A premier előtti beszélgetésből sok információt tudtunk meg a mű születéséről, a próbákról, a népdalok kiválasztásáról. Bucz Magor szerzőként elmondta, kedveli azokat a zenészeket és zenekarokat, akik improvizálnak a színpadon, ezáltal a darabot folyamatosan változtatják, folyamatosan adnak hozzá saját tehetségükből. A több mint négy évtizeddel ezelőtt alakult Budapesti Vonósok teszik mindezt úgy, hogy összeszokott együttesként valóban a legmagasabb zenei színvonalat képviselik. A Szent Efrém Férfikar a próbák világába és a kötetlen, felszabadult alkotás folyamatába vezette be a hallgatóságot, míg Navratil Andrea népdalénekes az alkotás és a felkészülés izgalmáról beszélt. Elmondta, 350 népdalból választották ki Magorral azokat a dalokat, amelyek az este során elhangzanak. A pódiumbeszélgetésben szó esett még a Harangozó Gyula-díjas táncművészről, koreográfusról, Topolánszky Tamásról, aki a „látványelemeket" táncos koreográfiával emelte művész szintre.

Fotó: Bekker Films, Herman Péter

Az előzetes várakozást még fokozta a kivetítőn megjelenő összegzés a műről, mely szerint a nyolcvanperces zenei utazás során a Himnusz versszakai alapján elevenedik meg előttünk a magyar nép története. A műsorban az érzelmek kavalkádja várta a hallgatóságot, hiszen szó volt szerelemről és összetartozásról, csalódásról és megbékélésről. A két együttes - a Budapesti Vonósok és a Szent Efrém Férfikar - szakmai színvonala és kifejezőereje garantálta, hogy ezek az érzelmek a közönség számára is átélhetővé váljanak. A koncert különlegessége a kastély udvarára összegyűlt nézők elé táruló látványvilágban rejlett. A magyar zenetörténet kiemelkedő alkotásait magával ragadó film kísérte, ami szinkronban követte a zene ritmusát és hangulatát. Izgalmas történetek és lenyűgöző tájak mélyítették az élményt, az összművészeti hatás fokozásaként pedig a táncművészet is megjelent a mozgóképen a GG Tánc Eger művészeinek köszönhetően.

Fotó: Bekker Films, Herman Péter

Az ősbemutatók mind a közönség, mind a zenészek, fellépők számára különleges értékkel, érzelmekkel bírnak. A kastélyudvart teljesen megtöltő publikum biztos lehetett abban, hogy a Budapesti Vonósok, a Szent Efrém Férfikar és Navratil Andrea, népdalénekes varázslatos zenei hangzással töltik be a teret. S nem is csalódtunk. A műsor alatt levetített film rendkívül gondosan összeválogatott, a Himnusz értékrendjéhez és érzelmi hangulatához illeszkedő, a magyarság jellemző szimbólumait felvonultató alkotás volt. Megidézte az egyetlen magyar alapítású férfi lovagrend, a Pálosok szellemiségét, bemutatta hazánk gyönyörű tájait, a Duna kanyarulatát és a zempléni hegyeket. A Himnusz sorait idézve valóban szimbiózis alakult ki a filmkockák és a zene között, ami élménnyé alakította benyomásainkat.

Fotó: Bekker Films, Herman Péter

Nem is akármilyen élménnyé, érzetté, benne volt a hazaszeretet és a büszkeség érzése is. A pipacsmezők, búzatáblák, napraforgók és a tőkén csüngő szőlő mind a miénk, akik itt ezt a területet hazának nevezik. A Himnusz kétségbeejtő sorainak drámaiságát a zene és a férfikar hangja felerősítette, majd a képek ismét a megnyugvás érzését sugározták, a marhacsorda, a ménes és a szarvasok mozgásának gyönyörű felvételeivel. „Mi mindig fel tudunk állni, mi mindig folytatni tudjuk, nekünk mindig van tovább" - üzente a Világűrnek is a zene és a kép. Közben a táncosok koreográfiája is az emberi összetartozást, bizalmat és hitet mutatta be, rendkívül alaposan megkomponálva az egyes mozdulatokat, melyek tartalmaztak modern táncelemeket éppúgy, mint hagyományos népi motívumokat. Ez a kiváló ötvözete a modern táncnak és hagyományos néptáncnak szemet gyönyörködtetően és szívet melengetően jelent meg.

Fotó: Bekker Films, Herman Péter

Az előadás alatt nem sikerült kideríteni, hogy milyen szerepet szántak a narrátornak. A Himnusz első versszakának felolvasása után a további versszakok sorai a kivetítőn megjelentek, így érthető volt, hogy azokat nem ismételte meg. Ezért volt váratlan és az addigi élményt kissé tompító a mű végén a teljes szöveg felolvasása, amely sem erőteljes, sem érzelemmel telített nem volt. Ettől eltekintve kiváló, gyönyörű estét töltöttünk a pápai Esterházy-kastély udvarán, s ahogy megígérték az est elején, valóban kiemelkedő koncertélményben volt részünk. Gratulálunk az alkotóknak nagyszerű, lélekemelő darab született.