A Himnusz közös eléneklését követően az Árpád-házi iskola diákja, Básthy Júlia szavalta el Faludy György: Búcsú Recsktől című versét, majd ezt követően dr. Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese mondta el emlékező beszédét, felidézve saját emlékeit is.

A Faludy-versre reflektálva elmondta, a Recsken történtek pontosan mutatják, hogy mit jelent egy kommunista diktatúrában élni, mit jelent azzal szembefordulni. A kőszegi emléktábla azokra emlékeztet, akiket az első magyarországi kommunista diktatúra idején végeztek ki 1919-ben. Ekkor találkozott a magyar nép, az ország lakosságának többsége azzal, hogy mit jelent egy olyan diktatúrában élni, amely el akar törölni mindent: hazát, nemzetet, gondolatot.

1944-45-ben volt még egy álom, hogy lesz még egy független, önálló, demokratikus Magyarország, mely mindazon értékeket felépíti és előhozza, amelyek Szent István korában megjelentek ebben az országban. Egy maroknyi kisebbség azonban átvette a hatalmat a többség felett idegen szuronyok segítségével, majd a rendszer eltüntette azokat, akik szólni mertek ellene. Százezreket vittek a Gulágra. „Megbocsájtani lehet, feledni nem szabad, emlékeztetni kötelesség!" - ezzel a gondolattal zárta beszédét a történész.

A megemlékezést követően „Akiket nem vittek a gulágra" című film ősbemutatójára került sor a Jurisics-vár Lovagtermében, mely Bakay Szilárd altábornagy és Páter Kiss Szaléz meghurcolásán keresztül mutatta be a kommunista diktatúra kegyetlenségét. A vetítés után a film készítőjével, Erdélyi János Balázs Béla-díjas filmrendezővel és szereplőjével, dr. Szakály Sándor történésszel beszélgetett Csiki István, a Kőszegi Polgári Kaszinó elnöke.