Rímzápor hullt dalfelhőből - Varró Dániel és Molnár György zenés irodalmi estje Bükön
Képgaléria megtekintése2024.04.17. - 19:15 | Büki László 'Harlequin'
A Magyar Költészet Napja alkalmából Varró Dániel és Molnár György zenés irodalmi estjét hallhatta a gyertyafényes asztalok mellett helyet foglaló büki közönség a művelődési ház színháztermében.
HIRDETÉS
Túl a Maszat-hegyen, Szívdesszerten innen, napjaink irodalmi életének egyik legismertebb és legnépszerűbb alakját, Varró Dánielt fogadta vendégként az Olvasószemüveg irodalmi programsorozat közönsége Bükön. Varró Dani, mert mindenki csak így hívja - nem is értjük, miért nem Ír(r)ó Dani -, nem egyedül érkezett, verseinek dalos krónikása, Molnár György is vele "lantossebestyénkedett". A hangulatosan díszített teremben minden adott volt ahhoz, hogy egy könnyed, oldott hangulatú esten rímzápor hulljon kobakunkra (dalfelhőből), mégse futottunk esernyőért, hagytuk, hadd ázzunk a versviharban.
Varró Danit két dolog motiválta abban, hogy versekkel foglalkozzon. Egyrészt két évvel idősebb nővére, akire gyermekként "féltékeny" volt, hogy állandóan dicséretet kapott verseire, másrészt, vonzotta a költészettel járó ismertség, hírnév, a versekhez fűződő "országos cimboraság".
Ahogy egy évtizeddel ezelőtt nyilatkozta, általános iskolában az úttörő ünnepségek meglehetősen merev szabályok között zajlottak, a meghívott színészek vagy a gyerekek rosszul hangsúlyozva, robothangon adták elő a verseket, ami utálatossá tette számára az egészet. Később rájött hogy a költészet egy nagyon jó dolog, a költők valójában tök jó fejek, és Petőfinek kimondottan jó humora volt. Ráeszmélt tehát, hogy a költészet nem egy távoli valami, hogy versek nem olyan művek, amiket csak vigyázzállásban szabad hallgatni, áhítattal, hanem mivel közel állnak hozzánk, azt szerette volna megmutatni, hogy a költészet milyen szuper jó és vicces dolog.
A kamaszkori világfájdalmak kiírása után gimnáziumi magyar tanára "térítette" a helyes irányba saját hangja felé. Ő volt az, aki hasznos tanácsokkal látta el, többek közt azzal, hogy a költészet pokoljárás, és aki erre adja fejét, mindig legyen reménytelenül szerelmes, nagy költő csak így válhat belőle.
A számos versidézés, dalolás és sztorizás gyorsan elröpítette az egy órát, melyet egy ráadás verssel és egy dalba oltott limerick-füzérrel zárt a két előadó.
Varró Dániel: Hón
Egyik reggel furcsa módon
nem találtam én a hónom.
Csak a hónom alja volt ott,
észrevettem ezt a dolgot.
Döbbenettel vettem észre.
Hol a hónom többi része?
Jaj! szakadt ki jajszavam,
hónomnak csak alja van!
Így jajongtam egyre: ó, jaj!
Hón nélkül mit ér a hónalj?
Elbúsultam szerfölött.
Minden egész eltörött?
Sivár a lét, mint egy róna
annak, kinek nincsen hóna!
búslakodtam hóntalan.
Nem éreztem jól magam.
Majdnem belebetegedtem,
hogy a hónom tetejetlen.
Hol a hónom teteje?
Nem volt neki eleve?
Nem volt! kaptam észbe kábé
tíz perc múlva, mert a kávé
akkor kezdett hatni végre.
Hónom nélkül éltem én le
negyvenhárom évemet!
Hónvágyamnak vége lett.
Nincs hón, egyszerű a tézis.
Ám gondolni néha mégis
nyugtalanul szoktam arra:
ha nincs hónom, hogy van alja?
S néha titkos éji órán
feldereng a régi hón ám
túl megannyi buktatón
(ha bevettem nyugtatóm),
hónom alja hónomiglan
ér olyankor álmaimban,
teljesek a dolgok újra,
visszatérsz te boldogulva,
hón.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás