A sárvári könyvtár Zenei Klubjának tagjait Bődi Piroska intézményvezető, népművelő, valamint Paukovics László zenetanár klubvezető köszöntötte Olsvay Endre május 3-i előadásán. A zenei klub hölgy tagjai házi süteményekbe sült szeretettel kedveskedtek a résztvevőknek, a szervezőknek illetve az előadónak egyaránt. Bődi Piroska könyvtárvezető folyamatosan gondoskodik érdekes programokról, rendezvényekről, ismert előadókkal, művészekkel folytatott kerekasztal-beszélgetésekkel, de természetesen a környékbeli lakosokat, a városba érkező vendégeket is szeretettel látja a könyvtári programsorozatokon. De ismerkedjünk meg most a magyar opera történetével.

A magyar opera kiteljesedését nagyban késleltette a „török átok", melynek következtében Magyarországon csak 130-150 évvel később kezdett az opera műfaja kialakulni, amely a kezdeti időkben nem magyar szerzőknek tulajdonítható, nem is magyar tematikájú, sokkal inkább egyszerű operajátszásnak minősült.

A 18. század közepén Mária Terézia királynő uralkodása alatt főúri rezidenciákon játszottak operákat, a leghíresebb főúri rezidencia a fertődi Esterházy-kastély volt, melynek volt egy külön operapavilonja. Nagy megtiszteltetés volt, amikor a királynő kijelentette, hogy aki jó operát szeretne hallgatni, utazzon Eszterházára, amely akkoriban erőteljesen formálta az általános zenei műveltséget, ízlésvilágot. A 18. század végén a magyar zeneszerzők is bekapcsolódtak az operakomponálásba, az opera, mint műfaj, hatalmas kiteljesedésen ment keresztül.

Állandó színjátszóhely sokáig nem volt Magyarországon. Először Budán, a Duna parton épült egy fa épület, melyet télre bezártak, csak nyáron tudott működni. Ott voltak az első magyar nyelvű operaelőadások. Akkoriban német operát is játszottak, melynek azonban már kőépület dukált, ezért a későbbiek során a karmeliták templomából átalakított épület, a Várszínház lett az operajátszás otthona. Ez az egyetlen olyan 18. századi magyarországi színházépület, amely egészen a közelmúltig játszóhely volt.

Végül a nyári játékszín a magyar opera műfaja számára is szűknek bizonyult, így már nemcsak a német opera játszódott kőépületben, hanem a magyar is. Végül a Pest-budai, Kelemen László által 1790-ben megalapított, magyar nyelven játszó színház mellett Kolozsvár vált a magyar operajátszás történetének főbb színhelyévé.

1793. május 6-án Budán mutatták be az első magyar operát, aminek címe Pikkó herceg és Jutka Perzsi. A darab zenéjét Chudy József, szövegkönyvét Szalkay Antal írta. Az opera zenéje azonban elveszett, a darab szövegkönyvét a 2000-es években Orbán György zenésítette meg Pikko Hertzeg címmel.

1822-ben keletkezett Ruzitska József Béla futása című operája, amelynek mind a szövegkönyve, mind a zenéje fennmaradt, ezért egyesek ezt tekintik az első magyar operának. A Béla futása témájában IV. Béla királyunk menekülése a tatár seregek elől.

Az opera első száz évében eleinte leginkább mitológiai történeteket írtak, felhasználták a görög-római mitológiai szereplők neveit, átalakították az eseményeket, előfordult, hogy mitologikus korba helyeztek más elgondolás alapján alakított cselekményeket, melyekben legtöbbször valaki mindig meghalt. Ármány, hatalom, szerelem, rokonok, hűség, megcsalatás hozta létre az erkölcsi tanulságokat. Az operának ezt a válfaját nevezték komoly operának, opera seriának.

A 17. század vége felé kezdett teret nyerni a vásári komédiákból származó egyfelvonásos vígopera, az opera buffa.

A 18. században már komolyabban vettek bizonyos mitológiai dolgokat, mint például Orpheus mondáját, megszülettek a szimbolikus operák, létrejött a daljáték műfaja, az operettnek a francia közvetítéssel megszületett sarja, ugyanis a franciáknál a daljáték operetté vált, amiben nagy hangsúlyt fektettek a saját történelem feldolgozására. Ebben nagy szerepet játszott az egyre inkább feltörő nemzeti pátosz, melynek az operahelyzet módosulása gazdag táptalajt biztosított. Az opera műfajához közel áll a daljáték, Mozart Varázsfuvolájában is előfordulnak daljátékok, ugyanakkor sok prózai szöveget is találunk benne. A daljátékot követték a zenés népszínművek, melyek a Népszínház épületében leltek otthonra. Erkel Ferenc maga is írt e műfajban.

1827-ben Kolozsváron mutatták be Ruzitska József Béla futása című operáját, melyből hallhattunk is egy részletet. Hangzásában verbunkos, amely a 19. század első negyedében áthatotta Magyarországon nemcsak az operát, de minden kulturális műfajt. Az irodalmi kiindulópont a 19. század találmánya, 1961 a Bánk Bán éve. Mosonyi Mihály és Erkel Ferenc, a két jó barát sokat vitatkozott akkoriban a nemzetközi opera helyzetéről. Mosonyi Mihály nagy műve ebben az időben Vörösmarty Szép Ilonkája operaváltozatának megkomponálása volt.

A darabot legutoljára 1934-ben, öt visszhangtalan előadáson adták elő, így ebből nem létezik felvétel. A kor jelentős alkotói még Dopler Ferenc és Dopler Károly.

Keszthelyi születésű, magyar ajkú zsidó ember Goldmark Károly, aki a Sába királynőjével nemzetközi sikert aratott. Másik nagy műve a Hegedűverseny. Őt követte Dohnányi Ernő, aki igazi zongoravirtuóz volt. Négy operája van, abból kettőt német földön mutattak be, és német kötődésű. Mihalovics Ödön munkái között megtaláljuk Arany János Toldi illetve a Toldi szerelme elbeszélő költeményére írt operát.