Hét év. Nem Tibetben, mint Brad Pitt-nek, de majdnem. Akiket - és ezzel sokan vagyunk így -, megfertőzött az első album verbális vírusparkja, bizony sokáig figyeltük a srácok felől érkező híreket, de csak nem érkeztek bíztatónak ígérkező infók. Eltelt háromnegyed évtized, és amikor már nem is gondoltunk arra, hogy lejátszónkba új kinyilatkoztatások kerülhetnek tőlük, pár napon belül több helyről is kezdtek egyre hangosodó besusogások befutni. Hét év. Azt mondják ez a kritikus időtartam egy házasságban is, hisz ha ezt túléli a páros, akkor már valószínűleg mindent túl fog. Azt is mondják, hogy az ember életének van egy hétéves ciklikussága, egy olyan örök körfogás, melyben váltakoznak a pozitív és negatív előjelű élethelyzetek, folyamatok. Az már csak a hab a számmisztikai tortán, hogy Saidék adtak zenét az Egy hét című szintén kultikussá vált filmnovella alá is. A szinte példanélküli első lemez utáni szünetből pedig olyannyira erősen jöttek ki, hogy mind jómagunk, mind pedig az értő, de még az értetlenebb halandók is megemelik kalapjukat és földig hajolnak, bármely zenei kútfőből is iszogassanak. Ami pedig összeköt mindannyiunkat, az a magyar nyelv, illetve az abban rejlő lehetőségek mérhetetlen tárháza, amelyet a srácok rendesen átrendeztek ismét. Zseniális metaforák, hasonlatok, szóképek, allegóriák és rímfacsarintások tobzódása minden darabban, megalkuvás-mentesen és hitelesen. A nép hangja ők, az a hang, amire figyelni kell, nem önjelölt, hanem ösztönös. Jelzésértékű az is, hogy épp húsvét vasárnap juthattak hozzá először a népek az albumhoz, a Toldi moziban tartott lemezbemutató buli alkalmából - ami ráadásul idén április negyedikére esett. A fővárosi kulthely körül amúgy is komoly a zsongás, több irányadó szerveződés is ott székel. Azon az estén nagyon sok lemez talált gazdára állítólag. Természetesen másnap már több torrenten is szerepelt a Kottazűr, de az emberek többsége ebben az esetben a hardveres, gyönyörű borítójú, jó minőségű audio ereklyéhez ragaszkodik. Érthető módon.

Részünkről az első találkozás az albummal a tavaly év elején kijött Zenebuddhizmus klippel kezdődött, de akkor még nem tudtuk, hogy mi lesz, vagy lesz-e egyáltalán folytatás. Majd egy évre rá, egyik nap összefutottunk egyik szombathelyi break-világbajnokunkkal, aki megsúgta, hogy pár napon belül küldd majd egy linket, amiben az AKPH és pár élvonalbeli magyar táncos dolgozott össze, és készüljünk fel a legjobbakra. Két hét elteltével aztán meg is kaptuk a magunk kis linkjét, kattintottunk egyet, és ez a klikk aztán elindított sok mindent. A leesett állunk utáni kutatás azóta is tart, hisz naponta többször néztük meg a Hisz-sztori című, a Kis kece lányom című népdalból a Realistic Crew tagjai által írt alapra épülő megzenésített költemény klipjét, de erről majd többet, ha ott tartunk. Itt jegyeznénk meg azt is, hogy igaz ugyan az, hogy az album már a hivatalos megjelenés után két nappal a kezünkben pihent, eddig nem engedtünk az írási kényszernek. Először adtunk ennek egy hetet, azaz hét napot, és most amikor végre rászántuk magunk, épp hét hét telt el a kijövetel óta, és most sem vagyunk biztosak benne, hogy meg tudjuk fogalmazni mindazt, amit ez a dupla diktál. Hét hónapot azonban nem várhatunk, tehát a mostani már eléggé letisztult ingereinket fűzzük csokorba, remélhetőleg méltóan ahhoz, ahogy ők fűzték a dolgaikat össze. A dupla első lemeze az oldszkul fanoknak fog beütni elsősorban, míg a második a slam-poetry híveinek fog élményfürdőt jelenteni, illetve sokaknak, már üt és jelent is.

