Generációk dicsérete – XI. APEX emlékkoncert Hegyfalun

Képgaléria megtekintése2024.03.10. - 14:00 | Misel

Generációk dicsérete – XI. APEX emlékkoncert Hegyfalun

Generációk hajoltak össze egyetlen szeretetteli érzésben - Egy közösség megtartásának alapja a közös élmény és emlékezet. Hegyfalun XI. alkalommal került megrendezésre az APEX emlékkoncert, amely jó példája ennek. Ez a parányi falu, amelyben van egy kitűnő néptánccsapat, a Háncs, és egy 80-as években megalakult rockbanda, már nincs elveszve.

HIRDETÉS

De nézzük csak, ki-mi is az az APEX, ami minden évben megtölti a Művelődési Házat? A szó jelentése szívcsücsök - mi is lehetne más? -, jól kifejezve az érzést, ami az együttest életre hívta. Az indulás időszaka a hazai rockélet igazi aranykora volt. Minden srác gitárt akart vagy dobokat, mikrofont a kézbe, hogy világsztárok dalain és saját nótákon át, rajongó kiscsajok gyűrűjében repülhessen a mennybe. Sok évtizede ennek.

A zenekar az évek alatt szép sikereket és tragikus veszteségeket élt meg. A régi tagok: Gerbert Ottó, Hargitai László, Kondor Árpád, Varga Zsolt, és a technikus, Kondor Zoltán. Először Árpit veszítette el a zenekar egy autóbaleset következményeként, két apró gyermeket hagyva árván, majd a szívelégtelenségben tragikus hirtelenséggel elhunyt Kondor Zoli „Prof"követte őt az égi színpadokon. Végül hosszú betegség után Gerbert Ottó „Kistoti" is csatlakozott hozzájuk.

A megfogyatkozott zenekar azonban tovább él a fiakban. Hargitai Laci fia gitározik, Varga Zsolt fia ül a dobok mögött, Árpi fia pengeti a basszusgitár húrjait, na és a „nagy Öregek" is játszanak még alkalomadtán. Aki pedig minden megemlékezés motorja, énekese, gitáros-zeneszerzője, Czirók András, számtalan formáció tagja.

Az este folyamán felléptek: Ndrew's Acoustic, Red Rockets, APEX, Galeri, Lost Dreams.

Ahogy a képekből is látszik, szó szerint a környék apraja-nagyja összegyűlt meghallgatni őket. A zene szeretetén kívül benne volt ebben a barátság, az összetartozás, a közösen megélt múlt és jelen is. Az együtt leélt élet iskolapadtól nyugdíjig, a mindennapok harca, találkozásai, aztán már a gyerekek, sőt unokák gondjai, amelynek keretét a falu, a környékbeli települések jelentik. Generációk hajoltak össze egyetlen szeretetteli érzésben, fújták a nótákat, ünnepeltek születésnapot, olyasformán, ahogy az ember csak barátok közt teheti.

Jó érzés volt látni, részese lenni mindennek. Miközben a képeket készítettem, arra gondoltam, ha minden városban és faluban így élnének az emberek, generációk támaszkodnának egymás vállának és adnák tovább a tudást, a zene, az élet szeretetét, sokkal szebb lehetne a világ.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás