A Gyere velem Amszterdamba! című regény, ahogy a címe is utal rá, Amszterdamban játszódik a piros lámpás negyedben, a másik helyszín pedig Magyarország. Rita az érettségi után Amszterdamban pincérnőként vállal nyári munkát, ám a nagy kaland nem úgy alakul, mint ahogy eltervezte. A másik szálban Fülöp, a zenész életét követhetjük nyomon. Fülöp a sikerei ellenére alkotói válságba kerül, úgy érzi, elhagyta a tehetsége, pályát kell módosítania. Problémái legyőzéséhez sajátos megküzdési módot választ, ami nemcsak az ő és a környezete életére van kihatással, hanem sok más emberére is.

A regényről:

Mi sem lehet vonzóbb egy fiatal lány számára, mint egy nyári munkalehetőség Amszterdamban. Rita és barátnője, Juli kapva kapnak az alkalmon, amikor Milán leszólítja őket a balatonfüredi strandon. Bár nem ismerik a férfit, gyorsan félreteszik a kezdeti ellenérzéseiket, és igent mondanak. Később Juli meggondolja magát, és Rita egyedül vág neki a nagy kalandnak, hiszen amellett, hogy kereshet egy kis pénzt, arra is lesz ideje, hogy eldöntse, mihez kezdjen magával. De vajon valóban bejönnek-e a számításai? A várt pincérnői és szobalányi munka helyett valahol egészen máshol találja magát, és kezdetét veszi a rémálom, melyből nincs ébredés.

A regényben újra találkozhatunk Kovács Gáspár felügyelővel, aki végre rátalál élete igazi párjára. Vagy mégsem? A fordulatokban gazdag regényből azt is megtudhatjuk, mi motivál valakit arra, hogy munkáját és családját otthagyva a bűnözés útjára lépjen.

Részlet a kötetből:

„Kovács Gáspár kényelmesen elnyúlt sárga törölközőjén, fekete napszemüvege mögül figyelte a körülötte zajló életet. Mellette egy öttagú család szendvicseket majszolt, közben jókorát kortyoltak a közös kólásüvegből. A vízparton kamasz fiúk rúgták a bőrt, a strand végében lévő homokos pályán húsz év körüli fiúk és lányok röplabdáztak. Jókedv áradt mindenfelől, vidám nevetés, hangos csivitelés töltötte be a strandot.

Kovács Gáspár elégedetten dőlt hátra. Annyi hányattatás után talán most révbe ér az élete. Nem szakmailag, hiszen ott már régóta sikert sikerre halmoz. Olyan bűntényeket derít fel, melyekre mások nem lennének képesek, többször kitüntették már, nemzetközi bűnesetekhez hívják szakértőnek.

Nem, a munkájával nincs semmi baj, a nőknél vallott eddig sorozatosan kudarcot, élete egyetlen és igaz szerelme, Szalay Dorottya hadnagy egy Kovács Gáspár szerint nyiszlett informatikushoz ment férjhez. Már a nevét is botrányosnak találta, Gedeon. Mindig a Gőgös Gúnár Gedeon jutott róla az eszébe, pedig az informatikus Gedeon egyáltalán nem volt gőgös, ezt még Kovács Gáspárnak is be kellett volna látnia, hiszen ismerte jól, régebben Gedeon is a rendőrségen dolgozott.

Dorottyának azóta született egy kislánya, olyan kétéves lehetett, Kovács Gáspár nem volt biztos benne, úgy rohan az idő.

Elmosolyodott, ahogy megrohanták az emlékek. Elment Dorottya esküvőjére, jóllehet a nő nyomatékosan megkérte, hogy maradjon távol. Kovács Gáspár akkoriban alkoholproblémával küzdött, nehezen tudta kontrollálni az érzelmeit, kisebb botrányt is rendezett, amit se a násznép, sem a kollégái nem vettek jó néven.

Mindez már a régmúlté, Kovács felügyelő azóta rendbe jött, teljes intenzitással belevetette magát a munkájába, számos bűncselekményt felderített, csak a magánéletével nem jutott dűlőre, egészen addig, amíg meg nem ismerkedett Nórával.

És most itt voltak a Balatonon, átadva magukat az édes semmittevésnek, a közös jövőt tervezgetve. Nóra a vízben lubickolt, Gáspár nem tartott vele, még mindig nem sikerült legyőznie a természetes vizekben való fürdés iránti averzióját.

