November 25-én, ezen a hidegre fordult szombat estén, beültünk a sárvári vár nagytermébe, hogy megmelengessük téltől rosszkedvűre fakult lelkünket Bornai Tibor és Karinthy Vera előadásának melegénél. Öt Karinthy címet adták az estének, melyből aztán könnyű kitalálni a témáját is, és amellyel már sok helyen örvendeztették meg hallgatóságukat határon innen és túl is. A környékbelieknek nem lehet okuk panaszra, mert a vár programszervezői bőséges és változatos kínálatról gondoskodnak évek óta, és, mint megtudtam, rengeteg ötlet megvalósulásának „csak" a csúf anyagiak vetnek gátat. Míg a kezdésre vártunk, többen szóvá tették, hogy a pandémia előtt megrendezett Irodalmi csörte is mennyire hiányzik, a több napos író-költő-olvasó találkozók pedig magas színvonalú és kivételes lehetőséget kínáltak minden résztvevőnek.

Az a tapasztalatom, hogy a zenés irodalmi műsorok mindig sok embert vonzanak. Nem volt ez másként szombat este sem. Bornai Tibor ( a KFT zenekarból ismert ), mint a nevezett „ötös" rajongója és interpretálója, míg Karinthy Vera, mint leszármazott és előadóművész volt jelen. Kettejük előadása nem volt más, mint családi, baráti történetekre felfűzött verselés, éneklés, illetve részletek felolvasása a Karinthyk életműveiből.

Első és talán legismertebb, de mindenképpen dinasztiaalapítónak számító Frigyes, Vera dédapja. Számtalan műve közül az ifjúság körében talán legismertebb Tanár úr kérem, vagy a talán idősebb korosztálynak szóló Utazás  a koponyám körül  a legismertebbek (valamint az Így írtok Ti - a Szerk.), fordításaiból pedig az imádnivaló Mici mackó kalandjairól szóló könyv, melyet, nem kis túlzással nem csak magyarra, de karinthysra is formált. Fiai, Cini ( Ferenc) és Gábor.

Cini, akinek jól megtermett, vízilabdában megedzett alakjáról senki sem mondta volna meg, hogy gyerekkorában bizony vékonyka volt, és ezt a becenevet is ennek köszönhette. Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas író, dramaturg, számtalan könyv szerzője: Szellemidézés, Kentaur, Kőművesek, vagy Gellérthegy álmok színmű, elbeszélések végtelen sora. Bornai Tibor ez utóbbiak közül A zongora cíművel indította műsorukat. 1992-ben hunyt el, így őt már ismerhette Vera is, így néhány kedves emléket is elmesélt róla. Többek közt, hogy tréfás dalokra tanította már szinte kisbabaként, és ő, aki már nyolc hónaposan beszélt, boldogan énekelte ezeket. Csodaszép hangját mi is élvezhettük az este folyamán.

Gábor, Cini féltestvére, Frigyes első házasságából született, szintén irodalmár, jelesül költő lett. Korai halála két kötetre adott neki lehetőséget. A Bánat címűből Vera szavalt részletet. Frigyes világszép, ámde cseppet sem szokványos természettel megáldott feleségének, Bőhm Arankának tulajdonítják a mondást, miszerint: az én gyerekem meg a maga gyereke veri a mi gyerekünket. Ez a vert lurkó volt Cini, akit Gábor és Bőhm Aranka első házasságából származó fia, Kertész Tamás püfölt nagy szeretetben. Persze, Cini minden gond nélkül kiheverte a testvéri adjusztálást, irodalom szeretetét pedig tovább adta fiának, Mártonnak, Vera édesapjának. Ő már az írás mellett színházzal is foglalkozott, alapított is egyet, ahova, a legenda szerint a nap bármely percében képes volt beállítani a legváratlanabbul, nem kis zavart keltve. Ez volt az élete. Egy ilyen eset kapcsán történt vele az a nem várt eset, hogy börtönbe került, mert a kocsiját megállító rendőr egy pisztolyt talált a csomagtartóban, és nem lévén jogtudó ember, hát szépen hűvösre tette az általa egyébként ismert igazgató urat. Marcink eleinte jól szórakozott a dolgon, már javában tervezte, milyen jó alap lesz ez az élmény egy megírandó műhöz, ám ahogy az idő telt, ő pedig megéhezett, hát nagy hangon mindjárt kérte az étlapot. Hogy milyen választ kapott, sejthetjük, de azt nem tudom, megírta-e valaha az esetet?

Vera nem is lenne igazi Karinthy, ha nem verselne maga is. A haiku japán versformát kedveli, ami igen kötött forma, 5-7-5 szótagszámú három sorból áll, bár ő továbbfejlesztette azzal, hogy néha egymáshoz fűzi ezeket, és néha még rímet sem átall tenni beléjük. Eddig két kötete jelent meg, a Mint egy kirakósból hallhattunk részletet. A Karinthy-vonal folytatódik, ugyanis mint megtudtam, Vera fiatal édesanya, kislánya, Liza Janka már javában tanulgatja a nagypapától hallott dalokat.

A finom, visszafogott stílusú este leginkább egy kanapén üldögélős, beszélgetős együttlétre emlékeztetett, olyan volt, mint vendégségbe menni valakikhez, akiket eddig csak távolról figyeltünk, de most átinvitáltak magukhoz. Nevettünk és néha elszomorodtunk, ahogy a versek, sztorik hozták, és azzal a reménnyel köszöntünk el, hogy talán lesz még módunk összejönni máskor is!