(Fotó: Halpert Judit)

vorinori: Madár

Talán lábam nem hagy nyomot az őszi avaron,
de talán nem is akarom.
Talán ha nyomot hagyna, nem is keresném,
de talán nem is szeretném.
Talán csak nesztelen, fesztelen lépkedek,
de talán mindez csak képzelet...

Talán kavics vagyok egy szikla faluban,
szerelem vagyok, vagy könnyed felhő,
súlytalan hópehely, őr a kapuban,
sólyom vagyok és repít egy szellő.

A város felett szállok gondtalan,
csukott szemmel is látom otthonom,
véremben a honvágy is hontalan,
feledett életem földeden folytatom.

Fáradt szárnyam emelik emlékek,
vizeid tükrében valóság vagyok,
megpihenek itt, míg más madár eltéved,
századok múlnak, s még mindig szárnyalok.

(Fotó: Büki László)

vorinori: 120 felett

Mint aktkép feszül
keretébe, úgy érezlek,
úgy vadítasz kívül-belül.
Száguldunk, s én nem fékezlek,
ég az aszfalt alattunk,
így repülünk 120 felett,
és egy CD-t beraktunk,
lüktet benne(m) minden ered,
láva önt el, mélyről ered,
egyszer talán hazaérünk,
és összeforrva ég el bennünk,
amit holnap újraélünk.