Az 1848-as forradalmat követően gróf Nádasdy Lipót, megvásárolta Agárd-pusztát (Fejér vármegye), és Agárd gyors fejlődésnek indult. Katolikus iskolát szervezett, és a régi kápolnát is átépítette. Itt született hírneves írónk Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án egy nádtetős cselédházban, Ziegler Géza néven. Apja Ziegler Sándor evangélikus német családból, anyja katolikus magyar családból származott. Az apja fegyverkovácsként részt vett az 1848-as szabadságharcban és saját költségén indított fegyvergyárat a szabadságharcosok számára. Kossuth fegyvergyárosaként volt ismert. Ezért börtönbe zárták Aradon, de onnan sikerült megszöknie.

1860-ban vette feleségül a nála húsz évvel fiatalabb, Nagy Teréziát. Ziegler Sándor ragaszkodott lutheránus vallásához, de amikor menyasszonyát oltárhoz vezette, arra kérte az eskető plébánost, hogy gyermekeit katolikusoknak keresztelje. Gézát is katolikusnak keresztelték meg, a Szent Anna-kápolnában Agárdon.

Az apa lázadó, nyughatatlan ember volt, és állandóan vándorolt, Géza fia születésekor uradalmi kovács volt a Nádasdy-gazdaságban.

Géza fiát beíratta a sárospataki gimnáziumba, majd az akkoriban Budapestté egyesült fővárosban végezte el a gimnáziumot, ezért tanítónak indult. Már diákként verseket írt, kezdő tanító korában már prózákat is, amire felfigyeltek az irodalmárok és írók.

Bár Agárdon született, ahol apja akkoriban javította a cséplőgépeket, de a közeli Gárdonyban anyakönyvezték, és innen vette tizenhat éves korában a Gárdonyi nevet.

Gárdonyi Géza nagyon sokat olvasott, mindennek utánajárt, és ennek köszönhette kimagasló műveltségét.

Tanítói oklevelét Egerben szerezte meg.

Harmadéves volt, amikor Szőlősgyörökre költözött, ahol műkedvelő előadásokat rendezett, dalárdát szervezett, a miséken orgonált. 1881-től Karádon volt segédtanító, de szinte minden tanévben új településen tanított. Sárváron egy iskolai ünnepre írott dala miatt elküldték.

Ezután dunántúli kisebb falvak katolikus iskoláiban tanított, de rövidesen abbahagyta a tanítást, elvette Csányi Máriát (1885), négy gyermekük született, de elváltak (1892). Először Győrben volt újságíró, majd Szegeden a Híradó és a Napló munkatársa lett (1888).

Gárdonyi Gézát a párbajért a szegedi törvényszék egy hónapi fogságra ítélte

Három évet töltött Szegeden, majd Aradra ment át újságírónak, Budapesten a Magyar Hírlap szerkesztősége alkalmazta (1891). A következő év júliusában Újlaki Antal hírlapíró sértőnek találta Gárdonyi egyik cikkét és párbajra hívta ki. A fegyveres elégtétel az egyik szállodában zajlott. Sem Gárdonyi, sem Újlaki egyáltalán nem tudott vívni, mégis összecsaptak, és Gárdonyi kardjával annyira vagdalkozott, hogy még a párbajsegédek is megsérültek. Újlaki Antal hírlapírót ájult állapotban vitték a kórházba.

Ezért a párbajért a szegedi törvényszék egy hónapi fogságra ítélte, amit a következő évben (1893) töltött ki, de párbajoznia kellett egy ügyvédjelölttel is, akit a Szegedi Híradó egyik cikkében nevetséges színben tüntetett föl.

Budapest zajos forgatagában nem tudott nyugodtan írni

A fővárosban elégedetlen volt körülményeivel, de hat évig dolgozott mégis Budapesten, ezután a hírlapírást végleg abbahagyta, majd az ország egyik legszebb városába, Egerbe költözött (1897). Eger városában nagyon megbecsülték és kedvelték, de még időnként fölutazott a fővárosba színházi direktorokkal és kiadóival tárgyalni. Budapesttől egy idő után teljesen elszakadt, de még Egerben is visszavonultan élt és a munkával teltek napjai.

Világfelfogása mindig is ellentmondásos volt

Gárdonyi Géza a magyar irodalom legellentmondásosabb lelki életű remek írója, aki egyre jobban eltávolodott az emberektől. De mégis olyan szépen és egyszerűen írt róluk, az elmúlt korokról és a maga körül látott szenvedő emberekről, ahogy csak kevesen tudtak írni.

Az első budapesti években nehezen boldogult és ponyvaregényeket írt, majd megírta a magyar paraszti élet paródiáját, a Göre Gábor-könyveket.

