-Atyám! Az nem lehet! Tudod, hogy soha nem kételkednék benned, de ezt egyszerűen nem hihetem el...
-Fiam! Tudom, mit beszélek.
-De Atyám! Feláldoztam magam azért, hogy megmentsem a világot. Megszabadítottam őket a bűneiktől, és azt mondod meg sem ismernének?
-Menj, és győződj meg róla magad, fiam!

***

Jobb helyen nem is lehetnék! A mise végeztével szétszéledtek a népek, a plébános éppen a parókia felé tart. Ha valaki úgy ismer, mint a tenyerét, akkor az ő!
-Fiam, hát te?
-Biztos voltam benne, hogy számodra olyan vagyok, mint önvalód, arcomban a sajátodat látod...
-Gyermekem! Megbocsáss, az utóbbi időben kicsit romlott az arcmemóriám, találkoztunk már? Ismerős vagy, de...
-Naaa?... Naaa! Én vagyok az élet kenyere. Most már tudod?
-Bocsáss meg, Fiam! Szörnyen restellem magam, hát persze, te vagy a pékmester új inasa. Mit tehetek érted, gyermekem?

***

Nem olyan fából faragták, aki feladja. Tovább kutatott.

***

Nicsak, két férfi ül amott a romos fal tövében. Félrevonultan, távol a mindennapok zajától lelki gyakorlatot végeznek. Kezeiket kulcsolják, imát morzsolnak. Megvan! Tanítványok! Számukra nem lehet talány a kilétem.

-Mondjátok, ki vagyok én?
-Hoppáhoppá! Te vagy létünk alapjának eszkatológiai manifesztációja, a kerigma, amiben interperszonális kapcsolataink legvégső értelme tárul fel előttünk.
-Miiiiiiiiiii?
-Nyugi! Csak nem gondoltad, hogy összetévesztünk valakivel? Ezzel a fura köpönyeggel sem álcázhatod magad, mi EGYEK vagyunk!

***

Jézus meglelve az áhított bizonyosságot elégedetten indult haza. Hozzá méltatlan türelmetlenséggel várta, mit szól majd az Atya.
Míg a romos fal tövében az alábbi beszélgetés zajlott le:

***

-Te! Vazze! Ugye, mondtam, hogy John Lennon él! Én rendszeresen dumálok az ipsével.
-Ja, télleg, és mennyire hepiskedett, hogy felismerted! Honnan kukázhatta azt a fatal error ballonkabátot?
-Nemtom! Világsztár, sztájliszjai vannak, vágod? Biztos menő! ... Van még egy csík! Szippantod?