Lubickolni a schuberti áramlatokban - Schubertiada - Egykori japán vezetőkarmestere állt a szimfonikusok élén
Képgaléria megtekintése2024.05.15. - 13:15 | Horváth Imre - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Öröm volt újra látni, találkozni a zenekar régi karmesterével, barátjával, Izaki Masahiróval, aki a zene, a zeneszerzők, s a partitúra iránti alázatával, muzikalitásával Magyarországon is a hangversenytermek ünnepelt karmestere. Horváth Imre recenziója.
A Savaria Szimfonikus Zenekar jubileumi évadjának 14. hangversenye egyetlen zeneszerző művei köré épült. Franz Schubert művei a hangversenytermek kedvelt darabjai.
Nem véletlenül választhatta a VIII. "Befejezetlen" szimfóniát Izaki Masahiro, a szimfonikusok egykori vezetőkarmestere, akinek minden zenei érzékenysége, kifejező mozdulata felfedeztette velünk Schubert muzikalitásának, lelkének legrejtettebb titkait is. Bár az eredeti műsorterv szerint ez lett volna a hangverseny záródarabja, ilyen szép előadást ebből a műből ritkán lehet hallani. Egy zenekar művészi szintjét, sok minden más mellett az is kifejezi, milyen szép, leheletkönnyű pianissimókat, magához vonzó finom hangzásokat tud megszólaltatni. Minél többen játsszák, annál gyönyörűbb ez az éteri hangzás. A befejezetlen szimfónia ilyen, lelket szelídítő élményt nyújtó pillanatokkal, varázslattal teli volt.
A laikus zenehallgató számára is megfigyelhető lehetett Izaki Masahiro bal kezének több ütemet, nagy íveket összefogó jelzései, melyek a hangzás finomságával szinte együtt tapadva elősegítették az érzelmi gazdagságot kibontó megszólaltatást.
A koncert elején a mű mindkét tétele magasra tette a lécet! A Savaria Szimfonikus Zenekar művészei most is megmutatták, ha szólisztikus pillanatokat, ütemeket, kibomló dallamokat kell megszólaltatniuk, akkor a leggyönyörűbb hangzásokat tudják kicsalogatni hangszereikből. A csellószólam visszatérő témája, a fuvola-, oboa-, klarinétszólók megindítóan szép motívumai, dallamai, s nem utolsósorban a kürtök hosszan kitartott, finom átvezető, decressendo hangszínvarázslatai az egész együttes játékára nagy hatással voltak. A közönség pedig csak „lubickolt" ezekben a ritkán hallható schuberti ámulatokban.
A mű két tétele oly teljessé teszi a szimfónia zenei történését, hogy egyetlen hangot sem kívánunk egy újabb tétel elindításához. Így válik a „befejezetlen" szimfónia tökéletes alkotássá, maradéktalanul kerek egésszé, gyönyörű élménnyé.
Várakozásteli hangulatban telt a szünet, mily sok szépet hallhatunk majd még a második félidő műveiből. A Rosamunda - kísérőzene sok szépsége mellett mégsem a legtöbbet játszott Schubert-művek közt szerepel. Éppen ezért jó volt hallani a karakterekben, hangulatokban gazdag, visszatérő motívumokkal bővelkedő mű egészét.
A Dalok zenekari kísérettel való előadása során, bizonyára sokan párhuzamba állították a zongorakísérettel ismerősebb zenei élményeiket. Bár izgalmasabbnak, különlegesebbnek tűnt a mostani megszólaltatás, számomra mégis ott kísértett a dalok eredeti kompozíciós hatása. A zongora nyilván szegényesebb hangszínkeverésekkel tudja támogatni, kifejezni a szöveg tartalmát, mondanivalóját, de egyszerűbb, mégis koncentráltabb zenei hatásával sokszor drámaibb, érzelmi fokozásokra képesebb némelyik dal esetén.
Különösen „A pisztráng" című dalban a játékosságot, furfangosságot, az állandóan pergő feszültséget, a víz fodrozódását, a hal szembe menő üde fürgeségét, küzdelmét a zongora kiválóan jól szokta érzékeltetni. „A Rémkirály" drámaisága is egységesebb zenei történést hoz magával a billentyűk „kopogón" feszültséget fokozó, félelmet kifejező hangzuhatagaival.
Ezeket az élményeket keresve hallhattuk a zenekari változat különleges hatását, szép megszólaltatását. Az énekelt dalok közötti Rosamunda részlet zenekari hangzása visszaidézte a befejezetlen szimfónia érzékenyen, lírai szépséggel megszólaltatott varázsát.
Az est szólistája, Borka Ákos hangja bár bariton, egészen lírai, tenoros hangszínével a Szerenádhoz illőn, finom hangzásokra képes. A Rémkirály drámaiságának kifejezésmódja érezhető volt, de talán könnyebben érvényesülne igazi robbanékonysága a bariton - a magas basszus hang - drámai erejének fokozást elősegítő mélyebb regisztereinek átütőbb hatásával a dalok zongorakíséretes előadásában. A zenekari hangzás mellett kevésbé volt átütőerejű a szólista egyébként szép hangja.
A programfüzetben jelzett művek eredeti sorrendje szerencsésebb lett volna, hiszen a befejezetlen szimfónia második tételének lelkileg megindítóan szép befejezése, lezárása is tudott volna a koncert végén nagy élményt adni a hallgatóság számára.
Öröm volt újra látni, találkozni a zenekar régi karmesterével, barátjával, Izaki Masahiróval, aki a zene, a zeneszerzők, s a partitúra iránti alázatával, muzikalitásával Magyarországon is a hangversenytermek ünnepelt karmestere, s ilyen zenei finomságokkal, lírai, drámai, különleges élményekben bővelkedő koncertekkel ajándékozza meg zenekarát és közönségét.
Köszönve az élményt, várjuk a jubileumi programsorozat következő, május 31-i hangversenyét.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás