Honnét ered a versek iránti szereteted?

Kisiskolás korom óta írok. Nem tudom, honnan jött a késztetés, de már felnőtt voltam, amikor édesanyám halála után megtudtam, hogy ő is próbálkozott a lírával. Jó hangja is volt, szeretett, tudott énekelni, édesapámtól pedig jó kézügyességet örököltem. Talán mindez együtt, vagy talán a magány, amiben cseperedtem, hozta ezt az irányt. Amikor elkezdtem verseket írni, még messze nem volt olyan meghatározó ismeretem a költészetről, amiről azt mondhatnám, hogy befolyásolt.

Hány éves korodban kezdtél el verseket írni?

Pontosan emlékszem. Negyedik osztályos általános iskolás voltam, amikor az első kettő „remek" megszületett. Egy nagy becsben tartott A/5-ös formátumú noteszszerű füzetbe írtam őket, amit édesanyámtól kaptam. Az egyik a „szerelmemhez", egy kislányhoz, a másik pedig a gőzmozdonyról szólt. A témaválasztás ez utóbbi esetében sem különleges, hiszen a kőszegi fűtőház épületében laktunk. Érdekes, hogy két sora máig megmaradt bennem. „Csattog a kereke, / gőzmérgét kifele / fújja deres hajnalokon..."

Miben különböznek a gyerekeknek és a felnőtteknek írt versek?

Azt vallom, hogy csak annyi különbözteti meg a kettőt, hogy az egyiket a gyerekeknek, a másikat meg a felnőtteknek szánom. Aztán számos alkalommal látható egybeesések is előfordulhatnak. A legfrissebb idevágó példám, a jelenlegi háborúval kapcsolatos. AZ IRKA nevű kárpátaljai gyermeklap közölte egy versemet 2021 őszén. A pár kis versszak arról szól, hogy „Katona volt ükapám, / katona volt az apám. / Pám-pám paripám, / katona lett az apám." Aztán így fejeződik be a pipafüstről szóló befejező versszak: „Tekeredő füstje / azt írja az égre: / nagyobb szükség volna / kovácsra meg pékre." Pár hónap múlva pedig kitört a háború. Vajon megállná a helyét e pár sor egy felnőtteknek szánt kötetben is?

Hiszem, hogy rendkívül fontos a gyerekeknek szóló vers, de talán még fontosabb, hogy azok, akik a gyermekeink kezébe adják azt, kritikával válogassanak. Már felnőttek azok, akik gyerekként olvasták, mondták a verseimet, most már ők adják tovább - talán ugyanazokat - a saját gyermekeiknek. És remélem, a felnőtteknek szánt szövegeimbe is belekóstolnak.

Milyen témákról írsz?

Nem gondolom, hogy különleges témákat boncolgatok. Különbség, ha van, akkor inkább talán a témák megközelítésben. Például a Hajszálrepedések című könyvemben megszólalok hajléktalanként és drogosként is. A Végtelen fragmentumában pedig nők sorsába, életébe helyezkedem pár vers erejéig. Megszólal a babát váró anya, a gyermekre vágyó nő ugyanúgy, mint a bántalmazott asszony.

Szeretem a természeti képeket, az azokból szőtt hangulatokat is versbe, önteni.

Kik szeretik jobban a verseket, a felnőttek vagy a gyerekek?

Nem látok különbséget a vers szeretetét figyelve, inkább csak az életszakaszokban betöltött szerepét illetően. Hirdetem, hogy a 21. század művészete a vers. Rövid, lényegre törő, és mindenki annyit lát meg benne, amennyire hivatott. Ebből fakad, hogy nem tartozom azok közé, akik a vers haláláról beszélnek. A vers végigkíséri az életünket. Az irántuk tanúsított viselkedésünk is eszerint változik, ha az olvasók szemszögéből vizsgálom. Nekünk, íróknak a feladatunk élményt adni. Segítségül kapjuk a témák, a hangulatok, a ritmus, a gondolatritmust, a zeneiségé érlelt harmónia lehetőségeit. Ha élményt tud adni egy-egy írás, akkor az kellemes érzéssel szolgál, bárki olvassa, hallja is azt.

Mit jelent számodra a kultúra, és hogyan látod a jövőjét?