Egerben a líceumban barátkozott össze az egri Bródy Sándorral. Később hozzájuk csatlakozik a Párizsból hazatért, az irodalomban magasan képzett Ambrus Zoltán. A századfordulón együtt alapították meg a  kor legszínvonalasabb magyar lapját a Jövendőt, amely egészen a Nyugat megjelenéséig a kor leghaladóbb magyar folyóirata volt. Sok írása álnéven jelent meg: Göre Gábor, Mummery Róbert, Don Vigole és Nemeskéry Sándor.

Gárdonyi Egerben találta meg igazi otthonát

Egerben élte magányos életét, kitalált egy titkosírást is, amellyel naplóját vezette. Itt írta novelláit, regényeit és néhány színjátékot is, amiket örömmel fogadtak az olvasók. A legjobb regényei a történelmi regények, amelyekben átütő művészi erővel  érzékelteti a letűnt korok légkörét: Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai. Az Egri csillagok  az egyik legolvasottabb és legnépszerűbb ifjúsági regényeink egyike.

Az egri magányban élő író egyre jobban eltávolodott egykori barátaitól is. Az újszerű költészetet indulatos ellenszenvvel nézte, és egyre jobban misztikus ábrándjaiba merült.

Csöndes egri házából, az élettől már semmit sem kívánó ember nyugalmával szemlélte a világ történéseit.

Érzékeny lelki alkata az emberektől egyre jobban eltávolította, csak az írószobájában és kertjében érezte jól magát. Nem kellett neki sem a vidám baráti kör, sem a szerkesztőség, sem a színház. „Már húszéves koromban észrevettem, hogy engem ott szeretnek legjobban, ahol nem vagyok; ahol jelen vagyok, ott rendesen én vagyok a tizennegyedik."

Amikor megírta a legismertebb művét, az Egri csillagokat, tanulmányozta a török kultúrát.

Csöndes magányban alkotott, ezért elnevezték egri remetének, a magyar Tolsztojnak.

Különleges dolgozószoba

A szoba a tetőről kapta a fényt, üvegmennyezeten keresztül. Gárdonyi szobája tele volt könyvekkel, szépirodalmi és tudományos munkák gyűjteményével. De sok hangszer és festmény is volt a szobában, amikor elfáradt, festett vagy hegedült.

A Petőfi Társaság tagjává választotta (1898), Tóth Béla hírlapíró lelkesedve írta: „A magyar irodalomban Petőfi óta nincs nagyobb tehetség, s egyben nincs becsületesebb ember és művész, mint Gárdonyi".

1922 őszén már egyre betegebb volt, október elején befeküdt az ágyába és két hét múlva az ország kedvenc írója, október 30-án meghalt. Egerben temették el.

Egykori lakóháza ma emlékmúzeum, amelyet 2014-ben újítottak fel.

Az egri vár délkeleti fülesbástyáján 1991-ben avatták fel Gárdonyi új síremlékét, amelynek felirata változatlan: „Csak a teste".

Néhány érdekesség Gárdonyi Gézáról:

- Kevesen tudják, hogy Gárdonyi Géza dalokat is írt, az ő szerzeménye: Fel nagy örömre, ma született... kezdetű karácsonyi ének. Játszott zongorán és orgonán, a cimbalmot és a hegedűt is szépen szólaltatta meg. Hangszerei közül néhány ma is látható az egri lakóházában berendezett múzeumban.

- Bor című színművét teljes egészében vonaton utazva írta.

- Felszállt egy vonatra, és addig utazgatott, amíg elkészült (két hét) a darab. De a biológiát is szerette, egy addig ismeretlen, az egri pincékben honos hatszemű pókfajt (bikapókfaj) azonosított.

- Gárdonyi titkosírását hosszú évtizedekig senki sem tudta megfejteni, az írásjelekkel teleírt füzetborítón ez állt: „Tibetan Grammar". Egyetlen szakértőnek (kódfejtő) sem sikerült a megfejtés. Végül az egri múzeum felhívására sikerült egy egyetemistának (Gilicze Gábor) és egy honvéd alezredesnek (Gyürk Ottó) 1969-ben a különleges szöveg megfejtése, amire Gárdonyi számított, mert a megfejtésre ezt írta: „Gratulálok, ha megfejtened sikerült. A magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetjébe találtál kaput. Ha addig eljutsz, ameddig én, megtalálod azt az aranyalmafát is, amelynek neve: analógia."

100 éve hunyt el az egri remete, Gárdonyi Géza

2022.10.30. - 14:00 | Sági Kata - Fotók: internet

Ady magyar Dickensnek nevezte, de legtalálóbban Juhász Gyula szólt róla: "ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki". 1922. október 30-án, 100 éve halt meg Egerben a magyar ifjúsági irodalom két, talán legtöbbet olvasott művének, Az egri csillagok és A láthatatlan ember című alkotásoknak a szerzője, Gárdonyi Géza.