A térség tradicionálisan legnagyobb látogatottságú rendezvényének az idő is kedvezett idén, így nem maradt el a hömpölygő embertömeg, a sorbanállás, és a minden utcasarkon felbukkanó ismerősök hada. A vásár interkulturális jellegét tükrözi, hogy rögtön megérkezésünkkor már szlovénul üdvözölnek minket, de hamar kiderül, hogy a magyar is ugyanolyan jól megy az illetőnek. Részemről a német marad a közös nyelv, de motoron beguruló barátaim már angolul kommunikáltak a szomszédokkal. A kapcsolatok tudatos ápolását jelzi a szervezők részéről a péntek esti Szlovén Nosztalgia est is. Mindezzel csak a számomra megnyilvánuló csodát hangsúlyoznám, hogy mennyire nem lehet elválasztani egymástól a régió lakóinak kultúráját, sőt hagyni kell finoman fuzionálni őket egymással, így az embernek az a szabadságélménye támad, hogy mindenütt megértik, és egy kicsit otthon érezheti magát.

A szokásos vásárfiák beszerzése, bor és kürtőskalács kóstolása után a Teleház fele vettük az irányt, ahol már behangoltak a zenészek a Máté Péter emlékére rendezett koncert kezdésére. Az érdeklődés nem maradt el, a Pajtaszínház megtelt.

Ha élne, most 63 éves lenne Máté Péter, a kiváló táncdalénekes, zeneszerző és zongorista. Semmivel össze nem téveszthető stílusa érzelmek kavalkádját szabadítja fel bennünk, majd miután felszabadította, végig is skálázza azokat.

„Ne akarj te messze menni,
Ne akarj te mindig új hazát.
Ne keresd a halhatatlant,
Köszönd meg és becsüld meg a mát!"

Tényleg, vajon nem kell-e újra hálát adni azért, ami van és nem folyton azon sopánkodni, ami még nincs? A múlton való rágódás és a jövőbe tekintő bambulás helyett kicsit odatenni magunkat a jelenbe, és máris megy minden a maga útján. Akárcsak az 'Első szerelemnél', Fölnagy Csaba előadásában. Máté Péternek kiváló tehetsége volt más emberek lelkének átérzéséhez, habár magáról állítólag ritkán beszélt. Mindenestre dalai helyettünk is mesélnek. A" Minden szónál többet ér egy dal" akár az ars poeticája is lehetett volna. Zenéje roppant sokszínű, habár a bluest tartotta igazi zenének, időnként mégis romantikus (Hozzám tartozol, Ki tudja miért?) másutt pedig őszinte, realisztikus(Ez majdnem szerelem volt). Nagy Rita és Hertelendy Zénó duettje kiválóan adja vissza kettőséget, a fény-árnyék, vagy a jó és a rossz kettősségét, ami végigkíséri a dalokat. De ki ne énekelte volna fiatalként a tábortűz mellett az Azért vannak a jó barátok című nótát, s ez most sem volt másként, boldogan fakadtunk dalra.

Külföldi menedzserek versengtek kegyeiért, ő azonban mindvégig hű maradt hazájához, hiszen szerettei nélkül nem akart élni egy másik országban.

„A múltam bölcső-melegét,
A létem ezer fűszerét,
A vigaszt a száz kudarc után
Te nyújtod, ó, hazám."

Franciaországban egymillió példányban elkelő lemezei jelzik, az Elmegyek című szám sikerét (Sylvie Vartan vitte kint sikerre), mely másutt is a világ élvonalába tartozik, s a Pesti Hírlap, mint csúcsslágert említi. De itthon legalább ekkora sikernek örvendett az Egyszer véget ér a lázas ifjúság című dala is. Barátai csak úgy beszéltek róla, mint az ember, akinek a zene jelentette mindenét. Ezt ő maga is megfogalmazta a Zene nélkül mit érek én kezdető örökzöldjében. Slágerei mit sem veszítettek fényükből, a közönség szinte kivétel nélkül ismeri, dúdolja őket ma is, sőt meglepetésemre szlovén vendégeim is ismerték a dalok egy részét. Az emlékzenekar sikere a ráadást megelőző vastapsnál csúcsosodik ki leginkább, igazán kellemes, nosztalgiázós, elmerengős, finom kis estében lehetett részünk. Köszönjük a frissen újra-összeált formációnak a feledhetetlen élményt, az este és a programok sora azonban csak számunkra ért véget, hiszen a régió interkulturális lehetőséginek teret adva minket még várt egy-egy kisebb helyi fesztivál, mind osztrák, mind szlovén oldalon.