Elmondható, hogy magunkfajta fanatikusoknak ez A Fesztivál, a megismételhetetlen csoda, mert míg nem túl nagy és zajos, addig konkrétan családias és zajos, de mindez azzal a hozzáállással, ami nekünk adatott, minden - ilyen-olyan hibák ide vagy oda - egyszerűen maga a szabadság. Kétféle fesztiválozó van, az egyik idejön, lesátraz, és megy inni, a másiknak tovább tart a sátrazás, aztán megy inni, de végeredményben az itt jelenlévők szemmel láthatóan egyenlőek. Persze a kiskorútól az aggig miden korosztály képviselteti magát, a legtöbben mosolyognak, és mindenki közvetlen, ezzel pedig leszűkülnek azok a határok, amiken belül bármi gátlás felüthetné a fejét. Lesátrazás után - nekünk tovább tartott -, első utunk a felfedező körséta izgalmas helyszínei közt a Magyar Televízió Klub színpadához vezetett, onnan jött ugyanis hang, és miután megcsodáltuk, hogy a Blokk zenekar élő, hangszeres felállásában mennyire ütősek a töbnyire szinti-alappal ismert, és recsegő férfihangon előadott slágerek, már pályáztunk is a nulladik nap főszenzációja, Döglégy Zozi, és egy kicsit szókimondóbb világ deszkái elé.

"Büdös fasz!" - Zoli neked még mindig kiszabottul mocskos a szád, szinte azt hinné néha az ember, hogy belülről fejjel lefelé vagy összerakva, és ez a duma az ánuszrózsádról fakad, de ettől leszel számunkra jó munkásember. Tudván azt is, hogy szép gyermeked mellett hamarosan letészed a lantot, azért nagyöregként nem lennénk sem a vejeid, sem a gyerekeid helyében, mert ilyen típusú művészettel nem lesz valószínűleg kellemes nekik szembesülni apa előéletével. Persze ezt is embere válogatja, és lehet hogy Zozi papa az az apa, aki a legjobban kezeli a dolgot, hiszen a tetoválásra is mondják, hogy majd megbánod, ha a szottyadt bőrödön éktelenkedik, és ez sem feltétlenül igaz. Ami pedig később problémaforrás lehet, az ma, azaz a Fesztiválon a lehető legtökéletesebb cselekmény, a Kartell ugyanis nem csak szövegeivel, de egyéniséggel rendelkező dalaival is kimagasló marad a magyar zenei életben. Mindegyik szám egy zenei csemege, noha ez a zeneszerzők érdeme, a pattogó rapszövegek hatása mindenképp az öt gengszterarc érdeme. Állatok, hiába vulgáris, rendkívül élvezetes. Sokan játszottak szélfúvásban lengő fát a "Keleti oldal, nyugati oldal" alatt, szakadatlan csápoltak "O.J. Bond"-nak, és vadnyugati módon gyújtottak a mezitlábas cigire "A jó a rossz és a kartel", és a "Vato loco" szavára. A "Büdös vas" azonban fesztiválosabb köntösben hangzott fel. Amikor azt hitted vége -mondja az új album...nem, fel sem merült.

A továbbiakban a Tesco Disco szolgáltatta a talpalávalót, ahol az ismerkedőtábor kezdeti fáradalmait felvéve biztossá válhatott a kemény talajon is mély alvás. Reggel pedig már hajnali 9-kor is volt élet, 11-re pedig kifejezetten felbolydult a kas. Bár sokminden szolgáltatóegység akkor még épp hogy csak nyitott,most - így dél körül - már adott a lehetőség, hát belevetjük magunkat a VOLT hivatalos első napjának élvezeteibe.