Kultúra nélkül nincs még kezdetleges élet sem. Ahogy a terrornak, a halálnak, úgy a jóságnak és az életnek is van kultúrája. Mindenki eldönti, melyiket építgeti a maga kis hozzájárulásával. Hiszem, hogy a „jó" képviselői mindenkinél nagyobb szellemi erővel bírnak. Feladatunk van, méghozzá, ha másként nem, az irodalom, a vers segítségével megteremteni a harmónia közeli állapot lehetőségét. Itt lehetne beszélni a vers, a versíró kultúrájáról, arról, hogy kinek mi a célja, milyen eszközöket használ, hogy elérje a nyilvánosságot, eljusson az olvasókhoz... befolyásolhassa a nagy egész egyensúlyát.

Hogyan sikerült a Ki vagyok én?

Ki vagyok én? volt a címe annak a közelmúltban szervezett találkozónak, amelytől azt reméltem, hogy a jelenlévők, bár nem volt tele a terem, önmaguk adnak választ a kérdésre, fogalmaznak meg rólam véleményt, és a kialakított, reményeim szerint pozitív  kép segíti a célkitűzéseimet. Varga-Bodó Anita volt, aki kérdezett, én pedig igyekeztem változatos módon egyfajta pályaáttekintést nyújtani. Velem volt a gitárom, így a jelenlévők megtapasztalhatták azt is, milyen az, amikor „más húrok pengetésébe is beleártom magamat". Nagyon jó érzésekkel zárult az elsuhanó másfél órás rendezvény, úgy tapasztaltam, a közönség hasonlóan érezte.

Beszélj egy kicsit a Fordul az ég című kötetedről!

A gyerekeknek szánt köteteim sorában az utolsó és legfrissebb a Fordul az ég. Úgynevezett négyévszakos kötet. Ez már a második, bővített kiadás. Nagy öröm, hogy az iskolákban is Kárpát-medence szerte használják. Az évszakokat követve érintem benne a jeles napokat is. Különlegessége még, hogy minden vershez tartozik egy egész oldalas színes rajz, illusztráció, amiket Kőszegi Judit készített.

Szerinted milyen egy jó vers? Létezik egyáltalán „jó vers", vagy teljesen szubjektív?

Mi a jó vers? Meghatározható szakmai szemmel, a megítéléshez akkor is sok szubjektivitás társul. Jó példákat adnak erre az antológiák. Inkább úgy közelíteném meg, hogy kinek, mi a jó vers. A válasz attól is függ, hogy ki milyen módon tudja újjáépíteni magában az üzenetet, mennyire tudja dekódolni, ha egyáltalán szükséges-e a legmélyebb rétegekig lehatolni. Leegyszerűsítve azt mondom, a jó vers olyan, mint egy kitüntetés. Annyit ér, amennyivel hozzájárulnak a jobbléthez. Ha kellemes, érdekes élménnyel társul, az már hozzájárul a befogadó jobblétéhez. És az élmény magasabb szintet is elérhet. Nem szükséges, hogy mindenki, minden esetben a katarzis élményével gazdagodjon. Számos köztes állapot is van, amelyek ugyanúgy működnek. Nyilván a szintek nagymértékben függnek az irodalmi értéktől és a befogadó kvalitásaitól.

Milyen a kapcsolatod a zenével?

A zene az egyik leghasznosabb, ami gazdagíthatja a versel való találkozás élményét. Hozzájárul az irodalmi sikerekhez is. Ez az, amiért magam is élek ezzel a lehetőséggel. Még középiskolás koromban kaptam az első gitáromat. Másnap megszületett az első szerzeményem. Azóta annyiból változtak a céljaim, hogy szívesebben hagyatkozom mások zenéjére, mert akkor az már egy kezdetleges közös élményt is jelent. Énekeli szerzeményemet, versemet, kórus, magyarnóta énekes és zenekar egyaránt. Szerencsés vagyok, mert nagyon sokan nyúltak a verseimhez. Talán mert a legtöbb szinte súgja a dallamot, de a ritmust biztosan.

/Fotóink archív felvételek/

Kapcsolódó írásunk:

Tudni kell választani, kit és mit olvassunk! - A Kuntár Lajos Sajtó-díjas Tóthárpád Ferenccel beszélgettünk

2020.03.15. - 00:35 | Büki László 'Harlequin'

"Igyekszem a puszta hírt felruházni valami plusz információval, érdekességgel. A munkatársaimmal azt szoktuk mondani, hogy nem vagyunk újságírók, csak olyan kőszegiek, akik újságot is írnak." - A megyei közgyűlés által adományozott Kuntár Lajos Sajtó-díj idei kitüntetettjével, Tóthárpád Ferenccel beszélgettünk.