Egy kicsit messzebb lévő apartmanban laktak, közel a vízparthoz, a szobájuk ablakából láthatták az előttük elterülő kékséget. Kovács Gáspár elhatározta, hogy a nyaralás alatt megkéri Nóra kezét. Idáig mindig halogatta, majd a vacsoránál, majd a strandon, majd az esti séta közben, aztán mégse került rá sor. Az egy hét szinte pillanatok alatt elsuhant, az utolsó napjukat töltötték az üdülőhelyen, és Kovács Gáspár még mindig nem nyilatkozott.

Egyik este már majdnem kimondta. A sétányon ballagtak, ezüstös sárgán világított a telihold, öreg platánok ágai tornyosultak föléjük, a vízen kései csónakázók és vízibiciklizők haladtak tova. A szabadstrandon még mindig lehetett látni egy-két boldog lubickolót.

Nóra vágyakozón a fagylaltárus felé tekintgetett.

- Vegyünk fagyit?

A nő bólintott.

Csavaros fagyit csak csoki-vanília és karamell-eper párosításban lehetett kapni, mindketten csoki-vaníliát választottak.

Kovács Gáspár elhűlt az első napon, amikor meglátta a Balaton-parti árakat, milyen drága a lángos, a fagylalt, a hot-dog, meg összességében véve minden. Tudta, hogy manapság nem olcsó mulatság egy nyaralás, pláne a Balatonon, mégis kisebb sokként érte a drágaság. Aztán beletörődött, mondván, egyszer élünk, meg egy ilyen nyaralás közelebb hozza őket egymáshoz Nórával, márpedig egy sikeres párkapcsolatért semmi sem drága.

Leültek egy padra, némán majszolták a fagylaltjukat. Kovács Gáspár nem figyelt eléggé oda, egy jókora adag, ráadásul a csokoládéból az ingén landolt. Aznap estére (is) tervezte a lánykérést, a legszebb fehér ingét vette föl, melyen most ez a csúnya barna folt árválkodott.

- Fenébe!

- Semmi baj - nyugtatta Nóra. - A csokifolt kijön.

A nő elővett egy papír zsebkendőt kis fehér kézitáskájából, benyálazta, és heves mozdulattal törölgette az inget, amivel sikerült elérnie, hogy a folt ugyan halványabb lett valamivel, viszont jobban szétterjedt.

Kovács Gáspár vett egy mély lélegzetet, elérkezettnek látta az időt.

- Nóra, mondani szeretnék neked valami nagyon fontosat.

A nő abbahagyta a dörzsölést, várakozón a férfira nézett.

- Igen?

- Azt szeretném mondani, pontosabban kérdezni...

Ekkor jött rá Kovács Gáspár, hogy a gyűrűt a szálláson felejtette, márpedig milyen lánykérés az, amelyiken nincs gyűrű. Lánykérés szempontjából roppant konzervatívnak tartotta magát, igenis kell a holdfény, a vágyakozó sóhaj, a gyűrű, a romantika összes kelléke. Ha módjában áll, minden bizonnyal egy fehér lovat is beszerzett volna. Ezen el is gondolkodott pár percre, miért éppen fehér lovon jön az a bizonyos herceg? Miért nem feketén, barnán vagy almásderesen?

- Azt szeretném tőled megkérdezni, hogy jól érzed-e magad velem?

Nóra szemében csalódottság tükröződött.

- Hát persze, hogy jól. Vagy te nem úgy látod?

Kovács Gáspár zavarba jött, érezte, hogy a nő sem erre a kérdésre számított.

- De igen. És még azt is meg akarom kérdezni, hogy... hogy eljössz-e máskor is velem.

- Naná, hogy eljövök. Mi van veled, Gazsi? Olyan furcsán viselkedsz ma este. Megártott a fagyi? Egyébként meg edd tovább, mert egyre jobban folyik az alja. Na nézd már, megint olyan lett az inged! Ezt már nem lehet így letisztítani, ki kell mosni.

A felügyelő maga sem értette, miért teszi fel ilyen nehezen a kérdést, amikor semmi problémát nem okoz, ha nyomozás közben kell valakit kifaggatnia.

Csak halogatta, halogatta, mígnem elérkezett az utolsó teljes nap, másnap délelőtt szándékoztak hazamenni."

December 14., csütörtök

17:00 - Berzsenyi Dániel Könyvtár

Rozán Eszter: Gyere velem Amszterdamba! | kötetbemutató

A szerzővel beszélget: Csuti Borbála középiskolai magyartanár

Közreműködnek: Gombos Katalin, Horváth György, Horváth Zoltán, Kelemen Zoltán, Kergyikné Léránt Erika, Tóth Ernő, Valiczkó Éva