Még kiadja az utolsó taktikai utasítást a hűtőnek, majd elfoglalja helyét a kezdőfotelben. A himnuszok alatt egy pisszenést sem hallat, utána azonban varázsütésre - mintegy kezdő sípszóra - felmorajlik kezében a doboz.

Az első passz rögtön ellenfélhez kerül - a szakáll sörtéiről a csupasz térdre -, de ez nem kényszeríti térdre, s egy tértölelő keresztöntéssel indítja útjára az újabb támadást. Az attak gördülékenyen folyik a kiváló talajú pályán, szinte simogatja a labdakorty a garatot. Az akaratlagos reflexsorozat eredményeként a csapatot perisztaltikusan mozgató nyelőcső remek ütemű kiugratással hozza játékba a gyomrot, ami automatikus mozgásával orbitális zavart okoz az ellenfél védői közt, célba juttatva ezáltal a mesteri passzt.

A játék képe és folyamata sokat nem változik a mérkőzés ideje alatt - a taktikai fegyelem magasiskolája érvényesül némi emocionális túlkapással - megszólaló telefon, hiba a közvetítővonalban, szomszéd füvet nyír stb. - vegyítve.

Az utolsó percekben a hűtő - a kissé egysíkú taktikai repertoár részeként - még becseréli a Soproni Démont, színt hozva a rakkolós játékstílusba, de ez az eredményen már nem változtat.
90 perc folyékony örömmámorában úszik a test, s ez így fog menni egy hónapon keresztül!