A Gyulai Művésztelepet 55 évvel ezelőtt, 1969-ben Tóth Tibor festőművész (1923-2004) hozta létre. Ő figyelte meg, hogy az ember szűkebb-tágabb környezete lenyomata, megfelelője a benne élő embernek, mint egy portré, vagy egy önarckép, vall és feltárja annak énjét, személyiségét és társadalmi helyzetét. Lényegében ezt hagyta örökül és ez vált a Gyulai Művésztelep, a Gyulai Iskola ars poeticájává.

A Gyulai Iskola a korszak realista tendenciáival (szocialista realizmus, hiperrealizmus) szemben, a kezdetektől olyan empátiával ábrázolta a Gyula város perifériáin, az elárvult tanyavilágban élő embert, amit csak a XIX. század nagy realistáinál (Millet, Courbet, Bastien-Lepage, Munkácsy, Repin) láttunk.

Fotó: Garas Kálmán

A Gyulai Művésztelep immár több mint fél évszázad távlatából egyenrangúvá válik a Nagybányai Művészteleppel, nem csak azért, mert mindkettő felvállaltan szabadiskola is volt, hanem azért, mivel mindkettő a maga korának vizuális nyelvét nemzeti sajátosságokkal töltötte fel: Nagybánya esetében a müncheni naturalizmust, és a francia impresszionizmust, posztimpresszionizmust, Gyula esetében a foto-, vagy hiperrealizmust. Nagybányán született az új magyar festészet, Gyulán pedig a nemzeti realizmus.

Nagybányát születésekor hasonló támadások érték a hivatalos körök részéről, mint Gyulát. Nagybánya kanonizálása nemzeti festészetünkbe egy hosszabb folyamat vége, ami Gyulai Iskola esetében még zajlik.

Fotó: Révay Janka

A Nagykőrösi Révay Gyűjtemény anyaga magas szintű, kvalitásos művek sorát jegyzi a Gyulai Művésztelep alkotóitól, több mint ötven művet tartalmaz tőlük, amiből a kiállításon nagyjából a fele látható (Balogh Gyula+, Bodor Zoltán, Sáfár Pál, Szabó Éva Mária, Székelyhídi Attila+, Tömpe Emőke, Vancsura Rita). Közülük Répcelakon önálló kiállítással korábban már Bodor Zoltán és Tömpe Emőke mutatkozott be.

Fotó: Garas Kálmán

Fotók: Révay Janka