Zene és tánc fekete-fehérben - Inkantáció-tárlat a Berzsenyi Dániel Könyvtárban
Képgaléria megtekintése2024.06.17. - 20:00 | Rozán Eszter - Fotók: Déri Norbert, Szakonyi Eszter, Szipőcz Judit
Büki László, lapunk alapító fotóriportere 25 fekete-fehér fotón keresztül mutatta meg a pillanatba sűrített történés varázsát június 13-án, a 95. Ünnepi Könyvhét részeként megnyílt, Inkantáció című tárlatán. Az érdeklődőket dr. Baráthné Molnár Mónika igazgató köszöntötte, a kiállítást Szalai Márton fényképész ajánlotta a látogatók figyelmébe. Közreműködött a Kekeri és a Keltike együttes.
Tíz év alkotói folyamatát öleli fel az a 25 fekete-fehér fotó, amit Büki László, a Vaskarika.hu lapalapító-fotóriportere tárt a közönség elé június 13-án, az Ünnepi Könyvhéten. A tíz év más szempontból is érdekes: legutóbb éppen 10 évvel ezelőtt, a 30Y Kult-Tour buszon nyílt Szombathelyen önálló tárlata.
A könyvtár földszinti kiállítóterében megnyílt, fekete-fehér fotókból összeállított kiállításanyag a tavalyi, a Répce Galériában debütált Inkantáció-tárlat kibővített, továbbgondolt változata.
Az alkotó elmondása szerint a fekete-fehér fotók sok esetben hatásosabbá, kifejezőbbé tudják tenni a fotográfiát, fel tudják nagyítani, erősíteni, koncentráltabbá tudják tenni azt, ami a kép fő motívuma, mondanivalója. "Néptáncfotózásnál legtöbbször azt kell mérlegelni, mennyit veszít a viseletek színpompájából, meghatározó tájegységi motívumaiból a fotográfia, felerősíti-e annyira a mozdulat, a tartás, az arckifejezés, hogy előbbiek ne hiányként jelentkezzenek" - mondta. Talán művészibbnek is tűnnek a fekete-fehér képek, egy fontos dologra azonban figyelni kell: soha nem szabad, hogy az utómunka digitális oltárán elveszítse hitelességét a fotó!
Fotó: Szakonyi Eszter
Kiemelte azt is, vannak helyzetek, amikor fekete-fehérben kell megmutatni valamit, akár egy teljes tárlatanyagot, mert olyan a kiállítótér kialakítása, hogy jóformán koncepciótlanná válna benne a színes és monokróm fotók váltakozása, véletlenszerű elrendezése. "Ha nagyon erős fekete-fehér fotókat kívánsz elsősorban bemutatni, törekedned kell arra, hogy a többi kép, ami a szívedhez közelálló és a tematikába is illik, a színek elvételével „felnőjön" ezekhez."
A tárlatban Büki László több díjazott fotója is helyet kapott, a címadó fotográfia idén a Szombathelyi Sajtóünnepen Kultúra kategóriában díjnyertes lett, és a tematikusan felépített tárlatanyag első darabjaként fogadta a látogatókat. A zenei vonalat további öt fotográfia erősítette, többségében multiexpós képek, mások mellett a Savaria Szimfonikus Zenekarról és a Capella Savaria művészeiről.
A zenei és a táncos főtémakörök közé három képet "ékelt" az alkotó átvezetésként, közte a tárlat talán legfajsúlyosabb és egyben legrégebbi Stációk című fotóját. Ezt 16 táncfotó követi, 7 kortárs és 9 néptáncos kép. Érdekes az átvezetés is a táncos témakörbe, ahogy Lacitól megtudtuk, egy mozdulatsor, egy légies táncmozdulat négy "stációja" látható az első táncképen, de láthatunk olyan kompozíciót is, ami az alkotót egy japán betűre emlékeztette.
Fotó: Szakonyi Eszter
S ha már címadás, Büki László elmondta, többen kiemelték, milyen frappánsak, kreatívak, "támogatóak" a képekhez fűzött címek. De ahogy a fotó, úgy a címadás is szubjektív, mert volt olyan vélemény is, ami épp a fotók önmagában is kifejező erejét emelte ki - címek nélkül.
Bárhonnan is nézzük, jó tárlat az, amiről beszélnek, még ha bizonyos szempontokból megosztó is megjelenésében. Laci annak örült talán a legjobban, hogy aki képeket emelt ki a tárlatnyitó utáni kötetlen beszélgetésekben, az mind más és más fotográfiára hivatkozott legjobbként, igazolva: erős és jól átgondolt szelekcióval állt közönség elé a Vaskarika fotóriportere.
A tárlat summázatát legjobban talán Kozma Gábor újságíró foglalta össze közösségi profiljában tett hozzászólásában, miszerint "a mozgás, az öröm, a pillanat szépsége éppen úgy fellelhető képein, mint a pillanat bája, varázsa. Büki Laci "rohanó fotós", mindig van nála gép, mindig megy valahová és mindig csörög a telefonja. A most kitett alkotásain mégis a lassúdad szépség érhető tetten."
A tárlatnyitón Szalai Márton fényképész, grafikus, a nagyszerű Ocho Macho egykori basszusgitárosa osztotta meg gondolatait a közönséggel és állította párhuzamba a zeneszerzés és a fotográfia alkotói folyamatát. A kiállítás hangulatát a Kekeri Citeraegyüttes és a Keltike Népdalkör formabontó, ám a tárlatanyaggal harmonikus, élvezetes zenei kísérete is emelte.
Fotó: Szipőcz Judit
A kiállítás esztétikus, részletekre is érzékenyen - témakörönként más-más paszpartu! - installálása Szalainé Bodor Edit keze munkáját és figyelmességét dicséri.
A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében július 6-ig látogatható.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás