2024. júniusában már mi is együtt simogattuk, etettük velük a lovakat, együtt örülhettünk a legfiatalabb nyulaknak és cicáknak, sőt, még egy szalonnasütésre és fagyira is elkísérhettük őket. Idén a jótékonysági Balaton-átúszással a Kis Pingvinek Drávucz Rita kislányát támogatják, aki CMT betegségben szenved. Az idei évben azonban hosszában készülnek átúszni a Magyar Tengert. Merczinger Melinda oktatóval beszélgettünk a sportegyesület megalakulásáról, a Kis Pingvinek tudatosságáról, akaraterejéről, kitartásáról, az egyesület közösségi tereiről, a Balatonról, jövőbeli tervekről.

Miért éppen Pingvinek lett az egyesület neve?

Két évig Londonban, a West London Penguin-ben vízilabdáztam, és nagyon megtetszett a pingvin köré épített kultusz. Amikor hazajöttem, szerettem volna továbbvinni Londonban megélt emlékeimet, ezen apropóból alapítottuk a Kis Pingvin Sportegyesületet. Azt vallom, ha az embernek már van egy kimondottan jó közössége, abban az esetben törekedjen társadalmi szerepvállalásokra. Az Egyesület minden évben Karácsonykor adományokat gyűjt a rászorulóknak, melyeket vagy személyesen ad át, vagy jótékonysági szervezetek segítségével, a XVIII. kerületben a Csibész vagy a Máltai Szeretetszolgálat által közvetve oszt szét. Tavasszal szemetet gyűjtünk, ősszel prevencióképpen futunk, ezzel is próbáljuk nevelni a gyerekeket.

Hogyan váltatok országosan ismertté?

Úszás- és vízilabdaoktatás a mi asztalunk. Legnagyobb marketingesünk az édesanyám volt, ő a XVIII. kerületben védőnő, őáltala nagyon sok gyerkőchöz eljutottunk, a végén már minden védőnő minket támogatott, vitte a hírünket országszerte. Igyekszünk a maximumot nyújtani, mind az úszásoktatásban, mind pedig a nevelésben. Minden figyelmünk a gyerekekre koncentrálódik.

Melyek azok az értékek, melyeket szeretnétek átadni a Kis Pingvineknek?

Sajnos a mai digitális világ sok esetben a befelé fordulást, a bekuckózást eredményezte. Egyesületünk célja, hogy segítőkészségre, empátiára, közösségi érzésre neveljünk. Vegyük magunkat körbe embertársainkkal, legyünk szociálisan érzékenyek. Figyeljünk egymásra.

Milyen módon gyűlnek össze a programok által adományok?

Közösségünk nagyon támogat minket, de igyekszünk megszólítani közismert embereket is, hogy kampányoljanak értünk. Két erős fővédnök is felkarolt bennünket. Egyikük Märcz Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, valamint Illés Fanni paralimpikon úszó. A közéleti személyiségek közül Tóth Edu humorista, Dj. Nigel Stately és jó barátja, Tóth Dániel testépítő népszerűsít minket.

Milyen momentum adta a Balaton átúszásának ötletét, és miért éppen a Balatonra esett a választás?

Nekem hatalmas szerelmem a Balaton. Nagyszüleimtől örököltünk egy nyaralót Széplakon, gyermekkorom nyári vakációit ott töltöttem, nagyon szeretem az élővizet. 2015-ben jött a gondolat, hogy ússzuk át a Balatont, 2015-ben csak mi, felnőttek úsztunk, 2019-ben hárman felnőttek, a húgom Merczinger Kata, én és Török Fanni vittünk át 18 gyerkőcöt. 2024-ben pedig már csak a gyerekek fognak úszni.

Elég kemény felkészülést, rengeteg edzést igényel egy ilyen esemény. Hogyan készülnek rá a gyerekek testileg, lelkileg?

