Bossanova, az érzékiség zenéje

2021.01.29. - 10:00 | Büki László 'Harlequin'

Bossanova, az érzékiség zenéje

Ha végeznénk egy gyors közvéleménykutatást arról, hogy a zenében megjelenő érzéki, kifinomultan erotikus tartalom kapcsán kinek, melyik dal ugrik be elsőre, bizonyára utcahosszal nyerne Serge Gainsbourg "Je t'aime"-je. Nyilván a dal születésének éve sem véletlenül 69. Vajon ma is ez a zene indítaná be leginkább a hormonokat, vagy létezik más, az erotika mélyebb rétegeire ható zenei stílus? Ennek kapcsán vállalkoztunk egy szubjektív és áltudományos okfejtésre.

HIRDETÉS

A zenében megjelenő "direkt erotika" helyett a bossa nova könnyed finomsága jóval mélyebb érzelemkitörést produkálhat, főként a 30 év feletti korosztálynál, ahol a szerelmi érettség és "lángolás" hőfoka már önmagában záloga a hangulat kiteljesedésének.

Tengerérzés, gyöngyöző pezsgő vagy pincehideg bor, esti naplemente a kedvessel és halk bossa nova: ez az idillien romantikus kép a szépségesen sodró, belsőt simogató és átjáró zenével együtt kimondatlanul is erotikus hatást kelt. Aki hallgatja, talán észre sem veszi, hogy úgy járja át, ejti rabul őt a ez a zene, mintha egy "femme fatale" libbent volna el előtte a parton, kilépve a Fellini filmek kockáiról, és a férfiszem által utána vetett - a 60-as évek olasz filmjeire jellemző - hosszú, elnyújtott pillantásban ott van a sóvárgás, ott van a csodálat a nő iránt.

A bossa nova testeket egybeolvasztó ritmusa képes ilyen érzéseket indukálni. Elég csak meghallgatni és elandalodni egy kicsit Bebel vagy Astrud Gilberto hangjára, Joao Gilberto vagy Charlie Byrd gitárjára, Stan Getz szaxofonjára vagy épp Antonio Carlos Jobim dallamaira.


A bossa nova megindítja a véráramot a berozsdált szívekben, orvosság a szerelemhez, amely díjmentesen kiváltható. Mindezzel együtt talán a legkifinomultabb rezdülése a szívnek, ami zene formájában utat nyit minden eltitkolt és bevallott érzéshez, minden édesen bús és keserédes vallomáshoz.

Talán érdemes egy próbát tenni: kellemes félhomály, bor, mosoly, virágok és a háttérből érzékien kibomló bossa nova. Mintha egy nő hanyag eleganciával levetné kabátját, s mozdulatával a zene ritmusát követve, megadja az alaphangot az éjszaka romantikus lüktetéséhez.

A fenti sorok tesztelésére álljon itt egy alkalmi lista, és aki alkimista, az bányászhat, kutathat kedvére a zenetékákban vagy épp a weben: kincset talál fülnek, testnek, léleknek.

  • Antonio Carlos Jobim: Wave

"A bossa novának, ennek a Rióból származó brazil romantikus slágerzenének az eredete az 1950-es évek évek elejéig nyúlik vissza, amikor is neves brazil zenészek, mint például Joao Gilberto, vagy Antonio Carlos Jobim, megismerkedtek az Egyesült Államok nyugati partján akkoriban divatossá váló cool jazz irányzattal. Eleinte még csak hallgatták e zenéket, ám az évtized második felére már átvettek belőle elemeket és ezeket ötvözni kezdték a hagyományos brazil szamba ritmusvilágával. A jazz hatása megjelent az akkord-menetekben, a dallamvilágban, valamint a kristálytiszta, lágy, jól artikulált énekben, de megváltozott a számok tematikája is, amely központjában immár egyre inkább az érzelem állt. "Szerelem, mosoly és virágok", ahogy Tom Jobim egyik dalában jellemezte a születő új stílus költészetét." (forrás: batucada.hu)

A 60-as évek amerikai jazz-idoljai "csereüdültetés" gyanánt ruccantak ki ihletért Braziliába, hogy az ottani zenei pezsgésből merítve önmaguk is megújuljanak. A szembejáraton és a "szem bejáraton", két felhő között talán még össze is kacsintott egymással Stan Getz és Joao Gilberto: na, pajti, vaucher-em rendben, ihletér' mentem.

Joao persze tudta, hogy neki legalább annyira fontos Amerikában a cool jazz, mint bájos felesége, Astrud, aki szinte amatőrként vette fel a "Girl From Ipanema-t", ami az ő halk és visszafogott előadásában vált slágerré, és ma Brazília nem hivatalos himnusza.

Új hozzászólás