Több szempontból is rendhagyó beszámolóval szembesülhet, aki kíváncsi a vasárnap történtekre, egyfelöl kolléganőnk - akivel nem beszéltünk össze - is megjelent a helyszínen, és testvériesen megosztottuk a programokat, tehát két kútfőből íródik a mementó. Másfelöl aznapra felkért beugrós fotósunk sikeresen földhöz verte masináját, melynek következtében objektíve bajba került az objektívje. A képből olvasók ezért hiába is kurzorálnak az írásmű aljára, galériát sajnos nem fognak találni alant. Ahhoz képest, hogy az elmúlt hétvégét a Mediawave apropóján a Teleházban töltöttük, e hét péntekig egy szót sem hallottunk erről a programról. A fényírók fesztiváljának kapcsán megjegyeztük, hogy igyekszünk minél több alkalommal útba ejteni ezentúl az Őrséget, az azonban eszünkbe sem jutott, hogy egy héten belül máris ugyanott találjuk magunkat. Amit persze kicsit sem bántunk - sem előzetesen, sem pedig utólag, hisz az egy héttel ezelőtti delegációból többek azonnal lelkesen csatlakoztak lelátogatási tervünkhöz, hét fős különítményünk kiválóan érezte magát ismét, köszönhetően a fellépőknek, a helyszínnek, és a kisváros egyik kiméréséből beszerezhető vegyes házi pálinkának is.

"Én örülök neki, hogy itt lehetek, mert itt tervezik az isteneket"

Természetesen mértéktartóak voltunk mindenből, csak a zenét habzsoltuk be mind egy hangig, és a friss, kristálytiszta levegővel töltöttük az időt és a tüdőt. Mivel az időjárás több kategóriával kedvezőbben alakult, mint egy héttel előtte, ezért a koncertek szabadtérre kerültek. Most mutatkozott meg igazán a helyszín varázsa és tökéletes mivolta, a szépszámú közönség előtt kitűnő minőségben szólaltak meg a zenekarok, emelkedett hangulat uralkodott mindvégig, az utolsónak fellépő Európa Kiadó közepére pedig ez a frenetikusig fokozódott. Előtte azonban kedves kolleginánk gondolatai és véleménye következik a másik két formációról.

A vizsgaidőszak kontra kihagyhatatlan kulturális - ráadásul szabadtéri! - programok viadalában ismét az utóbbi győzedelmeskedett, de nem is lehetett ez másként, tekintve a 25 fok feletti hőmérsékletet és a több mint 25 éves múltra visszatekintő Makám együttes párosítását, hogy csak két okot említsek, miért választottuk ezen a hétvégén is Őriszentpétert és a Virágzás Napjai programsorozatot. Egy harmadik féle útvonalon megközelítve a települést bizton állíthatjuk, hogy minden út ide vezet. Apropó, úton levés a makám szó eredeti jelentése is ez, vagyis, a lelki fejlődés útját járni. Fontos és tartalmas állomása lehet ennek az útnak az új impulzusra vágyó kultúrzarándokoknak. Meglehetősen melegen ajánlott minden testi, lelki esetleg menedzser-nyavalyával küzdő, depresszióra hajlamos egyénnek is, hiszen ennek a helynek íze, illata és dallama van. Mi is belekóstoltunk, ezúttal meggyes-túrós rétes íze és akác illata volt - stílusosan erre a hétvégére virágba boruló akácfáktól - régi és új dallamokkal fűszerezve. Mesés elegy, az embernek nem hazamenős érzése támad ezen a még "nincs minden elrontva" helyen.

Kissé késve érkeztünk az este hét órai kezdésre, viszont örömmel konstatáltuk, hogy a kétezer forintos jegy ellenére a Játékszín csaknem teljesen megtelt, és ezúttal a az hidegre sem kellett panaszkodnunk. A fesztivál jelmondata teljesülni látszott és valóban egy emberi találkozó részesei lehettünk a művészetek fényénél. Az emlékek folyamát Bornai Szilveszter, Juhász Gábor, Kecskeméti Gábor, Márta István, Másik János, Müller Péter Sziámi, Novák János, és Víg Mihály alkotta alkalmi társulás játéka indította el, méltón emlékezve a tavaly augusztusban elhunyt előadóművész nem mindennapi életművére. A Cseh-Bereményi-számok apropóján erre az estre készített műveiket szólaltatták meg a zenész mesterséget magasan űzők.

"Csak szóljon, szóljon, szóljon a dal, a csillagos ég nem zavar."

A gondolatkeltő, és közvetítő előadások sorában Robinzon Kruzo énekei, vagyis Krulik Zoltán és a Makám együttes következett, akik legújabb dalaikból játszottak. Gyakorta áthallottuk Tamást odaátról, a "Dalok a süllyedő hajóról" dalcím példának okáért nyugodtan lehetne egy Cseh Tamás lemez címe is. Az új formációval előadott dalok nagyon személyes hangvételűre sikeredek: családtörténet-töredékek, emlékvillanások, filmszerű jelenetek tarkították. Visszanyúlt egészen a gyerekkorig, a szülők, nagyszülők sorsán át pedig egész a XX. század nagy tragédiáihoz. A dallamok és szövegek egyaránt megérintették az idősebb és a fiatalabb generációt, közös kapcsolódási pontokat állítotva. Ilyen volt például a balatoni nyárról szóló dal, vagy a pesti sárga villamosok ihlette nóta, hiszen ilyen emléke szinte mindannyiunknak van. Krulik Zoltán zeneszerző, szövegíró, a magyarországi etno-folk-világzene kiváló képviselőjének formációját szeretettel fogadta a közönség, melynek jeleként ráadást kért és kapott.

