A mostani adásból is 3 dal jut a zsűri döntésével a döntőbe, egy pedig a közönség szavazatai alapján.

Az estét a Jazztelen - Kaja meg sex című dala nyitotta, akiknek sikerült ugyanazt a feelinget hozniuk ebben a verzióban is, mint az eredetiben. Kovács Áron - Lennél című száma korábban nekem kissé túl sok volt, ezzel a letisztultabb hangszereléssel, és a hozzá passzoló lágyabb énekléssel őszintébbnek éreztem.

A metálzenekarok közül elsőként az Escape My Shadows zenekar adta elő az Emlékezni rád című dalt. Sajnos több helyen csúszkálást hallottam az énekben, viszont a hangszerelés jó volt, a női vokál pozitívumként külön megemlítendő, illetve tetszett az öltönyös megjelenés is, szóval összességében tetszett, érezhető volt benne a sok gyakorlás.

A furcsa nevű Mocskonyi Dörgő korábban sem túl bonyolult (de aranyos) Most is ott a parton című dalát egyfajta beach-hangulatban adta elő, ami igazából nálam nem hozott átütő sikert, úgy értem, nem éreztem nagy változást az eredetihez képest, de nyilván egy, már eleve akusztikus dal esetében kevesebb meglepetést lehet elérni, mint egy eredetileg metál vagy elektro zenével.

A Potatopatch és a Színes film ismét kellemes funkyt hozott a versenybe, bár az éneknél mintha néha bizonytalanságot éreztem volna.

A Te beszéled a nyelvemet szerintem a legjobb dolog, ami történhetett ezzel a műsorral és Varga Zsuzsával, de leginkább velünk, nézőkkel-hallgatókkal. A progresszív hangszerelés után egy csodálatos, egyetlen akusztikus gitárral és nyolctagú kórussal előadott verziót hallhattunk. Engem minden pillanata lenyűgözött.

Kicsit nagy váltás volt ezek után Berki Artúr és Végtelen harc című dala. A múltkor is leírtam, most sem hallgatom el: az kétségtelen, hogy ez a fiatalember egészen elképesztően énekel, viszont a dal maga sajnos mindössze közhelyek gyűjteménye. Legyenek ezek bármekkora "bölcsességek" (ne add fel, még van remény, az élet egy végtelennek tűnő harc, sokszor csalódtam már, de rájöttem, nem kell beleállnom a vitákba, a negatív embereket végleg kizártam, csak az érdekel, ami fontos az életben, minden ember hibázhat stb. stb.), ekkora töménységben, ilyen sűrűn beleírni a dalszövegbe véleményem szerint nem jó ötlet. A zongorakíséret egyébként jó ötlet volt, a háromszólamú vokál pedig nagyon jót tett az előadásnak, de ez a dal számomra igazából értékelhetetlen, talán csak a döbbenetes énektechnika megmutatására alkalmas (bár arra nagyon).

A másik metálzenekar az Everflash, aki az Édenkerttel már a múltkor egész mélyen belopta magát a szívembe (vagyis a fülembe). Szerintem az egyik legjobb refrén a mezőnyben, és ezen nem változtatott az akusztikus verzió sem, sőt! Az ének erős, kemény, pontos, valóban, ahogy elhangzik a zsűritől, tényleg kissé musicalesek a "t" betűk, de ez javítható, viszont minden más nagyon tuti volt, jó hangszerelés, energikus zenélés, remek vokálok, cselló. Az előző fordulóból közönségszavazattal továbbjutó bandát most a zsűri juttatja tovább, aminek nagyon örülök!

A másik igazán virtuóz hang bizony Szebényi Dániel, aki a Vigasztalót az eredeti zongoráshoz képest kibővített hangszereléssel, ha lehet, még jobb vokálokkal hozta, és mondhatom, igencsak jót tett ez a felállás a dalnak! Dinamikusabb, változatosabb, önfeledtebb, élvezetesebb lett.

Az elődöntők utolsó fellépője a Roy Galeri és a Boldog vagy. Nagyon humoros, bulis, rafinált szövegű dal ez, szóval örülök, hogy itt vannak, bár nem ezt tartom a mezőny kiemelkedően legjobb dalának. Meglátjuk, mi lesz a végeredmény!

A zsűri ma elég furcsán szavazott, mert a mezőny legnagyobb részének 36 pontokat adott (pl. a Jazztelennek, Varga Zsuzsának, Kovács Áronnak...), a legkevesebb 32-t Mocskonyi Dörgőnek, a vége felé pedig sikerült összehozni három 36 pontnál magasabbat, így a továbbjutók a következők:
Szebényi Dániel
Everflash
Roy Galeri

Az előző fordulóhoz hasonlóan a közönség azonban most sem hagyta cserben Mocskonyi Dörgőt, így a zsűri szándéka ellenére ő is továbbjutott a döntőbe! Találkozunk vele is a jövő héten, immár a döntőben.