Cseh Tamás 1943. január 22-én, Budapesten született. Gyermekkora a Fejér megyei Tordason telt, ahol édesapja a helyi szövetkezet képviselője volt. Családjával 1956-ban, a forradalmat követően költöztek vissza a fővárosba. Az addig vidéken nevelkedett fiú számára a szétlőtt épületekkel teli város éles váltást jelentett.

A gimnáziumban felfedezték rajztehetségét, mely szenvedélyévé is vált. Jelentkezését az érettségi után azonban többször is elutasította a Képzőművészeti Főiskola, így végül rajztanárként végzett.

Húszévesen a Bakonybél környéki erdőkben alapította az indián kultúrát tapasztalat útján kutató csoportot. A törzs tagjai komoly néprajzi kutatásokat végezve éltek, készítették lakhelyeiket, ruházatukat. Vezetőjüknek a karizmatikus Cseh Tamást választották, akinek indián neve Füst a Szemében lett.

Cseh Tamás, a Bakonybél környéki indiántábor alapítója 1969-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Bereményi Géza, a művész szerzőtársa így nyilatkozott az indián évekről: „Ő volt Füst a Szemében. És ő füst is volt sokak szemében odafent. Mert kimondta, elénekelte azt, amit mi nem mondtunk, vagy nem mertünk. Könnyű dolga lesz annak a kutatónak, aki száz év múlva a hetvenes-nyolcvanas évek életérzését szeretné megismerni. Nem kell mást tennie, mint meghallgatni néhány Cseh Tamás-számot."

Mert az ifjú művész ebben az időben már zenét szerzett, miután autodidakta módon megtanult gitározni. Bereményi Géza szövegíróval, aki kezdetben írónak készült, 1970-ben találkoztak, és az első naptól fogva közös világszemléleten alapuló munkakapcsolat és mély barátság fűzte össze őket a zenész 2009-es haláláig.

Cseh Tamás énekes, zeneszerző, előadóművész 1980. április 4-én (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A Bereményi-Cseh szerzőpáros kezdettől fogva termékenynek bizonyult, ám dalaikat eleinte csak barátok, közeli ismerősök hallhatták, míg be nem mutatkoztak a televízióban, majd Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjében.

A film forgatásán Gyurkó László kérte fel Cseh Tamást, hogy csatlakozzon a 25. Színház társulatához, a szerzőpáros azonban bizonytalan volt, vajon sikeresek lehetnek-e nagyobb közönség előtt is. Gyurkó László unszolására végül elfogadták a felkérést, és a Dal nélkül című műsor egy éven át ment a színházban. A siker ezután a művészduó állandó társául szegődött, hisz olyan albumok láttak napvilágot gyors egymásutánban, mint a Levél nővéremnek, az Antoine és Désiré, a Fehér babák takarodója és a Frontátvonulás. 

A Levél nővéremnek album alkotófolyamatának egy másik fontos létrehozója Másik János zenész volt, akivel szintén életre szóló barátságot kötött a „magányos trubadúr".

A Cseh-Másik-duó az album 1977-es megjelenése után a zenét tekintve külön utakon járt, amíg felvetődött a folytatás lehetősége, és meg nem jelentették a Levél nővéremnek második részét 1994-ben. Ez újabb közös munkákra és fellépésekre sarkallta a zenésztársakat.

Cseh Tamás dalszerző, énekes 1976-ban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Azt azonban Másik János is elismerte, hogy sikereikhez Bereményi Géza tehetsége is szükséges volt. Bár Cseh Tamás egy ideig színészként is tevékenykedett, életművét inkább a számos zenei album adja. A megjelent hanganyagok örökké őrzik szellemét, mellyel végül beteljesítette álmát: megrajzolt egy korszakot, amihez végül ecset helyett elég volt egy gitár és összetéveszthetetlen hangja.

"Visznek szárnyas bokák" - A 80 éve született Cseh Tamásra emlékezünk

2023.01.22. - 17:15 | vaskarika.hu

Dalaiban egy korszakról mesélt őszintén Cseh Tamás, és vált egy nemzedék hiteles képviselőjévé. 80 éve, 1943. január 22-én született a Kossuth-díjas énekes, legendás zeneszerző, előadóművész, az első magyar indián. Írásunkkal rá emlékezünk, dalait megidézve, képekkel.