"Mert ha ő nem bánja, én nem bánom"

A kilenc órára meghirdetett Európa Kiadó koncert jó egyórás késéssel kezdődött, hogy aztán annál tovább tartson. Elfogultságunk a zenekar irányába teljes mértékű, már a múlt évezred derekán elkezdődött, és az idők végezetéig tart. Manapság amikor rengeteg vita folyik - persze mikor nem folyt - arról, hogy a "tinédzserek vad élete", meghogy " ez a város egy távoli bolygó", és az is, hogy " na most menjek vagy maradjak?", akkor szerencsésnek érezzük magunk több szempontból is. Szocializálódásunk nagy tanítói a nyolcvanas években az írók és a zenészek köreiből kerültek ki, nem kommentekből és blogokból hámoztuk ki az igazsághoz vezető utat. Nekünk Menyhárt Jenő, Kiss Tamás László, Bárdos Deák Ági és a többi rendszerváltó zenekar, és a köréjük csoportosuló, utolsó nagy magyar haladó értelmiség voltak fogadott apáink-anyáink-testvéreink és tanítóink. Tavaly nyáron szerencsére belecsöppentünk a fővárosi R33 egyik próbahelyén egy jobbára EK dalokat játszó Menyhárt-Másik-Víg örömködésbe, de az EK-t nagyzenekarral, kb. utolsó lemezének megjelenésekor, 1992-ben láttuk hagyományos értelemben vett színpadon.

Amit már a tavalyi beszámolóban is kifejtettünk ismét bizonyítást nyert, miszerint aktualitásuk ma is teljességben leledzik, az akkori rendszer elleni lázadás okafogyottá válásával feloszlottak, majd mikor látták azt, hogy a helyzet talán rosszabbá vált, mint akkor, újra összeálltak, és az uniós csatlakozásunk napján jelzésértékű koncertet adtak az A38-on, hisz Európa Kiadó. Megszoktuk az utóbbi időben az ülőkoncerteket, mégis kicsit zavarónak tűnt az, hogy színpadig érő széksorok választanak el bennünk attól a zenekartól, akinek koncertjeit anno végigugráltuk kollektíven.

"A régi fiúk régen tudják, az újak pedig megtanulják"

Igaz annak a felállásnak már csak a felét találtuk a színpadon, a régiek közül Másik János billentyűs, Kiss László basszeros, és természetesen Menyhárt Jenő énekes-gitáros a tagja. Mint már korábban említettük, a hangcucc kitűnően szólt, olyannyira, hogy az eddigi legütősebb élőzésüknek lehettünk fültanúi ebből a szempontból. Az idő meglátszik rajtuk, csak Jenő maradt ugyanaz a szuggesztív vers- és mesemondó lázadó, mint egykoron. Ugyanúgy magázta a közönséget, mint két iksszel ezelőtt, azonban az elszakadt gitárhúrt - 15 éve nem szakadt el húrja állítólag - már nem ő cserélte le, hanem egy technikus, ráadásul a kényszerszünet alatt komplett levonultak a színpadról, amit azért egy alkalmi freezéssel letudhattak volna. A bő kétórás koncerten a Bon Bon Si Bon-on kívül szinte minden antislágerük felhangzott. A keserédes szerelmes daloktól érzékenykedtünk, az utaztatósoktól a csillagokig szálltunk, a lázítóktól hergelődtünk, a szomorkodósoktól bebúsultunk. Már a negyedik-ötödik szám alatt nekiálltak előresomfordálni az ülés ellenesek, amire pedig a tízedik eposzhoz értünk, már masszív tömeg csápolt és táncolt önfeledten a deszkák előtt, illetve énekelte torkaszakadtából azt, hogy "romolj meg", vagy, hogy "nem tudom ki ő, és mit mondjak neki, a szavak néha semmit nem jelentenek". A kétszeri visszataps és füttykoncert után pedig elbúcsúztak, bennünk hagyva, vagyis visszaadva azt az érzést, ami már nagyon rég kikopott belőlünk, és amit nem fogunk itt megosztani, akik akkor és ott voltak anno, azok úgyis tudják, akik pedig nem, azok pedig tanulják meg a zenekartól, az ő szavaikkal: " a régi fiúk régen tudják, az újak pedig megtanulják".

Elfogultságunk az őriszentpéteri Teleház iránt ismét hatványozódott, mint ahogy a fellépő formációk és Cseh Tamás iránt is ugyanúgy. Ezentúl figyelünk az ottani történésekre kiemelten, hisz Vas megye legjobb koncerthelyszínén vélhetően jóval többen jelentek meg, mintha az a megyeszékhelyen lett volna. Az üzenet ezen az estén nekünk ismét két régen leírt mondatban leképezhető, "megszülettél, védd meg magad, temesd el a halottakat!". Helló Baby!