A gyerekek vízilabdázók, leigazolt versenyzők, naponta edzenek. Indulnak bajnokságokon, minden nap uszodában vannak, mellette van szárazföldi edzésük, nyilván ez a hosszanti úszás mást igényel, mint egy vízilabdára való felkészülés. Az önkormányzat hozzájárulásával csütörtök reggelente ingyen vehetjük igénybe a XVIII. kerületi uszodaépületet hosszú úszáshoz, továbbá a Balatonakaliban működő üdülőjét is rendelkezésünkre bocsátotta a kerület, ahová június 13-án szintén lemegyünk edzőtáborozni. A hosszú úszás úgy zajlik, hogy először húsz perc, majd fél óra, ezt követően negyvenöt perc folyamatos úszás, végül pedig háromszor egy kilométer.  Hat csapat van, a csapat négy főből áll, fél óránként váltják egymást, és ha minden jól megy, egy csoport 10 és 15 km között fog úszni. Nagy kihívás ez számukra, előfordulhat, hogy többször vissza kell ugraniuk a vízbe, összeszedve maradék akaraterejüket, de azt gondolom ez mindenképpen egy megerősítés lesz számukra. Ezt mi direkt úgy próbáljuk felépíteni, hogy rengeteg élményt, támogatást, biztatást teszünk bele. Nincs teljesítménykényszer, a lényeg a részvétel, a segítő szándék. Részt vettünk a gyerekekkel közösen kézilabdameccsen, jöttek hozzánk vendégek, mindig éreztetjük velük, hogy nagyon fontos dolog, amit tesznek, ezért nagyon sok ember felnéz rájuk, ezáltal építhetjük önbizalmukat. Amikor a Kis Pingvinek szüleivel beszélgettünk a Balaton hosszanti átúszásáról, kicsit féltünk a reakcióktól, de pozitív volt hozzáállásuk az ügyhöz.

Szerinted melyek az élsport legnagyobb előnyei?

Az élsport fizikai, egyben mentális tartást ad. Amikor majd tíz-húsz, vagy harminc év távlatából visszatekint a gyerek, legyen büszke arra, hogy ő sportoló volt, legyen ez egy plusz pozitív élmény az életében, melyet a sport által szerzett meg. Ez már alapja lehet egy önmagáért, embertársaiért felelősséget vállaló szilárd felnőtt jellemnek, aki már rendelkezni fog azokkal a forrásokkal, amelyek önuralmat, fegyelmezettséget, erős hitet adnak.

A 2024-es balatoni hosszátúszás mennyiben fog különbözni a 2019-es eseménytől?

2019-ben nem engedélyezték, hogy éjszaka ússzunk, 2024-ben azonban egy huzamban fogják a távot teljesíteni, ami azt jelenti, hogy éjszaka is úszni fogunk. Jelenlegi csapatunk még nem úszta át soha a Balatont, még keresztben sem, nekik a hosszanti úszás lesz az igazi, méghozzá kicsit a komfortzónájukon kívül eső bemelegítés. Végig mellettük leszünk, segítünk nekik. Az elmúlt három-négy évben nyaranta Dunavarsányban táboroztunk, egy élővizes bányató közelében edzőtáboroztunk.

Hogyan állapították meg a korhatárt?

Nekünk vannak serdülő gyerekeink is, akik már hobbiként gondolnak a vízilabdára, mi a 10-11-12 éves korosztályt érezzük nagyon erősnek. A jelenlegi 24 gyerek még egy kezelhető létszám. Hárman vagyunk edzők, rendszeresen figyelünk a gyerkőcök fizikai, mentális állapotára.

Most pedig hallgassunk meg egy "pingvin fiút" és egy "pingvin lányt", számukra mit jelent tenni másokért.

Váradi Vince beszámolója

Legfőbb motivációm, hogy segítsünk a kevésbé szerencsés helyzetből induló gyerekeknek, ami sokkal nagyobb akaraterőt ad évről-évre. Amikor kezdek fáradni, csak arra gondolok, hogy nemes célért úszom, és ha a többiek meg tudják csinálni, akkor én is képes vagyok rá.

Szoboszlai Dóra beszámolója

Számomra a legnagyobb ösztönző erő, hogy jó ügyért tesszük ezt az egészet, tudunk támogatni egy beteg kislányt, aki ugyanúgy megérdemel egy élhető életet, ahogy mi, elvégre ugyanolyan ember, mint bárki más. A másik pedig a csapatszellem, összekovácsolódjunk, jobb kapcsolatot építsünk ki egymással. Amikor érzem, hogy fáradok, csak az a tudat visz tovább, hogy nekem ezt meg kell csinálnom, ezáltal magamban is lépek egy szintet, hogy ezt is meg tudtam csinálni.

Számunkra igazi csoda volt olyan 10-11 éves gyerekekkel beszélgetni, akik ennyire tudatosak, érdeklődőek embertársaik és a világ felé. Szalonnasütés közben történelmi vetélkedőt rendeztek, öröm volt hallgatni lelkesedésüket, vidám csacsogásukat. Reméljük, megérjük még azt az időt, amikor komoly, határozott, felnőtt emberekké válnak. Addig is drukkolunk nekik!