vele. Pataki az irodalmat és a történelmet tanította, s az 1814-ik évből fennmaradt órarend tanúsága szerint a rendes iskolai tárgyak mellett minden nap két zongora- és egy franciaórája volt. A csütörtök teljesen szabad maradt, ekkor vadászhatott is, lovaglásra pedig minden nap a délelőtti 9-10 óra között került sor.

1809-ben az utolsó nemesi felkelés alkalmából, amikor Napóleon proklamációt intézett a magyar nemességhez, hogy felszólítsa a Habsburg dinasztiától való elszakadásra, Wesselényi proklamációval válaszolt Napóleon kiáltványára. Jelszava: „Nincs olyan nagy erő s hatalom, melyet bátor szív meg ne alázhatna". A vasember a maga költségén felruházott és felfegyverzett negyven lovast, kinevezték a középszolnoki, Kraszna megyei és kővárvidéki 600 felkelő nemes kapitányává. A csapatnak Nagykárolyban kellett gyülekezni. A vasember már nem állhatott csapata élére, halálos betegsége megakadályozta ebben. A 13 éves ifjú Miklós vonult a 600 fős csapat élén, ámulatba ejtve József nádort a főtisztekkel egyetemben. Az idősebb Wesselényi így már büszkén és megnyugodva feküdhetett a koporsójában.

1815. januárjában tüdőgyulladásban meghalt Pataki Mózes. Wesselényi mély fájdalmat élt át, anyja után senkit nem szeretett úgy, mint tanítóját, s egyben legnagyobb szívbéli barátját, akit édesanyja beleegyezésével a zsibói családi sírboltba temettek.

Pataki Mózest a marosvásárhelyi kollégium professzora váltotta fel, tőle az akkor 19 éves Wesselényi magyar és erdélyi törvénytudományt tanult. Két évig volt mellette a tudós professzor, akit Kelemen Benjamin gazdatiszt követett.  Az ő vezetése mellett nevelődött kitűnő gazdává Wesselényi Miklós, aki lovaglásban, vívásban, lövésben, úszásban s általában a testi ügyesség, edzettség minden fajtájában méltó csodálatot keltett a kortársaiban.

Wesselényi Miklós Barabás Miklós festményén (1836) - wikipedia

Wesselényi a politikai életben

Széchenyi 1820-ban Debrecenben találkozott először Wesselényivel. Wesselényi politikai pályája az 1830-iki pozsonyi országgyűlésen kezdődött, melyre mint főrend királyi meghívót kapott. Mivel már az anyaországban erre az időre saját birtokkal rendelkezett, tagja lehetett az országgyűlésnek, ahol szenvedélyesen beszélt a magyar nyelv ügyéről, valamint az újoncozásról. 1931-ben az Akadémia tiszteleti taggá választotta.

Wesselényi a birtokát képező falvaiban elengedte a robotot és a dézsma nagy részét. Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a korszerű földművelésről, állattenyésztésről. Kolozsváron nyomdája volt, itt nyomtatta ki beszédeit, tételeit, naplóját. 1835-ben Estei Ferdinánd osztrák császári herceg bezáratta a nyomdát.

Az 1832-36-iki országgyűlésen fejlődött ki szoros barátság Kossuth és Wesselényi között. Wesselényi pozsonyi szállásán volt a bizalmas értekezlet, melyen az országgyűlési beszédeket közlő hírlap kiadása felől tanácskoztak a követek. Ezen az értekezleten jelen volt Kossuth is. Kossuth indította meg az írott Országgyűlési Tudósításokat. Wesselényi mint főrend vett részt a pozsonyi országgyűlésen, s csakhamar a főrendi ellenzék elismert vezére lett.

Wesselényi a szólás-és sajtószabadság érdekében saját pénzén kőnyomdát vásárolt.  Kijelentette, hogy ezentúl minden héten bizonyos számú ívnek kell megjelennie.

A pozsonyi ifjúság 1836-ban a kősajtó erdélyi országgyűlésnek ajándékozásának évfordulóján fáklyás zenével tisztelte meg Wesselényit. Az üdvözlő beszédet Lovassy László tartotta, melyben méltatta a nagy hazafit a törvény, az alkotmány, a sajtószabadság védelméért tett erőfeszítéseiért, majd átadta Wesselényinek a pozsonyi ifjúság költségén megfestett arcképét.

Az erdélyi és a hűtlenségi per 

Wesselényi rovásán  egy egész sereg bűn gyűlt össze. Kezdődött a törvénytelen újoncozás ellen való jogos izgatáson, az újoncozásnak saját vármegyében való megakadályozásán; folytatódott a Bukarestben kinyomtatott Balítéleteknek engedelem nélkül való szétküldésén, s tetéződött a Szatmár megyei közgyűlésen való szereplésével, különösen a kőnyomtató sajtó felállításával.

Még ezt megelőzően indították meg ellene a másik pert, mindjárt az erdélyi országgyűlés bezárása után, a „közbiztonságot és csendességet felzavaró, a társaságot fellázasztó intézkedései és törekvései, másokon elkövetett kegyetlenkedései, erkölcstelenségei s egyéb vétkes tetteiért."