Ollózás

A kinyitott papírtokos borítón egy hosszú hajzat fut megkottázva, a végén fésűvel összefogva. Az egyes hiphop korongon egy olló szerepel talán arra is utalva, hogy na, most aztán körbenyírjuk a torzonborz hazai szcénát, egy jól fazonravágott fejet lehet innentől etalonnak venni. Mint várható is volt, a széthúzó hazai mezőnyből jópáran azonnal hasonlítgatni kezdtek, illetve a blogokon és kommentekben méltatni az alkotást. Biztosak voltunk abban, hogy nagyon sokan nem fogják érteni a szövegeket, megérteni az indíttatást, és ezzel az egész produktumot sem. Saidék már rég túlnőttek az egyszerű telepi, ki a legnagyobb hangú kakas a szemétdombon mentalításon, mint ahogy jó páran még a hazai előadók közül. Ha van hely Magyarországon, ahol bármivel találkozhatsz, ami megtörténhet, az a pesti belváros, nappal és éjjel is kaphatsz oltári pofonokat, és a nirvánába is repíthet akár rá pár percre. Sokan tudják, miről beszélünk, vagyis beszélnek a phiúk, csak érteni nem érti a zöm, mint ahogy semmit sem értenek a körülöttük zajló világból. Részünkről a kettes korong az, amit kétszer annyiszor hallgattunk, mint az ollóst, de ez nem jelenti azt, hogy az első bármivel is kevesebbet érne, ha csak ez jött volna ki, már akkor is elégedettek lennénk. De persze így még jobban azok vagyunk.

Az olló jól megfent, és vág, mint a legjobb damaszkuszi penge. Mindjárt az Intro üzenet értékű, hisz a Hangerő szám témáját felhasználva, több magyar értékmutató előadó tette hozzá kis szösszenetét a rádiótekergetős felvezetőhöz. A Subscribe kezdi tehát a 2010-es Akkezdet Phiai albumot és erre azért sosem gondoltunk volna, majd stílusok és előadók jönnek a sávváltásokra, Hegyi Dávid-Realistic Crew, az Authorised Future, az Anima Sound System, a Zuboly, Jok 13, és az Irie Maffia tette hozzá a magáét akkezdethez. Lehengerlő nyitány. Aztán a Hangerő, egy hangerdő, amelyben az elején megszólaló szpíker el is téved, de érkeznek a lépcsőn a megmondók, és már vágják is az ösvényt. Beköszönés a javából, megszólítás mindenkinek, ítéletmondás és hergelés egyben:

"EU csatlakozás a történelem sóhaja,
elfújt kócos Magyarország, Európa póthaja.
Mondd ki az a perverz, aki ma hosszútávra tervez,
a víztől impotens lesz a gyrostól meg terhes."

Nem könnyű még részletet sem kiemelnünk, hisz minden sor egy-egy verbális ínyencfalat, és ezek összekapcsolva adják ki a terülj asztalkám harminc fogásának fenségességét, egyesével. Aztán jön a Szófacsar, ami konkrétan egy aktuális rövidítés és szlengszótár:

"Ha azt mondják, hogy a dumád az avétos,
akkor átlátszol, és szólnak, hogy azért fos,
és ez azért van, mert nem dzsanázod,
adok egy tanácsot, hesszeld a tanárod."

A Miért most, az első favorit az ollóval hangmintákból összevágottról, szinte végig beollózandó lenne, de most ezt a párt sort ajánljuk mindenkinek, de legfőképp Stohl Bucinak:

"Nem vagy te csak tévésztár, csak életszakon estis,
négykézláb a restiből hazáig az presztízs?
A Fradi az új pestis, dobálod a féltéglát,
nem akarsz te sehova, csak élményszámba menni."

Nekemtene. Igazi hiphop attitűd, a címben minden benn van, a sorokban még több, közöttük pedig:

"Könnyű ez a pacal, mint egy bébidoll,
ha tornát tart a fitnessz népidol, lehet,
hogy Háry János teljesen vegetáriánus,
míg mi itt áriázunk, bróker vért iszol."

