Herczegh Anita asszony üdvözlő beszédének egyik számára kedves, a béna meggyógyításáról szóló evangéliumi történet volt a kiindulópontja, melyben érdekes párhuzamot húzott a múltbéli és mai önkéntesek között. A történetben a beteg nem egyedül került Jézus elé, hanem négyen vitték. Olyan határozottan célba akarták juttatni, hogy kibontották a tetőt, amihez valóban nagy elszántság kellett. Jézus ezt a nagy hitet látva fordult aztán a bénához. "Íme, négy, lehetetlent nem ismerő segítő önkéntes. Négy ember, akinek gyógyító hite van és akkora teherbírása, hogy nem csak a saját életét, másokét, másokat is hordozni képes. Csupa találékony szeretet, jótékonyság és irgalom: csupa karitász.", mondta. Anita asszony örömmel köszönte meg a díjazottak másokat felemelő szolgálatát és életerejét.

Fotó: Lambert Attila

Écsy Gábor atya fontos embereknek nevezte a harmincnyolc karitász önkéntest, mert tevékenységük folyamatos, nem csupán alkalmanként fordítják idejüket, tudásukat és figyelmüket másokra, hanem egész évben. „Szolgálatuk révén érnek célba az élelmiszerek, gyógyszerek, ruhák, bútorok és egyéb tárgyi adományok, ami a nehéz szociális körülmények között élőknek kerültek felajánlásra.  Betegeket, magányos időseket látogatnak és fizikai, valamint lelki támogatást is nyújtanak. „

A kitüntetésben részesülők elismerő oklevelet kaptak Spányi Antal püspök úrtól, aki tizenhat paptársával különleges ünnepi misét koncelebrált a díjkiosztót megelőzően, Karitász-kitűzőt vehettek át Écsy Gábortól, és a reflektorfénybe állított díjazottakat bemutató füzetet az egyházmegyei igazgatóktól. Az önkéntesek nevében Török József, az Egri Főegyházmegyéhez tartozó a tiszafüredi Salkaházi Sára Karitász Csoport vezetője mondott köszönetet.

A Katolikus Karitász önkéntes hálózatában az ország 16 egyházmegyei központjában, 17 szociális intézményében, több mint 880 települési csoportjában, valamint az országos segélyakciók alkalmával évente közel 10.000 önkéntes vállal karitatív munkát, a cselekvő szeretet jegyében.

Fotó: Lambert Attila

A Szombathelyi Egyházmegye díjazottjai:

A díjról

A Katolikus Karitász vezetősége 2012-ben alapította meg a Caritas Hungarica Díjat. A díj célja biztosítani a karitász önkénteseket arról, hogy az Egyház értékeli a rászorulóknak nyújtott karitatív munkájukat. Ennek jeléül külön kitüntetéssel jutalmazza azokat az önkénteseket, akik ezen a téren Krisztus szeretetéről példaértékűen tettek tanúságot a szolgálatukban.

A díj célja továbbá buzdítani a közösségeket a karitatív tevékenységre Árpád-házi Szent Erzsébet példája nyomán; és példaképül állítani mások elé azokat a köztünk élő híveket, akik Krisztus szeretetével önzetlenül segítenek a rászorulókon Jézus tanítása szellemében:

„... mert éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és felkerestetek..." (Mt.31, 35-36).

A díjra minden évben egyházmegyénként legfeljebb három plébániai önkéntes karitászmunkatársat javasolhat a helyi karitászigazgató. Az elismerést azok a plébániai önkéntes karitászmunkatársak kapják, akik a legtöbbet tettek karitatív tevékenységben a rászorultakért: mint például az idősek, betegek, családok, gyerekek, a társadalom peremére sodródottak támogatása.