Wesselényi bűnlajstroma

A legfelsőbb kormány kemény tilalma ellenére kőnyomtató sajtót állított fel Kolozsváron, s az országgyűlés naplóját cenzúra nélkül kinyomatta., az 1831-ik esztendőben elrendelt katonaújoncok fogatását nem engedte meg, hat törvénytelen gyermeket nemzett, és szolgáló embereivel kegyetlenül bánt. Közben megindult a Pozsonyban székelő tábla előtt a hűtlenségi per is. Hatalmas volt országszerte a felháborodás. Deák Ferenc tizennyolcszor szólalt fel az ügyben, az országgyűlés huszonháromszor intézett feliratot a királyhoz, melyet azonban a felsőtábla mindig leszavazott. Wesselényi jó barátját Kölcsey Ferencet bízta meg a per vitelével, ki nagyszabású védőiratot készített. A királyi tábla 1838. június 15-én rendelte el a per végleges befejezését, Wesselényit a királyi tábla háromévi börtönre ítélte.

Az 1838. évi pesti árvíz, Wesselényi, mint árvízi hajós

Amikor 1838. március 13-án a Duna Pest városát elöntötte, Wesselényi Miklós hajnalban csónakba szállt, és három napon át kora reggeltől besötétedésig pihenés nélkül evezett, kormányozott, biztos helyre szállított öreget, gyermeket, fulladozót, beteget. Közel 600 ember életét mentette meg. Mentés közben ráfagyott az átázott ruha, de nem törődött vele, annak ellenére, hogy már ő maga sem volt egészséges. A veszély elmúlása után azonnal a károsultak segélyezésének megszervezésébe fogott, és terveit március 20-án még a vele szemben nagyon is elfogult nádor is jóváhagyta. Másnap közölték vele, hogy jelen helyzetében további közreműködését felsőbb helyen nem engedélyezik. Amikor április 27-én Laborfalvi Róza a magyar színházban elszavalta Vörösmarty „Árvízi hajós" -át, a lelkesedés tetőfokra hágott.

De Wesselényinek nem kegyelmeztek. Megkezdte fogházbüntetésének kitöltését a budai várban. Lenhossék országos főorvos hiába bizonyította már 1838-ban, hogy bal szeme farkashályog miatt megvakult és a hályog a jobb szemén is kialakulóban van, Wesselényi romló egészségi állaptára való tekintettel sem volt hajlandó kegyelmi kérvényt benyújtani.

Wesselényi egyre romló egészségi állapota, a politikai karrier végső beteljesülése, majd leáldozása

Deák Ferenc még V. Ferdinánd elé is járult kérésével, hogy Wesselényi gyógykezelésének idejére függesszék fel a bebörtönzést. Barátai közbenjárására engedélyezték a hathavi büntetésmegszakítást, Wesselényi megkezdhette egyre rosszabbodó látásának gyógykezelését. 1839. április 11-én indult Gräfenbergbe, ahol a kitartó kúra alatt látása, egészségi állapota is javult annyira, hogy még vadászni is járt, és kiterjedt levelezést folytatott. Végül is nagy sokára kegyelmet kapott és hazamehetett. Ám 1844 nyarán beköszöntött a teljes vakság.

1843 szeptemberében, megismerkedett a tizenhat éves Lux Annával, a gräfenbergi takácsmester lányával, akit feleségül vett, és aki két fiúgyermekük született.

Az 1847-iki utolsó rendi országgyűlés, a vak Wesselényi már nem vett részt. Megírta végrendeletét, fiai nevelésének felügyeletére Kossuthot, Deákot, és Újfalvy Sándort kérte fel

A király májusban összehívta az utolsó erdélyi országgyűlést, azon Wesselényi mint Udvarhelyszék követe jelent meg.

Wesselényi egyik legszebb álma még nem valósult meg, Erdélynek az anyaországgal való egyesítése. Arra kérte honfitársait, hogy amíg a jobbágyság törvényes felszabadítása megtörténik, a robotot és a dézsmát csökkentsék, és Erdélyt a Magyarországgal való teljes unióval kössék össze.

Június 22-én  a király szentesítette az utolsó erdélyi országgyűlésen hozott törvényeket, és július 5-én megnyílt Pesten az első népképviseleten alapuló országgyűlés. Az ünnepélyes megnyitáson jelen volt Wesselényi is. Ausztria leverte az olasz forradalmat, Széchenyi Döblingben szenvedett, megjelent Jellasics.

Wesselényi szóban jelentette be távozását Kossuthnak, és szeptember 29-én el is utazott.

1850 áprilisában indult útra Freywaldauból családjával, de útközben rosszul lett, tüdőgyulladása lett. Megkérte feleségét és barátait, hogy pompa nélkül temessék, és amint lehet, szállítsák holttestét Zsibóra. Temessék felejthetetlen tanítója és barátja Pataki Mózes mellé, apja és anyja koporsója közé. Április 21-én meghalt a világtalan óriás. Egyelőre a Kálvin téri református templom sírboltjába temették, innét vitték 1851. január végén Zsibóra, örök pihenőre. A nemzet néma gyásza követte sírjába: hangosan zokogni nem volt szabad akkor.

Felhasznált irodalom:

hu.m.wikipedia.org:  Wesselényi Miklós

index.hu Wesselényi Miklós a nőfaló árvízi hajós

ponticulus.hu Wesselényi Miklós megvakulása

Benedek Elek: Nagy magyarok élete

Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós világa