NTN a hatodik Mc Zeek közreműködésével, ismét Nekem Te NE! Az önjelölt megmondóknak:

"Hát te ki vagy? Én nem ismerlek! NEKEMTENE!"

A Völgyeim és utaim társadalmi célú hirdetés, sokaknak megerősítés, a zömnek ismételt szemfelnyitási kísérlet. Kicsit magas lóról érzettel megoldva, de ez is teljesen jogos, mindenkivel úgy kell beszélni, ahogyan ért.

"Eddig minden rendben, hisz vakok között szem a for,
most minden köpönyeg és szemforgató bepapol"

Nyolcadik nyesés a sokatmondó című Karszalag, ismét vendéggel, a Nem Közölt Sáv/NKS részéről, Nos Chez üt szájjal. A címzettek nyilvánvalóan felismerhetőek, nem csak külsőségeik miatt, a magvas cucc egy natúr seggrázós refrén mögé van elrakva, zseniálisan furmányos.

"Akkezdet nyakig fejléc, talpig lábjegyzet,
nem érted a felét, de a partyn rá flesselsz.
mert nekem nem kell hozzá karszalag,
hogy reggelig a tánctéren tartsalak.
A Sáv nyakig fejléc, ..."

Arany közértpult: " Ez az ország egy porzsák, mi vagyunk a morzsák" No komment.

06-1-996-2010. Az elmúlt tizennégy év zanzásítva akezdettől mostanáig, tiszteletadással spékelve. Időutazás a különbségek tengerén.

"Azt mondtam, hogy az USÁ-ban az elnök az fekete,
mondtam is magamnak, hogy hülyeséggel ne gyere."

Tizenegyedik a Presztízs, egy negyvenmásodperces borult-sikálós-zongorás agymenés.

30-Semmi! Egy lassú hiphop "ki, ha én nem" attitűd, amiből hál isten csak kevés található az albumon.

" Nem az űrből jöttem, de K-pax vagyok mindenre,
a rapem miatt elmarad az éves magyar filmszemle,
én vagyok a bulvársajtó legjobb paparazzija,
ha perverz papok vannak, miért nincs páparazzia?"

A tizenhármas (Rámnémetnemlel) igazi szerencsétlenség, mégpedig egy eltévelyedett "pályatárs" kapja meg a magáét, és nem is kicsit. FankaDeli politikai és művészi munkássága meg lett méltatva, igaz a név nincs kiejtve, de akik ismerik a hátteret, azok egyből tudják, mitől döglik a szó. Közreműködik Zenk / Mephisto /.

"amit te csinálsz, az szinte minden szinten kisebb lett,
pár szavam is beüt, neked tíz versed is kit lep meg?
a kliped az internet, az enyém isteneket ihlet meg,
bocsáss meg nekik, nem tudják, hogy mit tesznek"

Utolsó előtti a címadó Kottazűr, a bizniszzenészeknek szeretettel, a francia Riviérán a gázsijukat költő báránykáknak és farkasoknak is.

"Egyedül, ha nincs más Karády jó, ha nem Akkezdetet játssza épp a táskarádió
kezembe nem nyomott még bankót az úr, de szól a kottazűr és engem megvár Cote d'Azur"

Az utolsó az ollóson a Skitek bosszúja. Eszperente minden magánhangzóra, frenetikus.

"Szakadatlan dagad a banda szava,
ha maradsz, hat csajjal alhatsz,
ha csalsz, dzsalhatsz a karszalaggal haza"

A legutolsó tétel ezen az adathordozón már a fésűs másodikhoz tartozó, annak kezdőszámának, a Zenebuddhizmusnak a klipje. Épp ezért erről most nem nyilatkozunk, hanem szépen tartunk egy kis hatásszünetet azoknak, akik lassan olvasnak, illetve nem szeretik a túl sok infót egyben. A napokban jelentkezünk a folytatással, addig is az Akkezdet legyen veletek!