A svéd csapat 1977-ben a csúcsok csúcsán járt, amikor a világ másik felére utaztak két hétre: Ausztráliában négy koncertet tartottak, méghozzá Sydneyben (az ikonikus Operaházban), Perth-ben, Melbourne-ben és Adelaide-ben. Lasse Hallström rendező több klipjüket is dirigálta, ezúttal azonban nem csak az ausztrál turné dokumentálását kapta, hanem egy játékfilmes kerettörténet megalkotását is.

Így jött létre ez az egyszerű koncertdokunál több, különleges végeredmény. Az alkotás természetesen tartalmazza a két hét alatt előadott legnagyobb slágerek legjobb verzióit, mint a „Dancing Queen", az „SOS", a „Name of the Game", a „Waterloo", és a „Money, Money, Money", de nem maradhatott ki az örökzöld „Mamma Mia" sem, illetve a direkt az alkalomra készült „Get on the Carousel". Hallström természetesen az átlagos dokumentumfilmek kötelező elemeit is beépítette a történetbe, legyen az pár részlet az eseményeket felvezető sajtótájékoztatóról, vagy közvetlen a színpadra lépés előtti kulisszákból. Ám van egy kerettörténet is, amely szintén keveri a műfajokat már önmagában.

Robert Hughes alakítja Ashley Wallace-t, egy éjszakai countryszámokat játszó rádióműsor házigazdáját, aki főképp az akkor fuvarozó kamionosoknak szolgáltatja a hallgatnivalót. Ugyan a popzene tőle nagyon távol áll és a stúdión kívüli interjúzás se tartozik munkájhoz, főnöke mégis az Abbával való találkozást várja el tőle, mert tudja, átlagfeletti beszélgetés sülhet ki belőle, ami bemutatná a tagokat, mint embereket és nem, mint szupersztárokat - ezzel behozva a dokfilmek hasonszőrű részeit.

Ashley próbálkozásai azonban rendre meghiúsulnak, hol a késései, hol az együttes testőre által, így jobb híján a rajongókat is megszólítja. Mármint szerepben maradva az igaziakat, a film korához képest szinte úttörőként használva az áldokumentum műfajt. Ne felejtsük, a zsáner talán legemblematikusabb képviselője, a Borat 29 évvel ezután(!) került mozikba.

A film felújított változatán kívül a rajongók pár kiegészítő extrát is láthatnak a feliratos vetítés során, amely a ritka 1977-es werkfelvételeken kívül betekintést ad a stockholmi Abba múzeumba és a jelenleg futó Voyage koncertsorozat rejtelmeibe. Nagyot nosztalgiázni szeptember 17-én és 19-én országosan a kiválasztott mozikban lehet majd, jegyek már kaphatók!

SZINOPSZIS

Az Abba 1977-ben a csúcsok csúcsán járt, amikor két hétre Ausztráliába utazott turnézni. Ez a különleges műfajmix természetesen tartalmazza a 4 koncerten előadott legnagyobb slágereket és az átlagos dokufilmek kötelező elemeit, legyen az pár részlet a sajtótájékoztatóról, vagy közvetlen a színpadra lépés előtti kulisszákból.

Ám van egy játékfilmes kerettörténet is: Ashley Wallace (Robert Hughes) egy éjszakai rádiós, akitől a popzene távol áll és a stúdión kívüli interjúzás se műfaja, főnöke mégis az Abbával való találkozást várja el, mert tudja, átlag feletti beszélgetés sülhet ki belőle, ami bemutatná a tagokat, mint embereket és nem, mint szupersztárokat - újabb dokufilmes kelléket beemelve. Próbálkozásai rendre elbuknak, hol késései, hol az együttes testőre által, így jobb híján a rajongókat is megszólítja. Mármint szerepben maradva az igaziakat, a mozi korához képest szinte úttörőként használva az áldokumentum műfajt.

Lasse Hallstörm rendezése lényegében 4 stílust gyúr össze, végig koherensen tartva ezt a néha slapstick vígjátékba hajló keretet. A film felújított változatán kívül lesz pár kiegészítő extra is a feliratos vetítésen, amelyek a ritka '77-es werkeken kívül betekintést adnak az Abba múzeumba és az épp futó Voyage koncertsorozatba.