A Hobo az utcán annyiban más, hogy Kiss Zoltán gitáros kíséretében adja elő a számára fontos dalokat, kerettörténet nélkül, rövid, személyes összekötő szövegekkel összefűzve. Főként saját szerzeményeket, egészen a Hobo Blues Band kezdeti éveiből az újonnan születettekig, de nem maradhatott el a Kex Zöld, sárga nótája sem, ami szinte mindig szerepel műsorainak repertoárján.

Hoboról tudható, hogy igyekszik távol maradni a közéletet átszövő politikai csatározásokról, de ahogy mindenki életébe, mindennapjaiba beszivárog, úgy az övébe is. Ha a történésekkel kapcsolatos véleményére lennénk kíváncsiak, elég, ha a szövegeire figyelünk. Már az 1986-ban írt 45-ös bluesában megfogalmazott mondat, az „Annyi minden lehetett volna, amiért érdemes élni, várni, hinni!" sem veszített aktualitásából, hiszen az eltelt évtizedek alatt jó néhányszor szembesülhettünk azzal, hogy nem azt kaptuk, amit reméltünk.

Az azóta írt dalai hű lenyomatai az idők változásainak, főként a Vadászat albumon szereplő nóták, amik közül most is előadott párat. Persze, azért a komoly témák közé becsempészett néhány vidámabbat is, mint például apró történetet a szomszéd macskájáról, Cirpikéről, akiről a Csippcsiripp nóta szól. Úgy tett, mint a jó bohóc, aki tudja, hogyan változtassa a könnyeket nevetéssé. Ahogy elnéztem, a közönség főként az idősebb generáció tagjaiból állt, bár akadt egy üdítő kivétel is. Az első sorban egy 12 éves kislány is ült, akinek láttán Hobo nevetve meg is jegyezte, hogy ha ezt sejtette volna, kihagy néhány számot, mert a végén még vád érheti. Az a korosztály jött el, akik együtt öregedtek meg az előadóval, azonos ország, azonos viszonyaiban - így lettek a hajdani rajongókból tisztelői.

A siker most sem maradt el, és úgy láttam, Hobo legalább annyira élvezte az együttlétet, mint mi, nézők. Sokszor említette már, hogy számára az a fontos,hogy adni tudjon, hogy megoszthassa művészetét. Ezt aztán olyan elánnal teszi, hogy még önmagához képest is aktív, 78 éve ellenére szinte minden napra esik egy fellépése - hol színházban, hol legújabb, Hobo Rádió című lemezének bemutató koncertjén, hol a maihoz hasonló klubszerű előadáson vesz részt. Közben ír, tele van tervekkel, és fáradhatatlanul járja az országot műsoraival.

Ha eltűnődnénk, mi lehet energiáinak titka, mi az, ami őt fiatalon tartja és élteti, egy dologra bizton gondolhatunk: elvetni a magot, és aztán látni, hogy szárba szökken, mert jó talajba hullt, és bízni abban, hogy a termés sem marad el, a legnagyobb reménye, elismerése és jutalma minden alkotó embernek. Mit is kívánhatnánk mást, mint sok erőt és egészséget a művésznek, hogy minden tervét valóra válthassa, mindannyiunk örömére.